Tekintetes
Sáróy Szabó Sámuel
Úrnak,
életem’ hűséges és hatalmas, de sikeretlen
Védelmezőjének.
„Budán, Júl[ius] 10d. 1795.
Elfogattatásom’ órájában (:Regmeczen, Abaújvárban, Decemb[er] 14dikén, 1794:) egyéb papirosaim köztt ez a’ fordításom is elfoglaltatott és Ő Kir[ályi] Herczegségének, a’ Palatínusnak, általnyújtatott. Végre az elmúlt holnap’ közepe táján, (:minekutánna az első Jún[iusnak] felolvastatott Királyi Kegyelemlevél nem csak a felimbe Májusnak 8dikán és 16dikán felolvastatott halálos ítélet alól felszabadíta, hanem rabságom’
*rabságom<at>’
inségeit tetemesen enyhíté is: élni engedvén az életnek némelly örömeivel, a’ millyetén az írószerek
*<íróeszköz> írószerek
(:mellyektől hat holnap olta megfosztatva valék:) egyéb ártatlanoknak talált papirosaimmal eggyütt, kezemhez vissza küldetett.
Fordításom le sem volt tisztázva, midőn elfogattattam; a’ vissza kapott kézíráson tehát alig tudott volna elmenni más valaki. E’ szerint néki állék letisztázásához; ’s imhol van, a’ mit az Originál nélkűl, a’ sietve dolgozott Regmeczi Maculátumból csinálni tudtam. – –”
Eddig írtam Praefatiómat Budán, midőn Brünnbe való kiindúlásom előtt a’ letisztázott Munkának ím’ ezt az exemplárját
*a’ Budán írt exemplárt, mellyből ím’ ezt kiírtam, Sáróy Szabó, vagy a’ mint hibásan közönségesen nevezni szokták, Szabó-Sáray Úrnak küldöttem-el, Komáromba. [Kazinczy jegyzete]
Budai Senator és nékünk Státus’ Rabjainak Politicus Commisariusunk, Kramerlauf Uram által Regmeczre küldöttem. – 2387 napig tartott fogságom után végre Munkácson 1801ben, Júniusnak 28dikán, eleresztetvén, és Hazám’ Istenségeinek ’s a’ Tokaj’ boldog egének vissza adatva, íme ismét kezemben van az Írás. – Engedd, tisztelt Férjfi, a’ ki Bíráim előtt életemet a’ legszentebb hüséggel és általam csudált ékesen-szóllással védelmezted, hogy háládatosságomat Teerántad ez által bizonyíthassam. Az a’ tekintet, hogy én ezt
ott*[nagyobb betűvel, ritkítva]
írtam, nevelni fogja kis ajándékom’ becsét. Éltessen az Isten sok időkre és boldogúl; ’s körűlttem tett érdemidet jutalmaztassa-meg! Írtam Ér-Semlyénben, Anyai birtokomban, Debreczenhez 5 órányira; szabadságom’ 21dik holnapjának 3dikán, 1803, Martiusnak 3dik napján.
Kazinczy Ferencz