Gyöngyössi János művei
Elektronikus kritikai kiadás

2004 őszén került elő a kolozsvári Református Teológia könyvtárából Gyöngyössi János kéziratban maradt önéletírására. Feltehetően 1767 és 1813 között Gyöngyössi János megírta élettörténete egy részét. 1841-ben ennek az élettörténetnek a felhasználásával készült el egy anonim, kéziratban maradt Gyöngyössi-életrajz, mely a kolozsvári egyetemi könyvtárban lelhető fel.

Gyöngyössi füzetét a Kolozsvári Református Teológia könyvtárában őrzik. A füzet hagyományozódásáról szaggatott folyamat rakható össze. Rass a kötetben szereplő possessori bejegyzés alapján kísérli meg rekonstruálni a kézirat történetét. A fedélborító versóján levő bejegyzés ez: „Néhai Váró Ferenc hagyatékából Dr. Révész Imréé, Debrecen, Magoss György tér 14.” Váró Ferenc (1851-1924) a nagyenyedi kollégiumnak volt tanára, Rass ezért feltételezi, hogy a füzet Gyöngyössi Mihályi Károly nevű, szintén Nagyenyeden teológiát tanító unokája közvetítésével került Váró hagyatékába, aki Révész apósa volt. A hagyományozódási folyamat hipotetikus, mint ahogyan arra sincsenek adatok, hogyan került a diárium Révész Debrecenben őrzött hagyatékából a kolozsvári teológia könyvtárába. A kézirathoz tehát a hagyatékként említeni szokott írásos együttesből kiragadva, primér kontextusa nélkül lehet hozzáférni. A kis formátumú füzet 307 oldalt tartalmaz, a bejegyzések viszont a hátsó borító belsején is folytatódnak. A kézirat mai állapotát két esemény határozta meg. Az egyik az, amit Rass „özönvízként” említ. A kéziratot kétfajta tintával jegyezte szerzője, s mivel valamikor vízzel érintkezhetett, a két tintatípus egyikét teljesen kioldotta a víz, a 24 és 84. oldal közötti rész szinte teljesen olvashatatlan. Ezen kívül a 114. oldalon a szó közepén félbe szakad a mondat és többé nem folytatódik. A 115. oldalra a Gyöngyössiétől különböző kézírással ceruzával jegyeztek be egy kiradírozott szövegrészt, melyből ennyi olvasható: „En mint X.Z. ezt a […][…] találtam.” A két oldal között semmi sem utal arra, hogy lapokat kiszakítottak volna. Az elbeszélés ekkor az 1790-es évek történeténél tart, s a megszakítás azért is meglepő, mert a füzet végének beírásai 1813-mas jegyzést is tartalmaznak. Ebből az következhet, hogy Gyöngyössi 1813-ban jegyezte le az 1790-es évek eseményeit és nem az 1790-es években, ahogyan azt Rass feltételezte, hiszen egyébként indokolta volna a félbeszakítást. A 114 és 283. oldal közötti egység üres oldalakból áll, a 284. oldaltól kezdődően pedig a 291-ig Gyöngyössi a verseiért kapott bevételeket jegyezte fel a keletkezés éve, a megrendelő neve, a vers és az alkalom típusa, illetve a kapott összeg szerint jellemezve az egyes helyzeteket. A 291–295 közötti oldalak különböző párizsi helyszíneken látható szobor-, épületfelírásokat tartalmaznak, a 296. oldaltól pedig a 299-ig újabb bevételi lista következik: a halotti beszédekért kapott összegek feljegyzése. A füzet következő részében több a kiszakított oldal (299–300; 301–302; 305–306; 306–307), az épen maradt 304–305. oldalból viszont arra következtethetünk, hogy ezeken az oldalakon bejegyzések már nem voltak. A hátsóborító versója a peregrinációra kapott összeg költségvetési táblázatát tartalmazza. A kimondottan biografikus rész – amint a tinta változása is mutatja – eltérő időpontokban keletkezett, a peregrinációs út leírása esetében – az információk karaktere miatt - feltehetőleg vagy közvetlenül az események után dolgozott a szerző vagy pedig azokkal egyidejű feljegyzéseket használt. A második hipotézis érvényességét talán gyengítheti az, hogy a visszaút, illetve a későbbi események leírásában jóval kevesebb részletinformációval dolgozik Gyöngyössi, ami a történések ideje és az elbeszélés ideje közötti megváltozott viszonyra lehet bizonyíték.

Rass Károly: Gyöngyössi János önéletírása. Erdélyi Múzeum 1938. 43. 1. 281–290.

