Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

[95] Segesvár a’ gyönyörű Fejér-Eggyházához, Erdélynek Ocellijéhez, fél órányira fekszik. Ez a’ legelső Szász hely, mellyet láttam. – A’ Város’ első házai köztt, a’ nagy úczán, Gróf Wasnak szekere elakada a’ pocsolyában; ökröket kelle fogadnia, hogy a’ szekér kiszabadítathassék. Míg cselédeink a’ szekerekkel bajoskodának, körűltekinténk a’ Várost, ’s Prof. Binder Úr vala vezetőnk a’ tetőn álló Templomhoz. Oda eggy egyenes, meredek, 193. lépcsőjű fedeles grádics viszen fel, mellynél az Olasz Országiak sem lehetnek mocskosabbak. A’ Sz. Miklós’ Temploma a’ hegyen Luthernek születése’ esztendejében 1483. készűlt el, ’s nagy, de semmit nem bír, a’ mi gondosabb vizsgálatainkat kívánhatta volna. Oltár-tábláját Stock András Szebeni festő dolgozta 1788 körűl, ’s az épen nem szép: az Idvezítőt adja elő a’ Gecsemánei kertben. – Az Iskola’ épűletének homlok-falát, a’ szokott medenczék helyett, két itten készűlt réz glóbusok ékesítik, ’s a’ gondolat szerencsés. A’ nem nagy, de igen csínos épűlet 1792. állott fel.

[96] Héti-vásár vala, ’s sokat forgánk az adók és vevők között, hogy hallhassuk a’ Szász- nyelv’ kietlen hangzását, melly hasonlít a’ Mecczenzőfökéhez, Kassa táján, ’s láthassuk öltözeteiket, arczáikat. [97] A’ physionomiák vadak; eggyet sem láttam, a’ mit szépnek lehetne mondani. – [98] Hogy a’ Szász, belépvén hatvanadik esztendejébe, szakált nevelni tartozik; azt tagadák azok, a’ kiket ez eránt megkérdettem; olly kötelező törvény vagy törvény-erejű szokás nincs, ’s egész falukat lehetne bejárni, a’ hol eggy szakállas Szász sem lakik. Annyi azonban való, hogy némelly Szász nevel azt, ’s mellettünk is elméne eggy két illyen. [99] A’ fél Magyar, fél Német, fél Török ’s sem nem Török, sem nem Német, sem nem Magyar különös érzéseket támaszta bennem. – [100] Eggy két éltes asszony prémes sipkában, ’s fekete posztó, apró redős ’s prémetlen pallástban méne el mellettünk. Ez a’ pallást gyönyörű neme az öltözetnek, ’s csudálni lehet, hogy a’ Journal des Modes kiadóji ismét szokásba nem vétették.

[101] De most két Togátust látánk kapcsos talárisban, mellyre pallástot vetettek. Ez a’ pallást egészen ollyan valamint eggykor a’ Debreczenieké, ’s olly négyszögű posztó-szelet függe tógájoknak hátakon is, ’s a’ Debreczeni Togátusokétól csak annyiban külömbözött, hogy az ezeké, még az én gyermeki esztendeimben, zöld vala, ez itt fekete. Ezt a’ pallástot mind a’ két Togátus balja alá szorította, hogy a’ járásban alkalmatlanságára ne legyen. Haja szinte a’ bőrig vala lenyírve, ’s magasbb három szögű kalapot, mint a’ melly e’ kopaszra nyírt főket fedé, lehetetlen látni, ’s képzelni. A’ Reformátzió idejére emlékeztető fekete pallást és három újnyi hosszaságú laposra vert kapocs, fejér érczből, ’s a’ Franczia háborúkra emlékeztető nyirt fej és rettenetes kalap, – ez a’ monasticus ruha ’s ezek a’ csak nem pajkosan hetyke lépdellések, ez a’ büszke széllyel-pillantás olly ellenkedésben állanak egymással, hogy lehetetlen vala meghatározni, Világnak fijai e’ ezek, vagy Deákok. – Álmélással hallám, hogy a’ Szász földön Luther is uniformázza a’ maga nevendékeit, mellyet Magyar Országon csak Calvin cselekszik, ő pedig sem Magyar Országon sem a’ Német földön nem.

[102] A’ Templom’ és Iskola’ dombján magasra nőtt fák’ árnyékában széled el a’ tanuló sereg midőn leczkére felgyűl, vagy onnan eleresztetik. A’ hely valaha meg volt erősítve. [103] Innen mutattatám ki magamnak Prof. Binder Úrral, hol fekszik Nagy-Szőlős, Seges-várhoz két órányira, hol Kemény János Fejedelem 1661. Január. 23-d. az Apafit védő Törökökkel megütközött. A’ csata’ mezeje eggy szűk völgy. – Az eltaposott Keménynek még áll itt, a’ mint mondják, emléke, de besippadva, előre görbűlve, ’s a’ felül-írás olvashatatlanná lett. – Az életben való sok Kemények köztt még eddig senki nem találtatott, a’ ki az ő reá legalább a’ viselt Fejedelmi korona ’s Autographiája által fényt-lövellő Ösének emlékezetét megtisztelte volna. – Olly dolgokban nem vagyunk hiúk, a’ mikben hazafiúságból volna szabad azoknak lennünk, ’s ollyanokban vagyunk azok, a’ mikben azoknak lennünk ezért sem volna szabad!

