Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

1800.^* Aug. 25d. késő éjjel Bastendorff Hörde és Lormiller^* nevű Tisztek, kik bennünket Kufsteinból elhoztak, általadának a’ Munkácsi Vár’ Commendánsának, pensionált Fő Strása-Mester Fritsch Úrnak. Ezen útunkban franczia Generális Fiorella Antal, ki Kufsteinban esztendeig vala fogva, a’ Buda és Pest köztt fekvő Margitszigetig, franczia Oberster Chipault pedig Gátig, Munkácshoz eggy statiónyira, úti társaink valának. Fiorella Péterváradra rendeltetett: de a’ staféta Soroksáron utól érte, ’s megvitte a’ parancsolatot, hogy eresztessék szabadon; Chipault pedig Gáton éjjel elszökött. Aug. 28dika táján Naményban elfogták, ’s utánunk hozák. Mi Kufsteinból ide hozott Magyar foglyok ezek valánk:

1. Szulyovszky Menyhért.

2. Laczkovics László.

3. Szlávy János.

4. Úza Pál.

5. Szmethanovics Károly.

6. Hirgeist Ferencz.

7. én.

A’ Munkácsi Várnak némelly foglyukai már el voltak foglalva régtől fogva itt szenvedőkkel, és így bennünket nem lehetett egymás mellé szállítani.

A’ Státus-foglyainak kínzására rendelt szobák a’ vár’ dombjának közepén három sorban vannak, illy formán, napnyugotról tekintve:

A. Grádics.

B. Az ajtó, vasrostélyból. – A’ rabok’ szobájinak ajtaja előtt álló folyosót itt nem lehete feljegyezni.

Ezen 21 szoba így foglaltatott-el:

N^o1. Doctor Menz.

2. Schédel Würzburgi születésű fiatal ember.

3. Úza Pál.

4. én.

5. Báró Riedele András.

6. Eggy magát senkinek ki nem jelentett Öreg. Riedele, ki mindennap általhallhatá hogy Misei éneket mond és az ördögöt arra kénszeríti, hogy neki hozzon hírt, familiája felől, ezt Mágus nak nevezte-el.

7. Ruzsicskay György

8.

9. Hirgeist Ferencz

10. Hackl Bécsi Polgár és Glückshafenes.

11. Szmethanovics Károly

12. Jelinek. Talán Nevelője valamelly nevezetes Bécsi ház’ gyermekeinek.

13. Angiolini Ferencz.

14. Eggy Tyrolisi Paraszt, ki olvasni sem tudott.

15. Szlávy János.

16.

17. Sigmonde nevű franczia oberster.

18. Laczkovics László.

19. Grossinger.

20. Chipault franczia oberster.

21. Szulyovszky Menyhért. De ez eggy holnap mulva azután hogy ide szállítatott, által vitetett a’ Fő-Profósz szobájinak eggyikébe.

Generális Fiorella az úton nehány ízben tett bennünket bizonyosokká az eránt, hogy Bernadotte Bécsi Követségéből Parisba vissza menvén, vele Strassburgban öszvejött, ’s néki azt beszéllte, hogy a’ Franczia Nemzet valamint másutt úgy itt is a’ megkötött békének eggyik czikkelyévé tette, hogy a’ Revolutionáris gondolkozás miatt fogva tartott rabok eresztessenek-el. Ugyan illy bíztatással bocsátott-el bennünket a’ Budai^* várból hozzánk a’ Margitszigetéig lelovaglott Generális^* és így mi a’ Munkácsi fogság alatt mindég csak azt lesénk, ha a’ békeség meg van-e kötve. Hogy meg van kötve, azt onnan gyanítottam, mivel Febrban, betegségem miatt egész éjjel nem alhatván, meghallottam a’ Postakürtölést, melly a’ Chipault’ eresztetése eránt hozá a’ parancsolatot. Ch. más nap reggel szabadon eresztetett.

Jún. 4dikén eleresztetett Szulyovszky Menyhért, maga. Ő nyerte vissza szabadságát először a’ Munkácson szenvedők közzűl.