[3 –jobb sarok olvashatatlan] En Gyöngyössi János születtem e világra 1741dik Novembris. (1) Atyám volt Gyöngyössi János néhai tiszteletes férjfiu, ki-volt elsőben zoványi,^*azután [….] fekszik a temetőbe és temető hellyét […] az én jó anyám. 1742dik esztendőben […] Epitaphiumot, mellyet magának irt és datál 1742 […] fel a temető sirja fájára. A’honnan magam le[…] és […] találtatik. Gyönyörűséges lapidár^*stílus, és ige és literatura [...] tsuda, hogy lehetett, hogy ezt maga ugyanaz készitette, még pedig [...] arra az esztendőre 1742re mert fenn van téve világoson [...] életének, házasságának, papságának ideje maga kezeivel, és ugy találtatott az irásai között is. Az atyám volt fia Néhai Tiszt[eletes] Gyöngyössi István^*urunk köbölkuti^*Reform. Ekl[ézsi]a L[elki] Pásztorának és az Ermellyéki tractus^*Esperessének, holott fekszik a tzinteremben. Levén az Atyám testvére ugyan ezen Gyöngyössi István Uram fia T[iszteletes] Gyöngyössi István Uram, ki még most-is él, és oloszi^*pap Margitán^*felyül. Ez az Esperes Gyöngyössi István Uram volt testvére annak [4 –bal sarok rongált] Gyöngyössi Pálnak^*a’ki volt [...] prédikátor, onnan jött az [...] valami sem fogott [...], mellyet tudnak majd mindenek, [...] volna ki-vezettettvén számkivetésben, a’ Prussiai Királly^*[...]a’hol sokat élt, ott meg [...]az Atyám ágát, nem tudom, mint van. De végére mégyek [...]. Azt tudom az atyám irásábul, mellyet excerpált^*[...] Páltol, t[udni]i[llik]. az eleink tsehek voltak, még [...] és oratore percutionis Bohemica^*jöttek Magyarországra. Itt pedig III [...] Nemes Armalist nyertek, mellynek origináljai néhai Gyöngyössi Pál uram maradékinál el-vesztek, a’ Parját pedig az atyámnak kivánságára emlitett Gyöngyössi Pál Uram Krasznára^*le-küldötte volt, meg van nálam most is tartom. Ugy tartom azt az irast-is, mellyet excerpált az atyám de origine familio nostro^*, a’ mint emlitém. Ennek a’ Gyöngyössi Pál Urnak volt két fia, egy katonáskodott sok helyeken s meg holt; a mas ama hires Pál,^*kinek hirével et de virtutibus et de vitiis summis^*teli van Hollandia, Petropolisba^*Muszka országba vitetvén szép hivatalra ugy hallom most meg hólt. Elég az, hogy neki fiús maradéka nemigen lészen. T[iszteletes] Gyöngyössi István Bátyám Uramnak is tsak egy fiu magzatja van. Földváron Debretzen mellett [5 –jobb sarok rongált] lakó Gyöngyössi Szabó Pálnak nintsen semmi fiu maradéka. Ezért az egész familia a’ fiu ágon tsak rajtam van már, és [...] Gyöngyössi István, az atyám testvére egy fián.

(2) Edes Anyám vólt Soós Mária, N[agy] Tiszt[eletű] Püspök Soós Ferentz^*Uram Leánya, ment férjhez az Atyámhoz 1734ben [...] Voltanak ezen Szüleimtől nékem két testvéreim. Egy első gyermek született 1738 eszte[ndőben]^*, ez most [...] De a szerentse, férjhez menetele által felette meszsze vezette. Ment férjhez ugyan Telegdről^*az édes anyám keze alól Erős Huszi Sámuel^*uramhoz kiis akkor vólt Püspökiben^*Várad^*mellett Notarius^*. Azután pedig mintegy két esztendővel a’ Sogorom attya N[agy] T[iszteletű] HusziJános Uram, a Dunán tul Lovas Berényi^*Predikator és Esperes, meg-halván, vagy inkabb elébb el-erőtelenedvén fel-mentek oda lakni, holott aztán papságra adta magát a Sogorom, s máig is ott lakik. Vagynak két gyermekeik, két fráj, és öt Leánya, kik mind élnek. Második testvérem voltJósef^* ki három vagy négy esztendős korában Kolosváratt meg-hólt himlőben.

Az én edes Anyám, az Atyám halála után Kolosvárra jött [6] mindjárt lakni, engem is négy vagy öt hónapi tsetsemőt bé-vivén. Ozvegy [...] ottan 1750dik esztendöig. Akkor pedig férjhez ment másodszor T[iszteletes] Tétsi Josef^*Uramhoz, akkori kémeri^*prédikátorhoz. Honnan 1751ben Telegdre hivattatvan Várad mellé az Atyám Papnak, oda mentek lakni, holott a Mostoha Atyám máig-is lakik. Lettek ezen férjétől öt gyermekei, ezek közül Samuelés Pál^*most már Debretzeni Deákok […] igen szép hire levén, egész gyönyörűségem van bennek. [...] ezen édes Anyám Telegden 1757dik esztendőbe juniusban, és [...] fekszik a tzinteremben. Holt meg gutta-ütésbe^*, mellyben sokképen és tsudálatoson kinlodott majd más fél esztendeig.

A’mi már engemet illet: én tsetsemő koromba Kolosvárra vitetvén tellyes életembe ott neveltettem és laktam. Mikor az Anyám férjhez ment másodszor, ott hagyott engemet a’ tanulás kedvéért a’ Nagy Anyámnál Néhai ál[dott] eml[ékezetű] Soós Ferentzné Asszonyomnál^*, ki hozzám olly anyai hűséggel volt és szeretettel, hogy mondhatom az édes anyámét felyül multa. Maga asztalán tartott majd hat esztendeig, mellynek vagy igen kevés, vagy mondhatom majd semmi compensatioját^*nem küldötte az édes anyám, habár meg vallom, hogy az édes anyám-is hozzám kiváltképen való anyai szeretettel viseltetett. Az édes anyám a’ meszsze földröl is ruházott, de az én Nagy Anyám azt-is folyton pótolta a maga költségéből. [7– oldal tetején tollal 1796 alatta 1794f] Az oskolába kezdettem járni 1749ben. Elsőben is az az apróság [...] Harmaty Dániel Uram keze alá, kiis akor Deák volt [...] pedig Kolosvári [...] Szűr Szabó. Ennek keze alatt voltam egy esztendeig. Annakutánna estem keze alá Neh[ai] b[oldog] e[mlékezetű] Pál János [...]nak, kinek keze alatt voltam 1755ig. Ez az ember valaminthogy hires deák, és jó féle ember volt, ugy énnekem ki mondhatatlan hasznomra vólt. Ez a maga szorgalmatosan jő [...]vetette meg tudományom, és tanulásom első fundamentumát tanitván szintén a Poésisig. Ez a’ kedves és hasznos Praceptorom^*meg halván, estem keze alá T[iszteletes] Kováts Mihálly Uramnak, a’ki mostan Bontzidai^*Pap. Nemis vesztettem semmit benne; mert a’ maga igen kedves és fontos szorgalmatos tanitásával, a’ Deákságban, a’ Poesisben, mellyen természetem szerént igen kaptam kitsiny gyermekségemtől fogva, Rhetoricaban is ditséretesen megfundált, ugy hogy eleget ez embernek nem köszönhetek.