[104] Elhagyván Segesvárt, ’s felkapaszkodván eggy tetőre, előttünk vala az a’ szép sik, mellyen Ebesfalva a’ maga két tornyú Templomával ’s cseréppel fedett házaival kevélykedve fekszik. [105] A’ hely nagy, ’s látni mindenen, hogy Örmény lakóji pénzesek. [106] A’ Magyar a’ maga zselléreinek engedé a’ kereskedést, melly inkább gazdagít mint a’ termesztés. – [107] Megnyittatánk a’ Templomot, ’s abban sok aranyozást, márványozást láttunk: de a’ nagy szépségűeknek hírlelt festések felől igen sok jót mondanom lehetetlen. – [108] Az Apafiak’ kastélya elpusztúlt, ’s felejtve van, mint boldogtalan nevek.

[109] III. Leo Arméniai Királynak ifjabb fija Hagagh fellázada Ocsin bátyja ellen, ’s segédjére szóllítá a’ Törököket és Perszákat. A’ segélők azt tevék itt is a’ mit mindég szoktak: elnyomák a’ felsegéltet, megölték, ’s feloszták birtokát. A’ nép elszélede, és több mint háromezer háznép Moldvában ’s Lengyel Országban telepedék meg. – 1672. megfutottak a’ Moldvába berontó Török előtt, ’s Erdélybe jövének által, hol őket 1. Apafi Mihály befogadta. Tulajdon Bírákat engede ugyan nekik, de úgy, hogy azok azon két helyek’ Előljárójiktól függjenek, a’ hol lakát vettek. Végre 1. Leopold Szamos-Újvárt és Ebes-falvát által eresztette nekik, ’s ez a’ két hely 1747. a’ Szabad. Kir. Városok’ jusaikat megnyerte, de azoknak számába csak az 1790. Ország Gyűlése alatt íratott.

[110] Almakereken, négy órányira Seges-várhoz, Apafi György, ’s unokája a’ II. Mihály, vannak eltemetve. Az elsőbb Mihály Fejérvártt fekszik. – Az Erdély’ utolsó Fejdelemének nincs semmi köve: de nagy-atyjának olly czifra van, hogy arról azok, a’ kiknek nincsen ízlések, nem győznek elég magasztalót beszélni. Ismertem azt Gróf Teleki Domonkosnak útazásaiból, ’s így elmúlt kedvem oda térni miatta. Az útas nem veszteni, hanem nyerni fog vele, ha tovább folytatja útját.

[111] Tegnap ebéd után beérék a’ Szász földre – mert Seges-várt, mellyen csak keresztűl jövénk, nem lehet ide számlálnunk. – [112] A’ falusiak itt mind igen szépen épült kő alházakban laknak; hasonlíthatatlanúl szebbekben mint a’ mellyeket az útas Pozsony és Bécs között talál. A’ házak’ gébely-falaikat (melly egyenesen megy a’ fedél’ csúcsáig) német versek czifrítják ’s Bibliai helyek. [113] Ez a’ nép nem ismeri a’ Feudumi alkotmányt, mint nálunk a’ Jász, Kún, és Hajdú. Abból áll minden terhe, hogy adót fizet, katonának megyen mikor – viszik, ’s dézmáját Predikátorának adja, kik olly gazdagok, hogy van számokban ollyan is, a’ ki esztendőt által negyvenezeret von. Melly boldog lehet a’ kinek ennyi jövedelme van, és a’ kitől a’ bévett rend, mellyet tisztelni a’ Bölcs is tartozik, nem kívánja, hogy eggy főzőjénél, eggy sepergetőjénél, eggy kocsisánál egyéb cselédjei legyenek, ’s a’ más’ házában bérfizetés nélkűl lakik! Csak hogy arra hogy boldogok legyünk, egyéb is kell, mint negyvenezer jövedelem a’ Prédikátori rang mellett. Eggy illy Luther. Papnak nem tudom melly helységben, négy gyermekei vagynak, ’s ő ezeknek számokhoz képest négy házat veve-meg Szebenben. A’ mi egyebe marad, azzal eggyaránt fognak osztozni gyermekei. Itten tehát a’ Predikátorság az a’ neme az életnek, a’ mellyben legbizonyosabb és legkönnyebb az előhaladás. Ha Predikátor Úr sokat gyüjtött, ’s tanittatta, nevelte gyermekeit, ezek mindenné lehetnek, domi nobiles (Sallust). ’s a’ mindenné-lehető, ha úgy hozza a’ sors, Predikátor lesz ismét, vagy Kalmár, vagy Szebeni Bíró, sőt Szász-Ispán; ’s ebben nincsen soha kár, haszon pedig vagyon, ’s sokszor igen nagy. A’ hol minden előtt nyitva az út, ott sokan törekednek előre jutni, ’s a’ sok közzül szerencsésebben esik a’ választás, ha lelki-isméret szerént esik.

[114] Melly szép volna, ha az Útas illy falukat láthatna Erdélyben mindenütt? De ha óhajtanám e mindenütt illyennek látni Erdélyt, hogy mindenütt illy falukat láthassak? Azt az örömet ugyan nem szeretném illy drága áron megvásárlani. Magyar Országon sok csinos földből vert ’s náddal vagy gyékénnyel fedett házakat látunk a’ könnyen felszökellett ákáczok’ árnyaikban, ’s azok nekem kedvesebbek mint ezek a’ czifra kőházak, mert ott lelket lelek, itt nem lelek; – itt fogják a’ katonát, még midőn a’ haza veszélyben van is: amott több csap fel mikor kívántatik mint a’ mennyi kívántatik; ott eggy magával sokat nem gondoló, büszke szilaj szabad nép, itt eggy magába sugorodott, könnyen élést szerető ’s csak azt ohajtó uratlan tűn szemembe. – Mi lehetne a’ Magyar nyelvű föld’ lakosaiból, ha ők a’ nemzet’ szükségéhez és géniuszához illő nevelést kapnának! Ime ez a’ Német nyelvű Magyar közelebb lehetne már e’ ponthoz, ’s cultúrája a’ – kőház.

