Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

1828 Decemb[er] 8d előkapott a’ Pesti úczán a’ Leopoldgasse’ végében a Városháza mellett, ’s együtt sétálék^* vele a’ hídig és szállásáig a’ Leopoldúczán a’ Májerfi’ házánál. Eggy setét folyosón menénk szobájába. A’ Tek[intetes] Urat így vitték a’ quadrumba, mondá nevetve. Nevetve feleltem én is, hogy nevetésem Örömet^* mutasson, ne megdöbbenést.^* Verseghit hozta-elő, kit barátjának mondott, ’s említette, hogy ez a’ rossz ember még örvende szerencsétlenségének, mert az lágyabbá tette szívét, ’s érzékenyebbé a’ mások szerencsétlenségei iránt. Azt mondám, hogy annak örülni nem vala szükség, mert a’ jó ember azt a viszontagságok nélkűl is érzi. Nála volt eggy fiatal Pap, most Káplán Pesten, tovább két Theol[ogus] Prof[esszor] az Universitásnál, és a’ Prímás’ Secretariusa, végre Prof[esszor] Osvald, kit Jankovicstól ismertem. – Látván hogy a’ Püspök szeretne holmit hallani fogságomról, szóllottam szabadon, de nem gondolatlanúl. A’ Káplán azt beszéllé, hogy bizonyos Plébánustól tudja, ki a’ Martinovics degradatióján Kondé Püspöknek adsistált, hogy midőn Martinovicsnak ez olvastatott-fel^* in obversum legum humanarum^* igenelve hajtogatta fejét a’ föld felé, de erre et legum divinarum^* a fejét tagadozva csóválta, de minden szó nélkűl.

Kapit[ány] Novák nékem azt mondá, hogy midőn Kondé ezen degredatio alkalmával neki ezt olvasta fel: Vobis ergo Judices hominem hunc qui conspiravit contra Regem et Patriam,^* Martinovics ezt kiáltá igen hangosan: Non est verum; contra Patriam non, sed contra regem.^* – Novák nem vala hazug, ’s ezt nekem a degradátio után három holnappal mondá, ’s az itt elmondott szavakkal, (a degradatio volt Máj[us] 18d. 1796.)^* – a’ Káplánnak, egy fiatal embernek, a’ Pleb[ános] ezt 30. eszt[endő] múlva.