E’ derék ember a Collegiumbol ki-kelvén 1756-dik eszt[endő]be énis a’ Classisokbol^*ki-költem, és a’ görögbe T[iszteletes] Huszti György^*Uramnak nagy gondviselése és szeretete alatt épültem, mind addig mig osztán [8] 1757dik esztendőben Pünkösd előtt egy kevéssel a’ Kolosvári Ref[ormátus] Collegium törvényei alá subscribáltam^*.Ez után holt meg valami két hónappal az édes Anyám Telegden, ott is temették el.

1758dik esztendőben pedig, 29dik septembris vettem fel a togát, mivel addig lehetetlen vala igen tetszhető kitsinységem miatt.

1759dik esztendőben 1a julii Méltóságos Gróf Kendeffi Elek^*Ur ő N[a]g[yság]a akkor tájban kelvén ki a Collégiumból, conferált^*nékem 20 forintos^*Alumniat^*, mellyel tellyes egész deákságom alatt éltem.Ez az én nagy kegyességü Pátronusom már az előtt majd más fél esztendeig asztalán tartott vala engemet.Az előtt pedig, ’s az után is T[iszteletes] Soós Ferentz uram^*és felesége Illyefalvi Elekes Rebeka Asz[szony] sokszor atyám és anyám voltak nékem.

1761. 29 septembr[is] T[iszteletes] Huszti György Uram a’ Sidó nyelvben professé^*tett, ugyan ebben az esztendőben, még pedig anak elein az irgalmas Isten kegyelmesen meg-szabaditott azon nyavalyámtól, melly kicsinységemtől fogva rajtam uralkodott vala az én nagy keserűségemre. Ugy hogy azután kezdettem tsak egyszer másszor rajtam tapasztalni, annakutánna még ritkábban, mig végre az időm-is emberkorhoz közeledvén, és erősödvén, mint egy 25 esztendős koromba tellyességgel el-hagyott. Legyen áldott az Urnak nagy Neve érette. [9– sarokban utolsó szó vége olvashatatlan] 1763ban Husvét után a’ Sido Profességből elébb vitt Tiszt[eletes] Superintendens^*és Theol[ógus] Professor Verestói György^*Uram, és a’ Theologiában Profesor. Melly hivatal nékem felette igen hasznos volt, és tanulásomat nagyon segitette, mert elsőben ugyan chartából^*, de tsak igen hamar charta nélkül ex memoria^*készülvén a’ Prosidiumokra nagy gyakorlást és hasznot tett az elmémnek.

1764ben. A Prosidiumbol elébb vittek, és tettek a Poética Classisban^*Praeceptornak^*. Melly hivatalt egy Cantor hijján két esztendeig nagy gyönyörűségemre viseltem. Minémű szorgalmatosággal viseltem légyen e hivatalt, és mitsoda haszonnal, bizonyságok még maig egy néhány tanitványim, kik most már Deákok, arról. Azt tudom, hogy a’ Magyar szók Quantitásaira^*regulákat^*én tanitottam leg-először, és előttem senki, ugy tudom sem Kolosváron, sem sehol a Magyar földön. Ezeket a regulákat a’ Taniványimnak ki-adtam, azok szerint vélek Magyar Distichonokat irattam, arra őket szoktattam. Ezek szerint a regulák szerint irt Magyar Distichonok olly kedvesen, és természet szerént folynak a’ Magyar nyelvnek természete szerint, hogy, ugy tudom, elöttem olly hiba nélkül valo verseket Magyar nem irt, a’holott a’ Magyar Nyelv természetéhez illendő Quantitas olly hiba nélkül fel-találtatnék. Hanem egyRégi jeles épületek^* nevű könyvben, melly igen uj könyv, olvastam olly kedvem szerint való Verseket. Ezek szerint a Regulák szerint irt verseimben, mellyek [...] kevesek, és tsak két hellyt vagynak, nem a’ Grof Kendeffi^*és Báró Vesselényi Farkas lakadalmaira^*irt [...] meg nyugodtanak, és hellybe hagyták mindek valakik látták.

De távol legyen ezekben tőlem a’ hijában való kérkedékenység. Mert vallyon Mekkora vagyok én

hogy engemet ennyire vittél [...] vagyok, valamitske vagyok. Non nobis, deo, non nobis!^*[...] még irásban egy kis Declamatio^*, mellyet 1764beli examenben^*mondottak el. Ez-is igen kedvem szerint való versekből áll.

1764 ezen esztendőben tavasszal lettem Eskütté, a’ Primaria^*rendes tagja, lévén Barta András senior, Dési Sámuel Contrascriba^*. 1765ben pedig ezen Dési Samuel senior, Monas Josef^*Contrascriba.

1765ben osztán tavaszszal lettem senior. A Contrascribám Szegedi Sámuel^*.^*Akkor tájban mintegy két esztendeig Académiákra Erdéllyből menni szabad nem volt. E’miatt ültem olly sokáig a Collégiumban. De az Académiákra való út szerentsémre fel szabadulván, akkor két honapra, énis a seniorságot, mint a’ mellyben semit hasznot nem láttam, sőt káromat tapasztalván, mindjárt szeptemberben a’ Diligentia^*elein le-vettem, minekutánna mintegy négy honapig viseltem vólna, és egész készülésemet Akadémiákra forditottam, elmémmel együtt.