[115] Megszállánk ebédre, ’s ámbár a’ hely igen nagy; ’s közel vagyon Szebenhez, a’ Bécsből ide került nápész fogadósnál, a’ kőházakban lakó uratlan Szászok köztt, úgy nem kapánk semmit, mint Bácson nem és Nyiresen. Kiküldénk cselédinket mindenfelé, noha Meggyesről hozánk annyit hogy nem maradtunk volna éhen, ha itt semmit nem kaptunk volna is; ’s mint hogy ez a’ keresés elég ürügy vala megismerkedhetni a’ lakosokkal, magam is elindúlék a’ questára. Eggy ablakon zsalúkat ’s czifra vas rostélyokat láttam; ez azt mutatta, hogy gazdája a’ tehetősebb gazdák’ számába tartozik; itt kezdém tehát szerencsémet. A’ Jász-Berényi vagy Hajdú-Böszörményi Gazda, a’ maga kék puszlijában, kék nadrágban, fekete báránybőr ötujnyi süvegével, örült volna hogy idegent lát, ’s komoly de szíves nyájassággal fogta volna tőlem tudakozni: Hol van lakása Nagy Jó Uramnak? bevitt volna házába, ’s letett, vagy talán szép bátorsággal fején felejtett süvegével leültetett volna asztala mellé, mellyen abrosszal befedve áll a’ temérdek nagyságú búza kenyér, ’s megkínált volna vele, unszolt volna, hogy szeljek tetszésem szerént, ’s előmbe tette volna kulacsát, megtöltve borral. Ez itt megelégedik vele, hogy fel nem kelve helyéről, ’s rám sem nézve, azt felelé, hogy semmije nincs. Igy bána velem a’ második, így a’ harmadik, így a’ negyedik, így az ötödik; ’s már a’ gazdag jövedelmű Predikátorhoz akarék menni, noha igen éhen nem valánk, ’s kenyerünk, semlyénk, sajtuk, ’s szalámink volt; de a’ Fogadós nevetve mondá ki, hogy oda megyek még jó helyre!

[116] Nekem úgy teszik, hogy engem az Ádám ösünk’ gyermekei’ egyenetlenségeknek hirdetőjévé nem igen szült a’ születés ’s nem teve igen a’ gondolkozás, ’s az az eggy két embertársam, kit az én házhelyem’ lakosává tett a’ sors, érzi hogy alattam lakni ’s tőlem függeni nem épen kín: mindazáltal nem rettegem kérdeni a’ Bölcsektől, kik nagyon szeretnék, ha minden egyenlő, az az apró, maradna, ha ez így jobb e a’ hogy itt látjuk, vagy a’ hogy a’ dolog az én hazám’ boldogabb tájain az olly Földes Úr alatt van, a’ ki, ismervén kötelességeit, nem csak Patrónusa, hanem Paterfamiliása is a’ maga Clienseinek? IV. Henrich örült hogy a’ Franczia paraszt legalább vasárnap, tyúkot ölhetett: Biharban sok Földes Úr találtatik, a’ kinek embere Januarius’ elsö napján kezdve December’ utolsó napjáig, búza kenyeret eszik, és mindennap húst, ’s Kólyi bort iszik mellé, ’s az a’ Földes Úr örül, hogy magát jól bíró embere van. Báró Orczy József, a’ nemes lelkü, ’s Báró Palocsay József, a’ kit vadnak néztek, mert eggy időben félréfnyire lebegett orra alatt a’ bajusz, szeliden bántak embereikkel, ’s mind a’ kettő halálos ágyokban is azt az intést adák gyermekeiknek, hogy a’ szegénységet embertársaiknak tekintsék.

Elnézvén itt ezeket a’ kö házakban ’s cserépfedél alatt lakó falusiakat, némelly kérdések támadtak lelkemben, mellyekre szeretném ha azok, a’ kik ezt a’ fajt ismerik, jó lélekkel felelnének: – Ez a’ könnyen élő nép mivel áll elébb mint az a’ nem könnyen élő másik? Az Iskolák itt jobbak e, mint azon Magyar helyeken, a’ mellyeket ezekhez hasonlíthatunk: Ez a’ nép rettegi e a’ babonát? ’s félt e minap, hogy el fog süllyedni a’ világ? általlátja e a’ himlőoltás’ jótétét? Vannak e’ kórházai? – mert ezek itt lehetnének. A’ koldusokkal ’s ügyefogyottakkal mi történik? A’ Mesterségek és Kézi mívek itt virágzanak e? Millyen Politziája arról a’ Gróf Was’ kocsisa szólhat, a’ ki Segesvárnak úczáján hol a’ Városnak is, a’ Szász Széknek (Vármegyének is) Tisztviselőji vannak, elakada. A’ negyvenezert vonó Predikátor hordat e’ Tudós Újságokat, könyveket? társalkodása által annak szeretetét, a’ mi által az ember nemesebbé vál, terjeszti e? szereti é azt a’ hazát, melly őtet olly gazdagon fizeti, a’ hogy negyven Vice Ispánjainak nem fizettetnek? ’s mit teszen azon Vallásért, melly őtet illy gazdagon fizetteti? A’ Segesvári Professorok’ fizetése hasonlít a’ Calvinéhoz, ki Genevában 60 forintért, 1 hordó borért, 6 köböl búzáért szolgála; ’s kél e segédjére ezen nyomorgó férfiaknak? A’ Segesvári Bibliothekácska miért olly gazdag már, mint a’ Kolozsvári ’s Vásárhelyi Collégiumoké? ’S a’ Szászföld miért nem dicsekedhetik több Typographiával eggy felette rossznál? ’S ezek a’ bővségben élő Urak miért nem dolgoznak úgy mint a’ Saxoniai Predikátorok? ’s úgy adnak e’ exament, ha szolgálatjoknak ideje alatt tanultak e, ’s haladtak e’ az idő ’ szellemében, mint a’ Saxoniaik mindég adnak, még pedig igen szorost, valamikor eggy Ecclésiából másba kívánnak általtétetni.

