4. MELTOSÁGOS GROFF BETHLENI BETHLEN GERGEJ ÚR Ő NAGYSÁGÁNAK A’ Tsászári, Királlyi, és Apostoli Felség Arany-Koltsos Kamarás-Hivének, és az Erdéllyi Fels. Királlyi Fő Kormány-Székben valoságos és Belső Tanátsossának alázatos tiszteletére, Midön azon Tanátsosi fényes hivatalba bé-állíttatnék, MDCCCII-dik esztend
1Most leg-elöször kívántam ezen Versek által meg-probálni, hogy a’ MagyarAchaicusverseket miképen lehetne a nevezetesKádentziaszerint-is formálni. Én illyen formában még nem olvastam, hogy valakiirt volna. Az Érdemes Közönség lássa, mit itél ebböl-is rollam, a’ki sokaktol Kádentzia imádonak tartatom, noha nem a’ vagyok, tsak hogy nem lehet azt-is nem szeretnem. Ezek pedig akkor ki-is nyomtattattak vala, akkori Subsecretarius MéltoságosKenderessi MihályÚr’ tetszéséböl, és munkássága által.
Tornyos Kapukkal tzimeresen jegyes,
Hét számu Várral környül-ölelt, hegyes
Erdely! titokban érezéd-é,
Károdat? annyira kérdezéd-é,
BETHLEN hová lett? hol vagyon a’ Neve?
A’ Fö-Tanátsbol széke hová leve?
Astrea!hol lappang szerelmed?
Szunnyadoz-é fiadért figyelmed?
5. Fordult azomban nem sok idö’ köze,
Ujj Tiszti Bársonyt BETHLEN-is öltöze:
Édes magánosságba rejtett
Meg-pihenés Remeket-ki-fejtett,
Sokkal betsesebbet: Nemztei Rend örülj!
A’ Fö Tanátsnak Rendibe széket ülj
GERGEJ! Kit a’ Kormányos Asztal’
Hivatalára FERENTZ magasztal.
Mint Egnek ékes Hajnali tsillaga,
El-húnyik egyszer jó darabig maga
Fészkéröl; ismét fel-derülve
Fenylik enyészeti sort kerülve:
Groff BETHLEN-is, mintPhosphorus, igy került
Abrontsos útat: reggel elébb derült;
Majd hunyt egünkröl, ’s ujra mútat
Alkonyodotra világos útat.
Hol rejtezél-el? – ’s merre? – de hol valál
Kit most magossabb grádits elölt-talál?
Nagy Nap! le-mentél volt pihenni,
’s nyúgodalom’ kebelébe lenni.
Ismét elötted hát hasad a’fedél,
Frisebb erövel majd fel-emelkedél
Édes Hazánknak kék Egére,
Hét fel-emeltt Kapuk’ ör-helyére.
Mint bölts Titoknok bár ha ki-bútsuzál,
Mint fö Tanátsos-Úr viszsza megint hozál
Még fényesebb súgárt Neveddel
Fel-hoszoruzva nagy Erdemeddel.
A’mit magános tzélra le-vetkezél,
Annál magossabb Székbe következél:
Epen azért léptél ha lejjebb,
Hogy Neved annyival ülne feljebb,
6. Imhol Királlyunk közre meg-osztozik
Benned Hazánkal, ’s ölbe botsátkozik:
Honnan Királly fél részt ha vészen,
Más fele-rész Haza’ Kintse lészen.
Hivének esmér a’ Fejedelmi Szem,
Hogy legyen egy jobb Hive, nem-is hiszem:
Még-i nagy oszlop vagy Hazádnak,
S’ oltalom élemedett Anyádnak.
Itt áll törésenn egy Haza’Hectora,
Itt fénylik egy hiv
Chúsaibibora:
2Dávid Királlyunknak igen hiv Minisztere. Lásd I. Sam, 17:
Kettöböl öntött egy nemes Szív
Nállad ez isteni szép remek miv.
Egy Lélek és Test az haza, ’s a’ Királly.
Ember! tovább itt lpni ne merj – meg-állj!
Természet, Isten meg-szoritja
E’ kötelet, mikor ezt tanítja.
A’ fö Tagokról hogyha külön talál
Meg-válni, fel-vált életet ott halál:
Testet tsak úgy formálva látok,
Hogyha Királly ’s Haza Köz-Barátok.
A’kis Tagotskát sértve ha mettzenék,
A’Fönek (:egygyütt fájna :) se tettzenék:
A’ fö hasonlólag ha sértik,
A’ Tagok-is magok ugy meg-érzik.
Oh szép arany Lántz! költsönös Egygyezés!
Egy köz-haszonban boldog ölelkezés!
Egy szent kötél, melly oldhatatlan;
Egy Kebel ez, meg-oszolhatatlan.
A’mit kötött hát egybe tsak isteni
Kéz egy Remekbenn, azt külön önteni: ’s ott ne válaszsz,
Hol tsak ez Egy valamit tsudállaszsz.