De semmi pénzem tellyességgel nem lévén, Tiszt. prof. Pataki Samuel^*Uram (ah quantum mihi nomen!^*kinek minden világi szerentsémet Akadémiákról való viszsza jövetelemig, és oda való pronuntiatiomat^*eredet szerint köszönöm) tanátsábol és inditásából akkor őszszel egy Dissertatio Physico-Theologicát^*dolgoztam, azt kiis nyomtattattam, és 1767be 12 febr[uar] publice defendaltam^*jelen lévén szintén Gróf Székely Adám Ur,^*T. Málnási László Urammal^*együtt. Nekem ebben minden tzélom tsak a’ vólt, hogy az Urak kőzzül reméllyuk kedvet és Gratiat^*találjak, kik Académiákra különös Gratiájokkal segitsenek. Ezt Isten igazságábol meg-is nyertem, mert kivált azok, kiknek a’ Dissertatiot dedicáltam, nagy és különös Gratiajokkal segitettenek, s’ mint ezt fel-jegyzettem, a’ Mas Libellusomban^*, holott a’ Benefactorok^*nevei és collasumai^*irva vagynak. T[ekintetes] Pataki uram Presiduma^*alatt defendáltam,^*a’ Philologiában [...] ex. Univ[ersalis] Philos[ophia]^*Tiszt[eletes] Bodoki Uram^*presidiuma alatt pedig ez Antiq Hebr[...]^*

Ha illy eszközökkel nem éltem volna, én Akadémiai tzélomat soha el nem érhettem volna.

[11(nagyobb karakterekkel, díszbetűkkel az első sor)]Én Gyöngyössi Jánosindultam meg tudományom öregbítése végett a’ felső országi Akadémiákra Istennek velem tett különböző segedelme által. Mert midőn, mind Szüleimtől rész szerint tsetsemő, rész szerint neveletlen koromban lett el-maradásom, mind pedig a Collegiumban töltött Deákságom alatt felette elegyes, sőt inkább mondhatni szegény, és igen kevés jövedelmű szerentséim miatt, Collegiumi életemet ugyan tisztességesen ki-értem volna; de arra éppen alkalmatlan, sőt tellyességgel tehetetlen volnék, hogy avagy tsak néminemű kevés részetsékéjében-is felvéendő hoszszu útamat magam keresményéből segithetném; akkor az Isten a’ maga kűlőnős gondviseléséből, és reménységem felett ren [12] dele ennékem költséget az Utra, midőn különös kegyes Patronusokat, [...] és más kegyes Jól tevőket rendelvén a Hazában számomra,azoknak adakozásából gyüjtöttem magamnak 170 Aranyakat^*. Ezen Istennek különös segedelmét azért annyival-is inkább hálaadással örökké emlegethetem, hogy tsak egyedül ezen summával, magamnak talám benne egy krajztárom sem lévén szegénységem miatt, indultam meg ez Utra.

Meg-indulvan e’ szerint Kolosvárrol, a’ holott tsetsemőségemtől fogva laktam, tanulásomat kezdettem, folytattam, és végeztem, Ezerhétszáz hatvan hetedik esztendőben, Juniusnak huszonkettődik napján estéli öt órakor Zoltán Jóseffel^*együtt, egy Kováts András nevű Kolosvári Szekeres embernek Telegdig fogadott alkalmatosságán, jőttűnk Zilah, Somlyó^*, Széplak^*, Mitske^*felé, által a’ résen Telegdre 26a Iunii délután, Foris Ferentz, és Nóé János embereinkkel egészen eddig tett barátságos kísérésekkel. Holott-is a’ Mostoha Atyám Tiszt[eletes] Tétsi Josef Uramnál, hogy ő K[e]lméhez fiui és látogatásbeli kőtelességemet tégyem, mulattam két napot, és felet. Az alatt pedig a’ Kolosvari alkalmatosság 28a ejusdem emlitett kisérő jó Barátainkal együtt viszsza Kolosvár felé indul [13] ván, mi-is más napon, az az 29a ejusdem Zoltánnal együtt, meg-fogadván Debretzenig egy Vida János nevű Telegdi Embert kilencz máriásban^*, indulánk délután Debretzen felé, azon tzélra 30a békességgel el-is érkezénk estve, szinten alkonyodatkor. Itt mivel alkalmatosságot mindjárt a’ feljebb való menetelre nem találtunk, midőn mas napig sőt harmad-napig-is Tiszt[eletes] esp[eres] Debretzeni János bátyám Uramnál az idöt töltöttük volna, reménységünk felett őszve-találkozván Enyedi Akadémikáns Tzegőldi András, és Baritz János^*Uraimékkal, négyen ő K[e]lmékkel együtt meg-fogadánk Pestig egy Kunsági Kis-Ujszálláson lakó Borsos András nevű öregrendű embert 10 vonás forintban^*. Kínek szekerén ki-indulvan Debretzenből 2a Julii estve alkonyodatkor, jöttűnk Szoboszlóra^*, Nádudvarra^*, azon innen a’ Hortobágyon keresztül, a Kunságra, ennek fő Városára, Kartzag ujszállásra^*, onnan Török Sz. Miklósra. Ezeken innen Heves Vármegyébe. Osztán Szólnoknál a’ Tiszán levő szép hidon^*, mellyhez addig hasonlót nem láttam vala, keresztül Szolnokra, Abonyra. Azon innen Pest Vármegyébe érkeztünk Czeglédre, Irsára, Albertire, Pilisre, Monor mellette el, Üllőre, és onnan bé Pestre érkezénk 6a Julii, estve felé. Holott midőn szállas keresés után szorgalmatoskodánk, öszve-találkozánk [14] Gyalai István^*és Dombi János^*jó Barátainkkal, kiket, előttűnk el-indulván, sohol eddig utol nem érhettűnk vala. Haton azért együtt lévén, az nap és más nap délig Pestet meg-jártuk, a’ mint és a’hol lehetett. Kettő vagyon leg-nevezetesebb a Városban.Egyikaz a nagy ispotály, mellyet Carolus Sextus azInvalidusKatonák számára tsináltatott^*, igen szép és Királlyi részülettel ős consignatióra^*. Ezt belől-is el-jártuk. Az épület igen nagy, négy szegű, de a’ közepin ismét sor épülettel két felé van rekesztve ugy hogy az egész Residentiának két nagy udvara legyen. Mindenik Contignationak^*köröskőrnyül szép tornátza. Mindenik háznak maga kis konyhája ki a’ tornátzig. A’ közbülső sor épűlet nagyobbára áll egy nagy szép templomból, mellyben az ott lakok szoktak devotiora járni.Masodiknevezetes dolog itt a repülő híd a’ Dunán, melly igen győnyőrűséges készűlettel vagyon épitve, hat hajotol fel-függesztve. Dél után azért Pestről Budára által mentünk, mind a’ haton és szállottunk a Goldeneschiffben. Akkor a Budai feredőben-is megferedtem.