[117] Nem nézem én irígy szemekkel a’ Szászoknak sorosokat, ’s arra hogy ők is Földes Uraság alá essenek, semmi gondom. Sem az nem bánt, hogy Predikátorjaik gazdagok; a’ jót egyedűl a’ gazdagok segélhetik; ’s Pázmány, Bakacs, Oláh, Dóczi, Eszterházy Károly, sőt csak Andrásy Antal Rozsnyai Püspök is, a’ ki sem gazdag Andrásy sem gazdag Püspök nem volt, ’s a’ nagylelkű Dréta nem tehették volna a’ mit tettek, ha szegénységgel küszködtek volna. Sőt akarom hogy a’ hazának minden tagja részt vegyen a’ köz boldogságban, mellyhez mind az által hogy ők ennek fijai, mind az által hogy azért ők is tesznek valamit, tagadhatatlan jusok vagyon. ’S a’ bölcs igazgatás tudja, hogy valamint abban vagyon haszon, ha eggy katonai sereg nem csak gyalog, nem csak huszár, nem csak dragonos, vasas vagy pattantyús csapatokból áll: úgy haszon abban is vagyon, ha a’ polgári test külömböző részekből szerkeztetett, csak eggy pontra erányoztassék, melly nem egyéb, és a’ mellynek nem szabad egyébnek lenni mint a’ Mindenek’ boldogsága, ’s csak a’ Nemzeti becsűlet’ tüze által élesztessék. Eggy ábrándozó, világot és természetet nem ismerő Pseudo Philosophushoz illik azon sovárgani, hogy bár csak mindnyájan egyenlőkké tétethetnénk. Ne egyenlők legyünk, hanem csak mindnyájan lehessünk boldogok, ’s legyenek közöttünk nagyobbak is kisebbek is, de úgy, hogy az iparkodás és érdem elő mehessen. – E’ gondolatok támadtak fel újra lelkemben, midőn e’ helyeken keresztűl menék, ’s Fejér Eggyházakat sohol nem találtam, sohol nem olly szép kertet, olly szép lakót, olly szép lelkű lakót. Ez a’ csak szántó-vető népből álló föld, hol minden Cultúra a’ Városokba szorúlt, hasonlónak látszott nekem a’ homok síkhoz, hogy az útas fél napig mehet, a’ nélkűl hogy embert találjon. – Cultúrát mind a’ Földes Urnak mind a’ köznépnek, ’s jól lesz minden. Ez nélkűl semmi nem jó, semmi nem lehet jó.

[118] Nagy-Csűr mellett meglátánk a’ szép Szebent. Éjszakról délre hosszú lapály vonúl el, ’s annak alig érezhető emelkedésén fekvék előttünk a’ Város; túl rajta a’ Karpát’ magas tetőji meredeztenek kis távolságban. Még messzéről látni, hogy a’ hon’ jövedelmei régolta költetének el, hogy Szeben századok olta hízik. Igazítva vala az út, jobbra és balra gazdag gabonájú holdak húzódtak el.

[119] A’ külső városon eggy igen hosszú alházban árvák és katona-gyermekek neveltetnek. Az és a’ Város köztt fut a’ szűk-vizű Szeben, melly a’ Városnak nevet ada, vagy talán nevet veve a’ Várostól.

[120] Döbrentei, azonnal hogy megszállánk, ment, megtudni, ha Gróf Haller Gábor Exc. még itt vagyon e, ’s kérni a’ Bruckentháli ház’ Gondviselőjét, hogy más nap reggel eresztetnénk kincseinek látásához. Megtörténhetvén hogy a’ Szász Ispán’ beiktatásának pompája miatt, Báró Naláczi István Úr is megjelent és még itten múlat, felkeresé hitvesét. A’ Báróné azt felelt, hogy férje, igen is, itten van, ’s meg fog jelenni vacsorájánál, mellyre Döbrentei is marasztatott: de hol legyen szállva, azt a’ Báróné megmondani nem tudta. – Égtem meglátni a’ geniális, ’s a’ Pataki volt Professor Sípos ’s némelly Erdélyi barátim által magasztalt ’s melegen szeretett embert, de a’ kit olly sokan mosolyganak, kevélyen szánnak, kárhoztatnak, ’s nyugtalanúl várám a’ reggelt, melly ismeretségébe eljuttatni fog.

[121] Az estvét járkálásokkal tölténk el, ’s megjelenénk a’ sétálóban, melly a’ keleti kerités alatt vonúl el, keskenyen, de hosszan. Honi és Külföldi fák veszik árnyékba, ’s két szűk-vizű szökő-kút ékesíti. Az utolsó fák köztt eggy elmésen rajzolt Vacsoráló várja az itt múlatókat; ’s közel ehhez túl az ide vezető úton eggy magas falu kazárma emelkedik, ’s neveli a’ hely szépségét.

