Budán 1795. Júniusnak 10-dik napjáig mindnyájan külön szobákba valánk zárva. Ekkor oda hagyánk a’ Franciscánusok’ eggykori Klastromjokat, hol én 1794. Decemb[er] 19dike olta a’ Napnyugotra fekvő sor’ alsóbb szobáji közzül abba valék szállítva, melly legközelébb áll a’ templomhoz, ’s általviteténk a’ Gárdisták’ szállásokra, ’s ott engem Szulyovszky Menyhérttel eggy szobába zártak. Causaru[m] Regalium Director Consiliárius Nyéki Németh János, oda hagyá Budát, ’s így mi egészen a’ Militarénak valánk által adva, holott eddig mindég Militáris és Civilis felvigyázás alatt szenvedénk. Katonai Tisztjeink nem útálták kevésbbé ezt a’ vérengező, dölyfös, tudatlan Németh Jánost, mint mi; ’s megszabadulván velünk eggyütt ők is az ő elviselhetetlen urasága
*<egy szó? törölve> urasága
alól, erántunk csak azért is mutatának kedvezést, hogy Némethet még inkább útáljuk. Gróf Zsigray Jakab, Szent-Marjay Ferencz, Laczkovics János, Consiliárius és Kamarai Titoknok Haynóczy József szentűl szeretett barátom, és a’ nagy tudományú kevés értelmű ’s moralitású Martinovics József Apátúr Május 20dikán, Szolarcsek Sándor és Őz Pál pedig Június 3dikán pallos által veszvén-el a’ Budai Vár alatt elnyult réten; a’ mi sorsunk nem csak Katonai Felvigyázóink’ kedvezései által, hanem felsőbb Rendelésekhez képest is nagyon megszelidítetett; rokonink, barátink, utoljára valakinek tetszett hozzánk jönni, látásunkhoz eresztettek, ’s tintát, papirosat kapánk. Én már hajnalban talpon valék, ’s dolgoztam. Igy gyűltek azok, a’ miket e’ Kötetbe téteték.
Kérem gyermekeimet, hogy ezt szerencsétlenségem’ emlékezetére tegyék-be Famíliai Leveleink’ ládájába. Én második Kazinczy vagyok, a’ ki lánczot viseltem; de Péter, a’ Nagyatyám’ Nagyatyja nem hallá magára kimondatni a’ halálos ítéletet, mint én; ’s én kétszer, tudnillik a’ Királyi Tábla’ Deputatiojáét 1795. Május 8dikán, a’ Septemvirátusét Május’ 16dikán, mellyet osztán a’ Grationális’ felolvasása Június’ első napján követett. A’ háborgás’ idejében a’ nem-félénk, a’ maga ártatlanságába bízó könnyen tesz olly lépést, a’ mi más időben véteknek nem vétetett volna. Hogy illy szerencsétlenség legkésőbb maradékomat se érje, ez az a’ miért a’ szent Peprómene előtt könyörgök. Áldás rajtatok fiaim, lyányaim, unokáim, ha hívek lesztek ahhoz a’ mi szent. – Széphalom, Július’ 18d. 1821.