Minthogy pedig énnékem a’ Testvéremhez Győngyőssi Susánnához vólt szükséges és el-mulhatatlan utam, viszontag a’ tőbbitől [15] el-kellett válnom, a’ Posta úttol L[ovas] Berény felé térvén, és Zoltán Josef-is hogy egyedűl ne járjak, társul adván magát mellém. Mi azért ketten Zóltánnal más napon, i[d] e[st]^*8ma Julii, meg-fogadván szekeresűl egy Pőtze János nevű Pákozdi embert L[ovas] Berényig három márjásban, el-indulánk, és az nap osonna tájban Lovas Berénybe érkezénk. Holott nem lévén több időnk a’ mulatásra, több el-ment társaink után való sietés miatt, hanem tsak más napon; azért 10a Iulii, a’ Sogorom Tiszt[eletes] Huszi Sámuel Uram alánk adván Győrig a’ maga szekerét, és lovait, azon alkalmatosságon 11a Iulii reggel kilentz orakor Györbe meg-érkeztünk, és szállottunk egy Nagy András nevű betsűletes Civishez, az Uj Városban, ki minket aznapon humaniter^*, mint igaz Ref[ormátus] ember, látván mas napon i[d] e[st] 12a Iulii Győrből, igen szép és takarékos Városból, ki indulánk Poson felé, alkalmatosságul fogadván egy Győri Lutheránus civisnek Csiszár Istvánnak Landkotsiját ketten 270 f[orin]tba azon estve alkonyatkor Posonyba bé-érkeztünk, és szállottunk a’Zöldfához. Más napon alkalmatosságot Béts felé nem találván, mivel mar az akkor induló Landkotsik mind el-voltanak foglalva, kéntelenek vóltunk egy napot ott várakozni. Hanem osztán 14a Iulii meg-fogadván egy Landkotsit én részemről az első ülist 120 f[orin]tba, azon napon estve jó alkonyodot [16] kor Bétsbe szerentsésen el-érkeztünk, bé-szállván akkor éjszakára a’ Várban azAranyszarvasi fogadóhoz, a’ hová a’ kotsis bennűnket vitt.

Más napon minekutánna Gyalai Istvánt, Dombi Jánost kik előttünk két nappal érkeztenek vala, fel-kerestük volna, szállast fogadánk ugyan négyen a’ Leopold [...] az arany szarvasnál elsőben, de onnan a’ Gazdaaszszonynak kényessége és durtzássága miatt tsak harmad napig lehetvén mulatásunk, circiter^*18a meg-fogadánk négyen az Arany Koronánál egy kis hazatskát, mellyben alig fordulhattunk magunk-is meg; de akkor sokadalom lévén szinte a Leopold [...] szállást nehezen és drágán-is nem kűnnyen lehetett találni, mellyre nézve, mivelhogy kéntelenek valánk véle tsak meg-fogadánk őt N[émet]forintba egy honapig.

Az alatt ugyan tsak, id est 17a Iulii Agens Tűri Uram^*udvarlására mentünk, hogy a’ Passusunk^*promotioját^*az Erdélyi Cancelláriára ö kelme intercessioja^*által véghez vihessük. Ő kelme ámbátor neheztelt ugyan tsak kötelessége szerint vállalá, hogy a Passusunk hamar lejendő ki szerzésében munkás lészen; a’ minthogy azután való kedden négyünk Passusát, a’ mellett Benkő^*és Bitai Uramék előre fel-kül [17] dőtt Passusaikat, együtt a’ Cancellária repraesentálta^*-is.

Mig Passusainak ki nyerhetnők az alatt levő időnket mire lehetett inkább szánni, mint az Experientiára^*, hogy Bétset, {melly a’ Romai Imperiumnak Compendiuma^*[...] láthatnók. A’mit ott az ember lát, azt le nem lehet, nem is szükséges le-írni}(áthúzott rész). A’ nevezeteseket, a’mik az alatt mig ott mulattunk, vagy lettenek tudtomra, vagy a’mely ujságokat láthattam, a magam hasznomra le-irom.

Leg-elsőa’ mellyet Bétsben láttam, ujság esett 22a Iulii Mária napján. Ekkoron tsinált felséges Aszszonyunk egy pompát a’ maga szerentsés fel-gyogyulásának emlékezetére. Már még az előtt lévő két napokon a Sz[ent] István Templomnak falát alatt kőrűl-bé mindenütt bé-vonták vala valami drága szőrből szőtt szőnyegekkel, melly szőnyegeket Carolus V. idejében és azután is szőtettek; levén azokon repraesentalva mind tiszta szőtt munkával azok a győzelmek, mellyek estek a’ Törökön vagy Carolus V alatt többnyire, vagy annak-utánna-is egy darabig a’ törökkel való gyakori csatázásokban, és veszekedésekben, olly eleven szinekkel, mintha éppen képiró keze faradozott volna rajta, mellyet-is nezni gyönyörűség vala. [18] Egy-egy tábla szőnyeg igen nagy vala négy szegeletre, és mindenik tábla szőnyegnek alatta fel-volt arany betűkkel szőve, mellyik, mikori és ki keze alatt lévő győzedelemnek repraesentatioja légyen azon táblán. Azon inscriptiokat jó lett volna le-irni, de amellyeket mind sok száma miatt, mind pedig a szoross hozzá való férés miatt le-irni nem lehetett; elég az, hogy azon győzedelmek a’ mint rendre el-nészhettem, estek, többnyire Carolus V alatt. Azon szőnyegek, a’mint mondották elé nem voltanak véve pompára Mária Theresia keze alatt addig többször, hanem tsak akkor. E’mellett a’ Templomot azon gyertya tartokon kívül, mellyek rendszerint benne szoktak lenni fel-ékesitették több igen sok kristály függő gyertya-tartokkal; mellyekben meg-gyujtván a’ benne lévő tőmjénytelen gyertyákat, akkor mikor az Udvar el-érkezett a templomban, egész éjszakaig sürü tsillagzatot mutat vala a templom bolthajtása mind-addig, mig az Udvar a’ Templomban a’ devotiot^*el-végezvén viszsza ment.