[122] A’ vacsora mellett, a’ Koronánál, Tiszteket ’s itt szolgáló, itt lakó Uraságokat találtam nagy számban. Barna-arczú Musikusok gyönyörködtették jó ideig füleinket a’ mi Lavotánk’^* lelkes Compositiójival, mellyek valóban szívet-ragadók, ’s a’ hajdani idő keserves darabjával, melly szívet nem kevésbbé ragad meg, a’ hol talál, bár nem olly tanúlt. – Midőn ezek elmentek, az előttem ismeretlen Vendégek köztt a’ Világ’ el nem sűlt vége felől folya a’ beszéd. Csak három széket lelénk üresen, ’s mind a’ hármat távol egymástól, ’s így sok ideig némán kelle maradnunk. – A’ fogadós’ emberei azt óhajták, hogy bár minden holnapban jövendöltetnék ill veszély; mert ők sok hetekig nem vesznek be annyit mint Július’ 18-dika’ éjjelén. – – – Mellettem eggy jó képű Idegen ült, kivel azon szótalan nyájasságok által, mellyeket az isméretlenek eránt is szabad mutatnunk, a’ nélkűl hogy azok tolakodásoknak neveztethetnének, beszédbe juték. Láttam hogy lelkes ember, ’s óhajtottam hogy valamelly történet engedje tudnom ki ő, midőn D. felkele székéről ’s vele beszédbe erede, a’ nélkűl hogy köztte és közttem elfoglalta volna a’ helyet. ’S ez most, eggy két suttogva tett szó után felém fordúlt, megnevezé magát, ’s beszélé hogy Pataki Prof. Kézy Úrhoz Göttingába írt leveleimet olvasta. Székely Mózes Úr vala, Physicát tanító Prof. az Unitáriusok’ Kolozsvári Collégiumokban. – – – Prof. Székely Úrnak kereszt neve itt eggy jegyzést tétet velem, melly kicsinységet illet ugyan, de ollykor a’ kicsinység nem kicsinység. Erdély felette szereti a’ Bibliai neveket, ’s itt az az Ádámok, Mózesek, Abrahámok, Dávidok, Sámuelek, Danielek, Simonok, Rákhelek és Rebekák, sőt az Ábelek és Timotheusok is, folyó nevek. – E’ föld nagyon szereti a’ Farkasokat, ’s a’ Polyxenát és Drusiánát is; ’s ezek Diminutivumban Póli és Druzsi, mint az Ábel, Ábi, a’ Borbála Biri, az Anna Ánikó, a’ Mária Máriskó, ’s a’ Kata Titi.

[123] Ki akaránk menni reggel Báró Naláczihoz, ’s onnan a’ Bruckentháli Kép-gyüjteménybe, midőn Döbrentei, ki az eggyik cselédet valahova kikűldötte volt ’s kénytelen vala bevárni vissza jövetelét, a’ neki tulajdon hévvel és hangossággal idvezle valakit a’ folyosón, míg Gyulai és én a’ szobában fel és alá járánk. Az idegen erántam tudakozódék, ’s minekelőtte Gy. felelhete kérdésemre, belépe Döbrenteivel. Az Naláczi volt. – – – [124] Közelítése mindenben mint a’ jól-nevelt Francziáé: hidegen nyájas; előző ugyan, de úgy, hogy magát által nem adja egészen, de úgy, hogy sem az Idegennek nem nyújt sokat, sem magától sokat el nem vesz; de úgy, hogy figyelmet mutat inkább az Idegen eránt mint hozzá-vonszódást; ’s mind ezeket nem elkészűlés és eszmélet után látszott tenni, hanem mivel ezek neki fogásában vagynak. Nyugalom volt minden cselekedete, minden szava, míg én viszont, a’ ki őtet annyi leírások és annyi poetai tetteinek hallása után ismertem, ’s láttam hogy ez a’ hidegség merő nyüg, egészen neki eresztém magamat annak tetszeni a’ mi vagyok, ’s teljes mértékben éreztetni vele, hogy ismeretségébe eggyszerre akarom beszöktetni magamat, hogy barátságát első meglátása olta bírni óhajtom. – Felolda azon fáradás alól, hogy nála megjelenjünk, ’s ámbár még délig el kelle hagynia a’ Várost, elakara kísérni a’ Galeriába, tudván azok után a’ miket Sípostól hallott, hogy minden pillantatimat elveszetteknek veendem, a’ mellyek Szebenben onnan elvonhatnának. – [125] Midőn oda menénk, elbeszélé, hogy ezt a’ Kép-gyűjteményt eggyszer a’ Konstantinápolybúl Párizsba visszamenő Chioseul Gouffier’ társaságában is látta, sőt elmondá a’ Követnek ítéletét is a’ Galeria felől: On pourroit former un joli petit cabinet de tout cela. Két nap láttam a’ Galeriát, és úgy láttam azt, hogy a’ Bibliothecában csak fél órát múlaték, az Ásványok’, Pénzek’, Régiségek’ Cabinétjét pedig épen nem láttam, ’s így alkalmasan ismerhetem azt, ’s ítéletem egészen eggy a’ Követével. Az újabb Athén’ emberének Euphemismussát a’ Félbarbár így fogta volna ejteni a’ fiacredialectjén: „Átkozott! be sok derék darab a’ még több rettenetesen rossz között!”

