Guberniális Consiliárius Schröter Úr, ki Brünnben Libr[orum] Revisor volt, ’s nékünk Király’ foglyainak Referensünk is, hozzám vezettette magát az említett eszt[en]dőben. – H[er]r v[on] K[azinczy], Sie haben Filangieris Werke? – Ja, H[er]r Gub[ernial] Rath. – Ich kom[m]e sie Ihnen abzunehmen. Meghökkentem, ’s minden szó nélkül általadtam a 8 vagy 9 kötet könyvet, melly örökösen oda vesze. – Ich verstehe Sie, monda a’ Cons[iliarius]. Aber Sie müssen wissen, wir sind so weit gekom[m]en, daß man Eckhartshausens Gebetbuch verboten hat, u[nd] es hat nun an einem Haar gestellt, daß man nicht auch Plutarchs Biographien verboten hat. – Neki bátorodván ezen véghetetlenül széplelkű ember eránt, e’ szóra elragadott tüzem, ’s ezt mondtam: Eckhartshausens Gebetbuch? das mag verboten werden. Erlauben Sie mir aber, mein Herr Gub[ernial] Rath, daß ich die Anmerk[un]g mache: Wer den Vorschlag that, den Plutarch zu verbieten, war langs nicht so Narr, wie er es zu seyn scheint. Az érdemes és nagytudományú Férjfiú megértette, mosolygott, ’s megszorította kezemet, ’s ment.
Midőn Budán fogva valánk 1795. Németh János Causar[um] Reg[alium] Director e, vagy más hozzá hasonló ostoba fejű Consiliárius, azt tudakozta, hogy mit tehet az, hogy alig van eggy Staatsgefangener, a’ kinek Tacitus ne volna könyvei köztt? Én Tacitust kérni nem mertem, de velem vala Sallust, ’s Liviust ott vettem. Nem mervén némelly Classicust venni, hogy meg ne értsenek, Winkelmannak Geschichte der Kunst nevű munkáját vétettem-meg, ’s azt a’ Censor megengedé. Mint nevettem-fel, midőn benne azon kérdés fejtegetésére akadtam, hogy a’ Mesterség miért virágzott Görög Országban, ’s miért nem az újabb nemzeteknél? ’s okául azt adja, hogy a’ Genie csak ott leli magát kényén, csak ott fejti-ki egész hatalmát, a’ hol a nép szabad; a’ királyi uralkodások alatt az öszve sugorva érzi magát.