Jún. 14d. reggeli ajtónyitás alatt jelt ád nekem az épen alattam lakó Szmethanovics, hogy a’ Profósz minden rend ellen az ő második szomszédjánál múlat; vígyázzak, nem történik e valami. – Fél óra múlva a’ Profósz megáll külső ajtóm előtt melly egészen nyitva volt betegeskedéseim miatt, ’s megkövet, hogy a’ külső ajtót bezárja, mert, ugymond, a’ folyosón valamit kell dolgoztatnia. Belső ajtómnak nyitva álló kis szárnyát azonban nyitva hagyta. Az volt czélja, hogy ne lássam ’s ne tudjam, hogy a’ Mágust viszi. – Én dalolva jártam fel ’s alá a’ szobában, ’s nem hihetvén hogy mi Magyarok nem leszünk az elsők az eleresztetésben, nem figyelmeztem arra a’ mi történik.

Azonban B. Riedele a’ szomszédom azt kopogja: Magus deductus est ad hortum. A’ hortus a’ mi Lexiconunkban azt a’ sánczot jelentette, a’ hová bennünket sétálni hordottak. Kérdém R.től, honnan gondolja ezt. Felel: Unus venit, duo abiverunt. Szmethanovics nagy örömmel kopogja: Elszabadúlt az Olasz. – Nagy vala az öröm. Hackl eggy marschot vert a’ falon.

Jún. 15d. – A’ Profósz megnyitotta belső ajtómat, hogy menjek sétálni. Kilépvén a’ folyosóra, lepillanték, ’s eggy Öreg embert láték lejőni a’ Commendáns gradicsán a’ mi udvarunkra. Reklicskéje Molnárszín kék volt. Ugy előre vala hajolva, hogy feje hátúlja eggy lineában állott mellyével.

Elborzadtam. Járni is alig tudott. Ez vala a’ szegény Mágus. Hetven esztdős öreg volt, és 10 eszt. szenvedett fogságot. – Midőn feljövék a’ sánczból, hová bennünket eggyenként, de Tiszt vagy Profosz által kísérve, szellőzni ’s járni hordtak, megláttam Angiolinit is a’ mi Udvarunkon. Neki is, nekem is meg volt tiltva, hogy egymásra még csak ne is köszönjünk. Eggy fiatal ember, vereses szőke. Fel fel hányta pálczáját, ’s el el kapdosta. Ezt, hogy én gorombaságnak ne vegyem hogy nem köszönt. Néki és a’ Mágusnak historiáját másutt. Itt csak azt jegyzem-fel, hogy ezt Báró Rill vagy Rielnek hívták.

Jún. 26d. nagy szerencsétlenség érhetett volna, ha vége nem volt volna szenvedéseimnek. –

Februarban vagy Martiusban az Orvos azt rendelte, hogy ablakom és belső ajtómnak szárnya, külső ajtóm pedig egészen, nyittassanak-meg, hogy szobám’ tisztább levegőt kapjon. Alig méne-el az Orvos, ’s azonnal próbát tevék, ha a’ szárny-lyukán kiférhetnék e. Oda vontam asztalomat. Nem fértem-ki. Hogy kiférhessek, levetettem nadrágomat, ’s megtettem a’ próbát. Kifértem, diagonaliter ejtvén csípőmet a’ négyszegű szárnyan: de olly gondolatlansággal, hogy nyakamat vagy karomat törhettem volna, semmiben sem támaszkodhatván karommal, míg lábamat kivontam. Másodszor már nem fejjel, hanem lábbal mentem ki, veszedelem nélkül. Ekkor végig jártam a’ folyosót, ’s társaimnak ajtajok előtt megállván, hallgattam, ki mit csinál. – A’ szegény Magus misét recitált, ’s lassan-vont neheztelő hanggal így szólla az ördöghöz: Geist der Lügen, ich befehle dir im Namen des Gottes der Wahrhreit, dass du mir Nachricht bringst, ob meine Gattin und Kinder leben, gesund sind etc.” ’s ismét vissza mentem.