[126] Báró Bruckenthal Sámuel, ki Therésia alatt, a’ nélkűl hogy megtette volna azt a’ lépést, a’ melly nélkül előmenni akkor kevés tudott, eggy Bethlenekkel, Bánfiakkal, Telekiekkel, Keményekkel, Hallerekkel gazdag hazában szinte a’ Gubernátorságig emelkedett-fel, ’s II. Jósef alatt még a’ Szent István’ Nagy Keresztjét is megnyerte, mellyet akkor kevesebben hordottak mint most, Erdélytől, sőt az egész Magyar Nemzettől örök hálát érdemel e’ kincsekért. Úgy mondják, ő úgy viselte hívatalát itt számadás nélkül, mint Gr. nálunk. De szíves tiszteletem mellett, mellyet szívesebben nálamnál a’ nagy férjfiú eránt kevés Magyar-Magyar, sőt kevés kevés Szász-Magyar érezhet, ki kell mondanom, hogy ő a’ festéshez ollyan formán érte mint Mummiusz a’ Korinth’ kirablásakor. Ezt mutatja az is, hogy ő minden itt függő képei köztt legfeljebb becsülte Tenniernek eggy Keresztelő Szent Jánoskáját. [127] A’ gyermek eggy szikla előtt áll, hova eggy báránya kíséré. [128] Mint ért az a’ festéshez, a’ ki ott, a’ hol Guidót, Correggiót, Rúbenst, Van-Dyckot csudálhatni, Tennier előtt áll-meg, ’s ezt a’ gyermeket, ’s talán a’ bárány’ gyapját, ’s a’ forrás’ ömlését, csudálgatja? De hogy ő a’ festéshez keveset érte, azt neki nem veszem vétkül; sőt, látván hogy nem tulajdon örömei miatt vásárlotta öszve e’ kincseket, hanem hogy a’ Gráphisz’ Múzája által még meg nem kedvelt nép köztt ennek szeretetét gyarapítsa, ’s a’ nemzetnek új fényt adjon, még inkább tisztelem érdemét, még inkább áldom hamvait. A’ nemzetek egymás után jutnak azon szerencsére hogy az Apollón húgai ’s az a’ három leány által, a’ kiket Cytheréa választa társaivá, meglátogattassanak. A’ mi Hídvölgyink’ idejében a’ Bécsiek sem igen dicsekedhetének azzal hogy a’ festéshez és faragáshoz sokat értenek, noha I. Ferencz Római Császár mindent elkövete, ’s I. Ferencz előtt már Eugén Szavóji Herczeg, hogy Bécsnek is virradjon; ’s midőn Schmutzer a’ maga megjelent Theodosiuszából Bécsben el nem tuda adni öt nyomtatványt, Párisból azt a’ hírt vevé, hogy a’ beküldött háromszáz nyomtatvány elkölt, ’s hogy ismét küldjön háromszázat. Austria Kaunitznak, ’s Sonnenfelsnek fogja köszönhetni hogy a’ Szép’ érzése ’s a’ Mesterség’ szeretete közönségessé lett; ’s semminek nem inkább mint hogy az igyekezetet az Udvar és a’ Nagyok nem csak nem hátrálták, de gyámolították is. Albert Lengyel Királyfi pedig, ki nem csak ért, hanem fest is, költ, ’s becsűli a’ Mivészeket.

[129] Vezetőnk ide Seivert Úr vala, Bruckenthalnak testvére’ gyermekétől született unokája, ’s Bibliothecárius Róth Úr. Úgy tetszik, ez csak a’ Könyvek’ isméretében nagy, nem a’ képekében is, és hogy Seivert Úrnak sem volt soha alkalma, ízlését e’ részben nevezetesen kimívelni. Azonban előttem mind a’ kettőnek ismeretsége igen becses volt, nevezetesen Seivert Urat annyira megkedvelém, hogy ha a’ történet Szebenben tette volna lakásomat, e’ Palotát inkább keresném lakójáért mint kincseiért; eggy érett-lelkű, tudós, és a’ mi nem ér kevesebbet, tiszta ember. Letette az Erdélyi Kormányszéknél viselt Titoknoki hívatalát ’s nötelenűl él, magának és a’ tudományoknak, szeretve, becsűlve minden jóktól. Lakása benn vagyon a’ Bruckentháli háromsor ablakú ’s két udvarra osztott Palotában, mellyet a’ nagy Megholt József Mihály öccsének hagyott, harmincz hat ezer tőkepénzzel a’ nagy Intézet’ fenntartására, szaporítására.

[130] Azok szerént a’ miket itt érték, a’ Galeria’ legfőbb diszének a’ Magyar Szent, Hieronymusz, tartatik, ’s ezt az itt megjelent Idegenek nem győzék magasztalni. – A’ történet nincs tudva előttem, de elmondom a’ mit a’ képből elértheték. – az Anachoréta a’ maga barlangjában ascétai elmélkedésekbe vagyon elmerülve; válla, teste, lábai nagy részben ruha nélkül vagynak hagyva; ágyékát skarlát lepel fedi, előtte Cardináli süveg függ. Megette kürtöt látni a’ felhőben; a’ Szent érti a’ mennyei szózatot, megfordúl felső testével, ’s felfülel a’ kürt’ szavára. A’ történet legérdeklőbb perczében vagyon felfogva, ’s arcz, musculatúra ’s leplezés el van telve erővel. Guidó’ munkájának tartják, ’s a’ kép nem méltatlan e’ névre. – De ime ezen hét vagy nyolcz lábnyi kép mellett, melly ezerekre becsültetik, eggy kisebb függ, kezek nélkül. Szemem ezt magától vette észre; Vezetőim nem tettek figyelmessé rá; ’s ez engem annyira megragada, hogy ha a’ kettő közzűl választanom kellene, nem azt nézvén hogy ez vagy az mit ér, hanem hogy eggyikében vagy másikában mint fogom lelni örömeimet; ámbár tudom melly külömbség van az olly kép között, melly a’ figúrát egészen adja, és az között melly csak kezek nélkűl: én ezt a’ Sebestyént venném, ’s számot adhatok magamnak ízlésem felől. És noha ez óráig a’ két képnek hírét sem hallám, tudom, hogy nem én vagyok az első, a’ ki felőlök így ítélt. A’ Hídvölgyi Galeriájának Sebestyén a’ fő dísze.