Mária Napján azért reggel a’ Városi emberek egybe gyűlvén gyalog Regiment formára a’ Sz[ent] István temploma előtt exerciroztattak. Az alatt két regement Regularis katona a’ Tzinterembe bé-takarodott. A’fel tzifrázott templomban nyoltz orakor a’ tőménytelen [19] sokaság előtt (: mivelhogy akkor reggel predikatiora szabad vala mindeneknek a templomba bé-menni:) egy Cardinalis^*németül predikállott. Tiz ora felé, mikor a’ Prédikatzionak vege lett a’ Civisek két rendbe hoszszan a ’Sz[ent] István Templomátol fogva az Udvarig fel allottak, kik kőzött tiz orakor az Udvar fényes pompával nagy harangozás kőzt el-érkezett, illyen renddel: Elől jött-bé a’ Tzinterembe a’ Magyar Gárda egész Gálában fel-öltözve. Azok bé-jűvén, jöttenek gyalog az Udvarhoz tartozo kőzőnséges szolgák sárga kőntősben nagy sereggel; azok után ugyan ollyan kőzőnséges szerű emberek Veres köntösben. Kik után feles számmal a’ Camerariusok^*-is gyalog, tzifrán fel-őltőzve. Ezeket kővette a’ Miniszterek még fényesebb kőntősű serege mind ezek-is gyalog. Ezek után jött-bé a’ Német Gárda, azok után a Hertzeg Urfiak és Kis Aszszonyok hintoji mint egy négy, azokban lévén a Hofdámák^*-is. Ezek után hátul az Császár és a Királyné az ő felségek hintoji, és az Albert Hertzegé. A két felség ült tsak ketten egy hintoban, olly fényesen készületben, hogy olly szépet ritkán képzelhettem volna. Bé-takarodván e’szerint az udvar a’ Templomban, [20] holott akkor más nem vólt, hanem az udvar az annakelőtte oda bé-takarodott sokféle szerzetesek, mig a Devotio véghez ment háromszor lőttenek a’ Tzinteremben lévő katonák és a’ mellyet mind annyiszor kővetett a’ sok agyuknak zengése, mellyeket a’ sántzba annak-előtte való napokon feles számmal ki-hordattanak vala kőrőskőrnyűl, hozzá köttetvén ezekhez annyi rendbéli harangozás. A’ Devotio mintegy egy ora alatt véghez-menvén akkor viszont az agyu zengések és harangozások között az Udvar a’ Templombol ki-jött, és majd viszsza-indult. Ekkor a’ Tzinteremből a’mint ki-ment az ő felsége hintoja, mellyben mind jövőleg, mind menőleg a tsászár jobb kézfelől, a’ Királlyné bal kéz felől űlt, mind a’ kettő jó kedvvel és gyakor nevetéssel lévén, kővette a’ hintot egy pirotsel, mellyben egy Camararius űlvén, a Tzinteremben és attól fogva az utzán az Udvarig sok hellyeken pénzt hintett; mellyet Fel[séges] Aszszonyunk ezen solemnitásra^*veretett. A’ Pénz két fele vólt, de az Inscriptio mindenikben meg egyezett. Az egyik mintegy peták akkora, a’ masik mintegy garasnyi. A’ Pénznek [21] egyik felén vagyon verve az ő Felsége képe illyen kőrnyűl Irással: MARIA THERESIA ’SA’T^*. A’ más felén vagyon az oltár melly előtt áldozik egy aszszonyi kép. Ezen oltár felett illyen inscriptio vagyon: DEO CONSERVATORI AUGUSTAE^*. Alatta pedig illyen: OB REDDITAM PATRIAE MATREM. DIE 22 IULII. 1767.^*Ekképen a’ pompa 12 orakor el-végződött. Ekkor láttam elsőben mind a’ Tsászárt, mind a Királlynét ő Felségeket. Még a Királlynén a’ Himlő-hellyeknek veressége nyilván ki-tetszett.Báró Van Switent, a’ki ő felségét meg-gyogyitotta ő felsége-is meg-ajándékozta, adván nékieM. Crucis Ordinis Militans S. Stephani Equitustitulust. E’mellett egy drága Numismát, és ezer forintot.

Ugyan azon napon vólt estve egy hiresopera.A’honnan a felső Contignatioért-s másszor 10X^*kellett fizetni, én-is 30X fizettem, onnan nézvén én-is az afféle addig még előttem uj dolgot. De mivel olasz nyelven vólt a’ dolgot nem érthettem. Láttam mindazonáltal a’szemellyeknek kűlőnős qualitasokkal tellyes [22] maga-viseleseket, abban valo szép könnyüségeket, melly magában-is nem tsak győnyőrkődteti vala felette igen a’ nézést, hanem még a’ dolognak-is magának néminemű értelmére vezethette azon nyelv előtt esméretleneket. A’ tántzával kivált-képpen vólt hires lévén a’ Theatrumon száz tántzoló személy, a’mint mondották; Ebben az operában a’ Tantz alatt maga a Tsászár-is jelen-volt. Ekkor láttammásodszora’ Tsászárt.

25a Iulii. VoltamHettzben^*-is az az ollyan helyen, a’ holott a’ Vadak és szelindekek egybe-eresztésekkel tsinálnak recreatiot^*. Egy Nagy Epület fábol vagyon egész circulusa, tsak paraszt dészkával bé deszkázva, melly épület kőrűl-fog egy nagy kerek udvart, azon Udvar közepin egy kut, vagy inkább eső-viz tartó kerek árok; Erre az udvarra eresztik-ki a’ Vadakat, mindeniket a’ maga aklábol, mellynek ajtaja az udvarra nyilik. A’ néző hellye azon nagy épület, három contignatiora. Ekkor más vad nem vólt, hanem Bikák, Medvék, vad Disznok, szarvas.