Riedelének is nyitva vala az ajtószárnya a’ belső ajtón, de a’ külső ajtó zárva volt. A’ belső vas pléhvel vala^* béborítva, de nem a’ külső. Ennek deszkája repedést kapott; ’s midőn én a’ Magus’ ajtaja elébe csúsztam, Riedele a’ hasadékon meglátta hogy ott emberi figúra suhan-el. – Fél óra múlva kopog: Amice, circumdati sumus exploratoribus. Hogyan? Per fissuram januae meae observavi unum ex his diabolis qui nobis insidiantur, et Collocutiones nostras, prodito Alphabeto nostro, connotant. Ki akartam verni fejéből, nem akartam megvallani hogy az a’ Spion én voltam, ’s Rt meg nem tudám nyugtatni. Eggykor ismét kin jártam, ’s R. hítt. Nem kapván feleletet, megsejtette, hogy én kin járok. – Kért vallanám meg, nyitva e az ajtóm. – A’ külső nyitva van, mondám; nincs a’ belső. – Nem igaz; hogyan járhatnál-ki? – Tagadtam. – Hát miért nem feleltél kopogásomra? – Aludtam. –

Másszor ismét tudakozza: Miért nem feleltem. – A’ lemenő nap’ scénáját néztem az ablakomról, (hová csak úgy juthattam, ha asztalomra tettem-fel székemet, ’s a’ székre állottam). – De nem aludtál? – Nem. – Ha nem aludtál, tudhatod hány ízben kopogtam. – Tudom is. – Hányszor tehát? – Háromszor. – Vártam a’ feleletet, ’s csak kétszer kopogtam. Megkaptalak; valld-meg, hogy nyitva az ajtód. Imé te vagy a’ kit Spionnak gondoltam;^* hallottam mint csúsztál ajtódhoz.

Megvallám neki, hogy a’ kis lyukon búvok-ki. O bravo! – kiálta nagy hanggal; meg van, a’ mit óhajték. Barátom, adj ennem, majd elveszek éhen. – Szívesen, de miként? – Bújj-bé^* a’ kemencze lyukba, azon csak horog van, nincs zár. Én vas kemenczém gombját^* leveszem, ’s leeresztek neked eggy strimflit. Még hárman vagyunk olly szerencsések hogy a’ gombot leszedhetjük; adj azoknak is. Igy nekem az a’ szerencse adatott, hogy négy idegen nemzetbeli társamat, tudnillik Riedelét, Ruzsicskait, Angiolinit, és talán Schédelt négy holnapig mindég tápláltam. Riedele mindennap eggy butellia tejet, eggy darab ciocoladét, tészta süteményt, sódart, pecsenyét kaptak a’ többiek.

Menz, a’ ki N^o1. volt szállítva, azalatt míg én kinn jártam a’ folyosón, mindég a’ maga ajtajánál leskelődött, ha nem nyillik e a’ rostélyajtó (lássd a’ Delineatión a’ B. betűt), ’s ha nyilt verte a’ vas pléhet, ’s az nekem jel volt, hogy szökjem-be.

Ma, Jún. 26d. irtóztató zápor omlott. Én kin voltam, Menz jelt ada, de én azt az eső omlás miatt nem értettem. Imhol a’ Riedele ajtajánál állok, ’s fellép a’ Profósz, meglát, ’s öszve csapja kezeit. Szaladok ajtómhoz ’s fellép a’ Commendáns, ’s elhal. Míg ajtómhoz jövének, én benn valék, ’s asztalom ismét az ablak alatt álla.

A’ nagy sietés miatt, mellynek jele még betűim is, elfeledém mondani, mit láték, és így a’ beszédben vissza térek.

Kibúván ajtómon a’ reggeli megnyitás után mingyárt, azzal múlatám magam, hogy eggyik ablaktól távolag megállottam, ’s néztem a’ felső várba felmenőket ’s onnan lejövőket.

Imhol két Idegen ugyan annyi cseléd által kísérve lejön a’ gradicson; nem ismertem; nézem, hát a’ testvér öcsém Jósef és az Onkelem’ fija István. Felpillantanak. Elragadtatva örömömben közelébb állék az ablakhoz, ’s eggy csókot veték reájok. Ők nem feleltek ’s mentek. Míg szememmel követem, a’ Profószné lenéz reájok, ’s meglát. Eggyszerre szöktem-bé. Oda vagyok! kiáltom. Gróf Pálffy Ferencz, Regni Báró Leopoldnak fija, botot is szenvedett Kufsteinban és itt: én is ezen gyalázatnak tevém ki magamat. El vala végezve, hogy eltagadom a’ Profósznénak ’s azt mondom, hogy kísérteteket lát, ’s soha többé ki nem megyek. Csendesedvén ijedésem, beszéllem Riedelének mi történt. Ez kénszerít, menjek-ki az ajtajához, hogy Instructiókat adhasson, mellyre a’ kopogással nem lesz ideje, mert meglássd, ugymond, még délig eleresztenek. Olly esztelen valék, hogy szavát fogadtam. Igy történt veszedelmem. Most vissza térek a’ szerencsétlen pillantatra.