[131] Vezetőim eggy Albánot, eggy két Corregiót magasztaltak, ’s meg akarának velem szerettetni eggy Madonnát is. Én ezt az utóbbat portrénak nézem. Hol ezen a’ Máriai-fennség? hol ezen az a’ bájoló, a’ mellyet a’ Mária-főken szabad és kell keresnünk? A’ szem tüzes, ’s csak nem csintalan; az orr épen nem szép; ’s ez elég ok, hogy a’ főt ideálisinak ne tekintsem. Portrait, a’ mint mondják, a’ Mengsz Mariája is, az isteni gyermekkel a’ Bécsi Belvedérben: de azt lehet nem portrénak tekinteni, ’s felejtjük hogy ennek a’ Mariának a’ Festő hitvese űlt, ’s a’ gyermek az ő gyermeke: ezt itt nem lehet.

[132] A’ szobák tömve vannak igen szerencsés Rubensi, Van-Dycki, ’s Rembrandi copiákkal. Ezeket úgy tekintém itt, mint régibb igen kedves ismerőseimet. [133] Így találtam itt Correggiónak Ióját is, a’ mint Seivert Úrtól értém, Maytensnek ecsetjétől, ’s az isteni mív itt is a’ szerint ragadoza olly örömökre, mellyeket az avatatlan, ki még itt nem lát, nem képzelhet egyébnek mint affectáltnak, a’ hogy originálja ragadozott eggykor a’ Bécsi Galeriában, ’s két utolsó Bécsben létem alatt már csak a’ Heinz’ copiája; mert a’ Correggio’ eredeti darabja már akkor nem vala ott. – A’ kép a’ legszebbek közzé tarozik mellyeket valaha láttam, ’s hazánkban is lehet majd jobb majd rosszabb, majd felette rossz sok másait látni. A’ gyönyörű-testű callipygosz leány háttal űl a’ néző felé, ’s egyedűl hitte magát. Azonban Jupiter ködbe-rejtve közelít felé, ’s a’ leány csak akkor sejti meg az Istent, midőn a’ csók már ajakára nyomúl ’s véknyát ennek jobbja illetti. Hirtelen kapja félre arczát, ’s jobb lába, védőleg, bal térdéhez rándúl fel. Az egész szép növés nem lehet gyönyörűbb, ’s bájos a’ hátra-rántott ’s így erősen – skurzírozott arcz is. – ’S ezt a’ gyönyörű darabot eggy igen keskeny és hosszú szobának legsötétebb szögébe dugák, fel a’ párkányozathoz, úgy hogy a’ néző nem is állhat azon távolságban mellyet a’ kép, illy magasan függve, kíván. Azt a’ szigorú Moralista veszedelmesnek nézé. Pedig a’ Galeriának eggy darabja sincs, melly inkább érdemlené a’ kedvező helyet.

[134] Hasonló vétket kővettek-el Rákóczy Ferencznek, az Elsőnek, Kupeczky által festett képével is. A’ félszegség ezt a’ hátulsó szobáknak eggyikébe dugatta, nem általellent az ablakkal, hanem a’ sötétebb falra. A’ kép már az által, hogy Magyarnak míve, még pedig annak a’ Magyarnak, a’ kihez csak az eggy Lengyel-Királyi Udvari-Festő Mányoki közelített, érdemlette volna hogy itt díszes és világos helyre tétessék; de azt belső érdemére nézve is kívánhatta. – A’ szerencsétlen Fejedelem, ki az csak névvel volt, mert atyja ’s anyja Erdélyt a’ Rákóczy névtől elidegenítették^* pánczélba öltözött; vállán nyusztkaczagán vagyon elvetve – (melly bölcseséggel, a’ haszontalan herczegi bíbor helyett!) – jobbja megmarkolá a’ töröknyelű kardot – (ismét melly bölcsességgel.) – ’s az hüvelyéből félig már ki van rántva. Levont szemöldöke elfedi a’ vad szemet, ’s ajkai elharapják keble’ dühét. – A’ Festő’ gondolatja magas, ’s a’ legnagyobb dicséretet érdemli a’ dolgozás is. És ha az Erdély’ Nagyjai itt forognának, megtanúlhatnák mint kelljen festetniek magokat vagy öseiket. Életekből ki kellene keresniek a’ legemlékezetesebb történetet, ’s bíznák azt Fügerre, Kreutzingerre,^* Kraftra, hogy a’ képet ezek fessék, nem a’ hogy ők kívánják, hanem a’ hogy ezeknek tetszik.

Kupeczkynek e’ munkáját Artaria Bécsi Rézmetszési Kereskedő Westermeyer által metszeté vonásos (schraffirt) munkában, melly a’ tanult szemnek kedvesebb a’ pontozásoknál, és a’ melly Kupeczkynek erővel teljes dolgozásaihoz inkább illett. [135] Az réz ismeretlen marada nálunk, ’s bár intésem után az ne maradna tovább! Három forintot eggy nyomtatványért a’ legszegényebb Magyar is örömmel hagyhatna Artariánál a’ Kohlmarkt nevű úczán. És ha még hármat volna kedve ott hagyni eggy olly Magyar’ képéért, kit Füger feste, megvehetné a’ Born Ignátzét is, mellyet Kininger hánytott (geschabt). Born azon úgy adatik elő mint eggy lámpája mellett elméllő Bölcs, író-asztaláról legördűl a’ volumen – talán arra czélozván, hogy tudós deáksággal írt; homlokát által fogta jobbjával; válláról pallást foly le; az aljban (Grund) az Isis Multimammia’ (mindent-ápoló Természet) szobra mellett eggy Bölcs czirkalommal dolgozik.