9a Augusti le-mentem szép társasággal, u.m. Verestoi Sámuel^*, Gyalai István, Dombi János, Zoltán Josef Barátimmal, és Tiszt[eletes] Soos Urammal,^*ugy Levai Urammal, kik Magyarországra akkor mentek viszsza Academiákrol, el [23– tintaváltás- a jobb sarok, illetve a felső harmad szinte olvashatatlan] mentem, mondom Scönbrunba^*[!] a’mi Udvarunk ditső lakó hellyébe, hogy ott is valamit lássak. Ott nevezetes az igen szép, jó Udvarház mellynek (...) az Udvarházhoz tartozó templom-is mellyben akkor [...]vasárnap vólt-reggeli az Ifjú tsászár

De kiváltképen igen nevezetes itten a’ kert [...] annak hoszsza 1400 és azon felyül [...] a’mint P. Nemes Urfi [...] hordozni méltóztatott, mondotta, annyi [...]mindpedig annak Királlyi készűlésére nézve, mert kiváltképpen olly igen nagy kertet olly munkás készülettel a’mint mondották ide fel-is igen ritkán lehet látni; Nevezetes ujságot a’mint láttunk benne ezek: Egy igen jeles tsorgó kőből ki-rakott szép kis győnyőrűséges bóltban, az oldalából folyván ki egy kő váluban, a’mely forrasról nevezik a’hellyet-is magát Schoenbrunnak az azszép kutnak [24] (6 olvashatatlan sor) […] egy [...] E’már [...]’s virágokkal, melly [...] még ékesitett [...] 1mus Huszár (4) Láttam a vadaknak hellyeket. Mindenféle vadaknak kűlőn kűlőn el-rekesztett alkalmatossága holott vize szép vagyon, ott láttam különféle vadketskéket bikákat teheneket, juhakat &c, kit Indiainak, kit Neapolisinak, kit Africainak mondottak, kit egyéb külső orszagból valónak. (5) Láttam azon alkalmatosságokat, a’hol a’ majorságokat tartják külőmbféléket. Az Udvarán ennek vagyon tekervényes folyamat kőbűl ki-rakva a’ partja mellyben halak [...] [25] (5 olvashatatlan sor)ollyan [...] melly [...] ökörnek részéből [...] Hollandai Kertben [...] mellyek kőzzűl mindeniket […] Kertész és ott vagyon nevezetesen egy ház mellyben tartatnak Napkeleti plánták, e’ házat nyárban is gyakran bé-fűtik. Ebben a’ házban mutattak olly nevű Napkeleti Virágot, melly maga az egész házat el-tőltőtte kűlőnős és mintegy sokféle szagú virágoknak elegyitett szagával illatozván a’honnan ollyan virágoknak [26]6 olvashatatlan sor[...] őn az [...] észre hogy [...] nézvén azokban […] vagy pedig maga az elme, a kűlőmbféle dolgokat [...]; által el-fogadván, azoknak egyszersmind valo képzelésekben mintegy bele holt vala, és ez az oka hogy a’ latott dolgoknak tsak a nevezetesebbeknek is még valami kevés részére-is alig emlékezzék. Scoenbrunnbol [!]az napon viszsza mentünk Bétsbe. [27] (7 sor olvashatatlan)és az azért [...] lehessen olvasztani [...] a szél-ladábol. 18a Augusti. Minekutánna a’[…] na, fizetvén mindenikünk külön [...] Német forintokat^*a’ magáéért; 21a meg […] nevezetű Ulmai^*hajosok négyen, u.m. Gyalai István, Dombi János, Zoltán Jósef és én tizenöt aranyokban, az az 45 Mforintban hogy minket vigyenek Regensburgba etelünket, italunkat és ki-szol [28]6 sor olvashatatlan[...] minekutánna [...]Rarhers-[...] és ebédre menénk [...] keresztül Vatsorára. Am [...]^*reggeli 4 orakor érkeztünk 25aEnshez^*[...] hoszszu hidon keresztül, Ebelsbergre onnan Lintzre^*(ez a Lintz igen szép, és nagy város Ausztriában, és hires), holott tsak keresztül menvén, érkeztünk Ottensheimhoz^*, és ott a Dunán egy tsajkátskába által menvén, ebédre meg-szállottunk. [29] Itt kotsira ültetvén bennünket a hajosok pompáson vittenek Aschauba^*által menvén a Dunán viszont tsajkátskában, és ott falatozván egy keveset, dél után 4 ora és 3 között ló hátra ültettek bennünket, és ugy vittek által a nagy hegyeken circiter 4 ora alatt érkezvén bé egy hegy alá nagy mellységbe (: de még a hegy tetején elébb gyalog szalasztván a lovak viszsza mentek és mi gyalog szállottunk bé egy [...] a’ Duna partra estve. Ott azért viszont estvén sajkára ültettek bennünket a’ hajosok valamennyien voltunk (mert többeket-is fogadtak vala rajtunk kivül vmi 4et még Bétsbe) és alkonyodatkor meg-indulván fel felé [...] huzása által, akkor éjfélben érkezénk [...] vagyon Ausztria széle. De onnan tsak hamar [...] mindtsak hajón, reggel az az 26a Augusti érkeztünk 8 orakor Passauba^*melly Bavarianak^*hoszszu és elég nagy várossa^*és a’ Bavariai Her [30]