Sie waren draussen? kérdé szörnyű perplexitással a’ Commendans. – Ja, mein Herr Obristwachtmeister, ich war draussen. Ich weiss, dass dies nicht erlaubt ist, aber in meiner schrecklichen Lage versucht man alles. Meine Absicht war keine andere, als mich durch das Herabschen vom Gange zu unterhalten. Mein ewiger Ersatz war seit dem ich leide, meine Vorgesetzten mir um einige Gnaden anzuflehen, weil dies ihnen gefährlich seyn konnte, und ich rechnete auf ihre Menschlichkeit, das sie mir gestohlene Freuden, die unschuldig sind, übersehen wollen. – A’ Commendáns nevette volna a’ dolgot, ha csak maga látta volna: de félhetett a’ Profósztól. Azonban szenvedéseimnek vége vala; ez bátorította-meg. Aber es weiss das niemand dass Sie auszugehen gewohnt waren? – Esküdtem, hogy senki. Niemand von denen die hier leiden? – Niemand! – Nun so wollen wir es übersehen, und jetzt hören Sie eine frohe Nachricht. – Agent Bujanovics schreibt Ihren Herrn Onkel dem Hofrate Kazinczy András, Seine Majestät habe Ihre Entlassung den 18 Jun. unterschrieben, und dies sey den 18-ten beym Hofkriegsrate publiziert und alsogleich expediert. Mit ersten Post hoffe ich sie zu erhalten. Unterdessen werden Ihr Herrn Bruder und Ihr Herrn Cousin auf Sie warten. Ich wollte Ihnen diese angenehme Nachricht nicht vorenthalten: nun aber fordre ich Dank: – dieses niemand wissen zu lassen. Sie würden mir Unanehmlichkeiten und Verantwortung zuziehen. – Ajtó szárnyam ’s külső ajtóm azonnal elcsukattak. Nem is mondtam senkinek az eggy Úzán kivül, kit ismertem, hogy vasfogókkal sem vehetik-ki belőle.

Jún. 28d. – Vasárnap volt és Postanap. – Miolta Szulyovszki eleresztetett, minden Postanap tökéletesen fel valék öltözve, kofferem, párnazsákom egészen elpakkolva. Inkább kiszedem, mondám, ha nem jő a’ parancsolat, mint hogy azonnal ne mehessek. Jún. 4dike olta sokszor bepakkoltam reggel az ágyat, estve sokszor kiszedtem.

Reggeli nyitás előtt^* az ablakhoz másztam, ’s látom hogy jő az Öcséim’ kocsija, ’s hogy a’ Postára küldött katona a’ bakon áll. Oldalon vala a’ táska.

Nyolcz órakor jő a’ Profósz. Már tudta hogy a’ parancsolat elérkezett: de azért mindent úgy viszen véghez körűlttem mintha semmit sem tudna, ’s megyen.

Csak hamar minekutána ajtóink bézárattattak, mozgást hallunk elébb a’ legalsó, azután a’ középső soron. Senki sem tudta mi történik. – 9 órakor jön ez az ördögphysiognomiájú Profósz Kiesewetter. Der^* Herr Commendant lässt Sie bitten, hinzukommen. A’ fenevad fájlalta hogy eggy zsíros juhot veszte-el, kit tetszése szerént nyírhetett.

Az emberek a’ vár alatt való Palánka nevű faluból^* Templomba szivárgának-fel. Első megpillantások iszonyodás, a’ második szánás, a’ harmadik öröm volt. Tánczolva mentem-fel a’ grádicson. Igaz a’ mit Prónayhoz mondtam Hamletem előtt!