[136] Midőn e’ kicsavarodásomból vissza akarok térni az elhagyott nyomba, eggy másik kicsavarodásba érzem elkapattatni magamat. – Eggyikében a’ Galeria’ hátulsó szobájinak eggy történet engem Vezetőimmel ’s társaimmal nagy Ismerőnek nézete, holott az csak azt mutatá inkább hogy, ők nem azok. Külön Catalogust kapa minden szoba, ’s a’ képek’ száma papiros-szeleteken áll a’ kép és ráma köztt. D. eggy vásznan tollas állatokat láta meg, ’s csudálá a’ festő ügyességét ’s elfáradhatatlan gondjait a’ tollakon. Tudni akará a’ Mívész’ nevét. Roth Úr megbotlott a’ Catalogusban, ’s itt olly nevet olvasa fel, melly ide épen nem illett. Elfelejtve magamat, megszóllalék, hogy az nem lehet az; Olasz-Iskola’ Nagyja nem adta magát Kakas’ és tyúk’ festésére; én a’ darabot Hondekoeterének nézem. R. Úr megsejté tévedését, ’s a’ másik Catalogus itt valóban Hondekoetert neveze. Barátim’ álmélkodásokat nevelte az, hogy midőn eggy más érthetetlen darabot néztek, ’s D. ismét tudni akará a’ Mívész’ nevét, én azt Breugelnek mondottam. – Mint az nem mondathatik még Humanistának, a’ ki, hallván hogy eggy Óda Virgilnek, ’s eggy Elegia Horátznak tulajdonítatik: úgy az van még távol attól hogy az Értő’ nevét érdemelje a’ ki a’ Pokolfestő Breugel’ nevét és a’ híres Tyúkfestőét hallotta ’s eggy két darabjaikat látta, hogy ecsetjekre rá ismerhet.

[137] Eggy szobában némelly új portrék ’s Erdélyi Festők’ munkáji függenek. Ezektől irtózva szöknék vissza a’ szem, ha a’ Néző a’ több szobákból nem jönne is.

A’ Képgyüjtemény tizenöt szobát tölt el, ’s ezer kilenczvenkét darabból áll. – A’ Bibliotheca mintegy tizenhatezer Köteteket tészen. Az Ásványok nyolcz almáriomokat töltenek el, ’s kivált Erdélyi arany termésekben igen gazdagok. A’ Pénzek’ száma tizennyolcz ezer.

Hidvölgyinek tiszteletére most készűl eggy Emlékpénz Seivert Urnak találmánya után. Az elöfelen áll Bruckenthalnak képe Római öltözetben, nevével és a’ mi volt; alól a’ metszésben születése eszt. 1721. ’s haláláé 1803. A’ túlfelen Hercules Musarum, e’ lemmával: invia virtuti nvlla est via. Az alsó rekeszben a’ Szász czímer. – A’ ki ennyit tett a’ Magyar Nemzet’ javáért és dicsőségéért –

Dem folgt ein Ruhm, der ewig bleibt.

– – [138] Az útak itt csinálva vagynak ’s jó gondban tartatnak; a’ faluk olly szépek mint Meggyes körül. A’ szép vidék látásától elszokott szemnek jól esett balra erdővel elborított nagy hegyeket, jobbra keresztekkel gazdagodni kezdő holdakat látni. Minden mutatja melly boldog lak ez. De a’ Tell’ maradékai, kikhez e’ népet hasonlítani lehetne, nem szaladnak-meg a’ kocsitól midőn reájok kiált az Útas, ’s a’ hely’ neve eránt teszen kérdést, ’s bátor szívvel beszélnek a’ nem vad Útassal, mint a’ Magyar szokott bizonyos kort érvén. Mert a’ magyar legények délczegségből és jó kedvből néha olly feleletet adnak, hogy a’ Kérdő nem tudja, káromkodjon e’ vagy nevessen, ’s végre csak neveti a’ délczeg ifjat. Négy Szászt szólítottam-meg, ’s felelet nélkül hagya mind a’ négy, a’ Predikátor pedig elvoná magát ablaka mellől, midőn szekereinket a’ ház előtt elhajtani látá. – Melly medvefaj.

– – – [139] A’ két Szebeni Szász leány eggy történetre emlékeztet, mellyet vadsága miatt, és hogy eggy előttem még nevéről is ismeretlen bohócskát megcsapolhassak, el kell mondanom. – Eggy Szebenben szolgáló Mágnás eggy gyönyörű Szász leánnyal tánczola a’ Szász Ispán’ innepén. Eggy idegen Mágnás kérdést teve ennél, melly Comtesse lehet az a’ kit leteve kezéről, mert ő nem ismeri, ’s maga is szeretne tánczolni vele. A’ felelet az volt, hogy az eggy Szebeni Polgár’ Kisasszonya, ’s olly jól nevelt a’ melly szép. Gondolod e’ mit teve a’ gubó? nem vitte tánczra. – [140] A’ nagy Friedrich eggy legénykét, a’ ki Vallást csúfola, ’s botránkoztató tettet teve, arra kárhoztatta, hogy míg azt, a’ minek szentnek kell lenni, csúfolni merné, tanúlja-meg a’ Kátét a’ hely’ Plebánusánál. Ha nekem volna szabad megbüntetni ezt a’ magyar legénykét, a’ ki a’ szép és jól-nevelt Szászleánnyal, a’ Szász-innepen, nem tánczolt, mert az nem Magyar Comtesse, én zárva tartanám a’ Méltóságos Urfit, valamíg Rollint végig nem olvasná, hogy felelni tudjon e’ kérdésemre: Mit perolála Canuléjusz? ’s melly következései voltak annak Rómára, hogy az eggyik testvérleány’ ajtaját megkopogtatták, a’ másikét nem? Egész Európa útálattal nézi hogy a’ Hibernus csak akkor tartatik Anglusnak, mikor terhet kell viselnie, ’s javalva nézi, hogy az Alsatiai lakos Francziának tartatik, ’s magát Francziának tartja.