Belépvén a’ Commendánshoz, ez felém sántikála: Seine Majestät schenken Ihnen Ihre Freiheit. Ich gratuliere Ihnen herzlichst, und wünsche, dass Sie Ihr Leben recht sehr geniessen mögen. – Megköszöntem a’ kegyelmet, megköszöntem a’ Comm. jóvoltait, ’s kértem, hogy jelentse-bé köszönetemet addig is, míg Ő Fels. lábainál tehetem-le azt. – Semmi intés, semmi Reversális. – Lassen Sie mich Sie zwingen Ihrer Fe[h]de entgegenführen, mondá, ’s megnyitván az oldalszoba’ ajtaját, Szmethanovics a’ kit igen szerettem, és Laczkovics, a’ kit Szlávy Jánosnak az istentelen ’s megbántott bolond kevélysége sok gazságra vitt, (ezek ketten és Szulyovszky, ki azt hitte, hogy Szlávy el fogja venni az ő Bábi leányát, külön cotériat csináltak, ’s velünk semmi újságot nem engedének tudni, holott azon épülhetett minden reménye kiszabadúlásunknak) és így a’ kit én gyűlőltem, elémbe jövének. Vérzett szívem, hogy az Angyali jóságú Úza és Hirgeist hátra maradtak.

Ezután parancsolta a’ Comm., hogy a’ két Öcséimet hívják-bé. Aus einer Gefangenschaft gebe ich Sie in eine andere. Hier –

Und nun kommen Sie, grosser Gartenfreund, dass ich Sie in meinen Garten führe und Ihnen eine Genuss gebe, den Sie so lang entbehrten. – Nem, Uram! mondám; ha velem jössz, azt fogom hinni, hogy még is rabod vagyok; ne kertet, hanem szabad mezőt! „No menj tehát.”

Meglátánk hogy eggy igen szép leány, ki ezelőtt Kassát is csudálására ragadozta mint azelőtt már Pestet és Pécset, eggy Verpfleger Officier Kisasszonya Templomból jő. Oda. Onnan hívta-fel a’ Commendáns cselédje ebédre a’ három Kazinczyt. A’ Commendáns nőtelen, öreg ember volt. Gazdasszonya képében vele lakott eggy öreg Tisztné, kinek lyánya is öreg vala és félszemű. Felkelvén az asztaltól, a’ Kisasszony az ablakhoz vitt, melly alatt 2 ölnyire eggy kertecske volt. Herr von K. monda; wären Sie im Stande hier hinauszuspringen, aber so, dass wenn man sie schreckte, Sie in einem tempo wieder im Zimmer wären? A’ Commandantra pillantottam. Az nevetett teljes lélekből. Én is tehát. A’ Kisasszony megvallotta, hogy közel 4 holnap olta nézte mindennap a’ deszkából öszve rakott tyúkól’ repedései közzűl mint táplálom társaimat. O, wie oft habe ich Sie wegen der edlen That gesegnet.

Dél után visitet tettem a’ Tiszteknél; az Öcséim látni akarták szobámat. Abban valaha eggy Bancoczedula csinálása miatt lakoló Festő szenvedett, ’s az a’ seprő hulladványaival vas kemenczéje rozsdájával a’ sáncz felé három nagy szent képet, Riedel felé eggy kis Madonnát feste, mellyet szerettem volna kivágatni ’s vas abroncs közzé szorítva elhozni, mint a’ Rómaiak Græciából holmi. – Uzámnak ajtaja mellett elmenvén, azt titkon megkoppantám. – Azután a’ Városban sétálgatánk. Szmethanoviccsal Trautelnél háltam ’s vacsoráltam.

29dben elhagyám Munkácsot Szmethanovicsot elhozván. Laczkovics még ott maradt, Szuli után várakozván, ki ételeinket hordotta-fel, ’s farsangban eggy vén Kőmíveshez ment férjhez. Szuli Máramarosba^* ment vala kevés nappal azelőtt hogy kiszabadúlánk, ’s L. méltónak tartá bevárni, ’s értte küldött. Ezen vadságát azzal hozá helyre, hogy azt a’ Molnárleányt, kit fogsága előtt háromszor teve anyává, gyermekei életben lévén, elvette. – Éjtszakára Pálóczra értünk. Gr. Barkóczy János nem vala ott, és így a’ fogadóban háltunk. – Ungváron meglátogatánk a’ Püspököt ’s a’ szép Kelcznét, Ibrányi Therézt, kinél a’ két Öcsém eggy német Tisztet az Asszonynak öszve nyalásai által halálra kínzott.

Jún. 30d. Dél előtt Beretőre érénk. – A’ szegény Bátyám fogságaim történetét beszélltette velem, ’s képzelhetetlenűl örűlt Alphabetumunknak, mellyel egymással a’ falon keresztül beszéllgeténk. Imhol van az:

Riedele hosszasnak lelte azt a’ módot, a’ melly szerént ha P hangot akaránk kopogni, 15 ütést adánk, a’ P a’ 15dik betű lévén az Alphabetumban; ’s így rövidítette-meg azt.

A – ∪ ∪ ∪ ∪

B – –

C – – –

D – – – –

E –

F – – – – – –

G – ∪ ∪

H – ∪ ∪ –

I – ∪ ∪ – –

K – ∪ ∪ – – –

L – ∪ ∪ – – – –

M – ∪ ∪ – – – – –

N ∪ ∪

O ∪ ∪ –

P ∪ ∪ – –

Q ∪ ∪ – – –

R ∪ ∪ – – – –

S ∪ ∪ – – – – –

T ∪ ∪ ∪ ∪

U ∪ ∪ ∪ ∪ –

X ∪ ∪ ∪ ∪ – –

Y ∪ ∪ ∪ ∪ – – –

Z ∪ ∪ ∪ ∪ – – – –

V ∪ ∪ ∪ ∪ – – – – –

A’ ki a’ társa’ kopogását nem értette, eggy keresztet vont a’ falon X vagy így tett ≈ melly esetre a’ kopogó a’ szót újra kezdette. – A’ ki tudta, mit fog tenni a’ hosszú szó mellynek első betűjit társa már el kezdé verni, ∪ ∪ két hirtelen ütést tett, ’s a’ kopogó más szóra ment^* által.

Az Öcsém, Jósef azalatt míg én 2387 nap fogva voltam, a’ szegény Anyámnak nyakára űlt, ’s testvéreinek sorsát en maitre absolu kormányozta, hogy maga maradhasson minden mindenben, azt a’ Plánt csinálá, hogy az Anyám vélem vétessen-el eggy bizonyos Kisasszonyt, eggy fényes Luth. ház’ gyermekét, ki gazdag, és sem atyja sem anyja, mert így nem szorúlok atyaimra anyaimra. A’ Kisasszony csaknem törpe ugyan, nem szép, ’s most^* tudja a’ világ, hogy görbe-hátú is.

De az neki mind nem volt elég ok arra hogy el ne vegyem. A’ melly órában Munkácsot elhagyám, abban adta értésemre, hogy én azt elfogomvenni, ’s elhűlt, midőn mondám, hogy én azt fogom, a’ kit jónak látandok. A’ bátyám, az anyám, minden barátom ’s barátném meg valának kérve általa, hogy bírjanak erre, ’s én makacsabb vagyok mint hogy illy móddal valamire lehetne venni. De több eszem is van mint hogy illy oktalan lépést tehettem volna, kivált minekutána Viczay Jósef Kassai Orvos barátom megsugta, hogy a’ leánynak^*

– A’ Bátyám tehát felkele az asztaltól, ’s Szmethanovicsot kérte, hogy kopogná azt nekem a’ mit neki sugni fog, hogy lássa, mint érti eggyikünk a’ másikát. Szmethanovics így kopoga:

g h i k l

– ∪ ∪ – – – – – m

– ∪ ∪ – i

∪ ∪ n^*

– é

– ∪ ∪ – – – – l

Annak jeléűl hogy a’ szó értve van, én kettős rövid ütést adék.

– e

– ∪ ∪ – – – – l

– e

– – b

– – b

∪ ∪.

– ∪ ∪ – – – – – m

– e

– ∪ ∪ g

∪ ∪.

– ∪ ∪ – – – k

– e

– ∪ ∪ – – – – l

– ∪ ∪ – – – – l

∪ ∪.

– ∪ ∪ – h

– ∪ ∪ ∪ ∪ a

∪ ∪ ∪ ∪ – – – – z

– ∪ ∪ ∪ ∪ a

∪ ∪ – – – – – s

∪ ∪ – o

– – – – d

∪ ∪ n

– ∪ ∪ – – i

„Minél elébb meg kell házasodni.”

Dél után Lazonba mentünk-által Szirmay Pálhoz, ki istentelen ellenségeinek bosszújok miatt ’s holmi gondolatlanúl szabad beszédekért Budán űlt fogva.