tzegnek és egyszer smind Püspöknek […] Pulváb[…] […]keztűnk […] egy fogadoban. […] a’ Hajosokat ki-fizetők […] lévén ujak Regensburgra nem […] azért nékünk négyen fogadának […] pénzeken azon fogadóban; melly minket Regensburgba vigyen egy Statiora^*; magok addig el-válván tőlűnk emberségesen barátságosan el-indulánk [31] (6 sor olvashatatlan)dél [...] bé szállván [...] Ez az [...] zás, mellyet [...] Hollandiaba szándékozó [...] avagy tsak sehol jobbat sot [...] nem tapasztaltunk, és nem probáltunk. Mert ámbátor ész [32] (6 sor olvashatatlan)[…] idején [...] ind ezek a [...] semmiknek tetszenek a [...] nézve mellyek abban fel-állitatnak T. i. (1) Regensburgot Bétsről közönségesen 60 mérföldnek tartják [33] (5 sor olvashatatlan)fiak [...] mondhatom [...] tűnik egy nap, még azon neheztel [...] még éjjel is enni kénszeritettek. Irhatom (3) a’mi hajosaink [34] (5 sor olvashatatlan)[...] szon, hogy an- [...] legfeljebb mikor meg-szor [...] az egész Imperiumon illy nagy utak az Ember illy oltson s ingyen ser [...][35] (6 sor olvashatatlan)fel tett szándéka [...] onk a’ volt, hogy [...] inkább az Imperium[...] üljünk; de midőn mint egy két ora múlva meg- [36] (5 sor olvashatatlan)[...] napon reggel [...] indulásunk ideje már má- [...] száltak vala. Onnan azért [...] adván, még ha négy napig ott mulattunk vólna, úgy ugyantsak azon [37] (6 sor olvashatatlan)...rint egy ollyan... vigyen Francfurtba^*... Jol-lehet e’sem igen jo gondolat volt, a’mint az [38](6 sor olvashatatlan)... mint instruálják^*az embert... változás, a dolgoknak és ... kűlőmbféle és vala 30 állapotjok miatt. Meg-fogadunk [39] ........... 50........ (6 sor olvashatatlan)formát visel .....Ratiobona.......... benne 3 templom vagyon. A’ város Sena- [40] (5 sor olvashatatlan)... mely fogadoban... egy ebédet, e’... az ház árrát, mellyet egy .... fizetett egyikűnk... egyikűnk 179 pénzt. De melly igen oltsó [41] (7 sor olvashatatlan)Fel-virradván ... a Augusti elé-álla a’ fogadott ... Kotsival, de tsak két loval. Mi, hogy tsak két loval [42] állott elé, gondolatlanságbol azért rá-szollottunk akkor, azt gondolván más felől, hogy ő az utat tudja, és az olly könnyü lehet, hogy két ló is bennünket őt nap alatt (2 sor olvashatatlan)Regensburgból elöre jöttünk Hemauba^*, de mar tsak addig is a lovak ugy el-fáradtanak vala, hogy .... el nem viszen. Az is egy ... volt, mellyet nem vettűnk észre Regensburban, hogy nem a Gazda maga jött velünk, hanem egy boldogtalan szólgá [43] ját küldötte el, azt hazudván fölötte, hogy az utat jól tudja az, jollehet, a’mint annakutánna maga meg-vallotta, az uton ő soha tsak Norimburgban^*sem vólt, mi pedig ugy alkudtunk, hogy maga a Gazda jöjjön el velünk.(4 sor olvashtatlan)Meg-szálltunk pedig ahattyufogadoba :) őt órakor meg-indulván 30a Neumarkon^*(ez szép kis város által :), 11 orakor ebédre [44]Oberserenbe el-verekedtűnk a (6 sor olvashatatlan)...a’ mélly fő-... kűlőmben el... még-is alig hittűk, hogy azon... el-juthassunk. ... meg-érkezvén este 4 orakor, szállottunk az [...]Szarvasnevű fogadóhoz. De látván hogy mi azon lovakkal nem hogy három napok alatt (: mert már kettő el-tőlt vala, az alkuban pedig öt nap volt [45] vólt fektetve :) de két hétig-is el nem megyünk, ... alkalmatosságon ...reája, minthogy sem az utat nem tudta, sem a lovak nem mehettek. Ki akarván azért... (4 sor olvashatatlan)... vala, és annyit ő minket... szegény boldogtalanok ... még tsak tolmátsa sem vólt, alatt a’ dolgot (: minthogy németűl akadozva tudtam, a’ kotsis pedig a’ dolgot elé-adhatta; a’mint bevette:) jol fel-adhattuk vól- [46] vólna, e’mellett a’ Biró is inkabb akarván keresni a maga felekezetének, tehát a Biro ... szolgáját küldte a fogadóba meg-parantsolván, hogy addig ki ne adják portékáinkat a fogadóból, mig a’ pénzt, a’mint kivánja meg-fizetnénk. (3 sor olvashatatlan)31a pedig az időt el-töltöttük. A kotsist pedig mindjárt...forintokkal ki-fizettűk, ... Norimburga elég nagy és jeles Város; de nem olly szép, mint Regensburg, a’mint a’ kűlső részét lattuk, Vallasa Lutheranus. A’mint a’ Város hosz- [47]szan nyulik, a’derekatáján vagyon benne egy hegy, azon jeles vár épitve; Foly keresztül rajta egy állo és lassu folyásu Pegnitz... Vagyon benne Sz. Lörintz temploma mellett egy gyönyörűséges rézből őntőtt szőkő-kút, mellyhez hasonlót sem Bétsbe, sem egyebütt nem láttam még eddig. (3 sor olvashatatlan)fel-felé álló vékony...fel-szöktetik szinte két ... másódik soron vagynak hat ... jelesen ki öntve

kőrnyűl, mellyeknek tsetseikből és bájaikból hugyózik-ki a’viz lefelé arcust tsinálván. A’ har-

[48] (6 sor olvashatatlan).... a Tanáts-... Nagy négy (olvashatatlan)...-sulván azért, hogy az alkalmatosságban tsalodtunk, mit tudánk egyebet tselekedni, hanem Extra postra üljünk. Ha drágább is, de az a’ haszon benne, hogy hamar el-érünk [...]. El-menvén a Postára, meg-kérdők [...] [49](7 sor olvashatatlan)hanem magunkat... után azért ... a n.m. [...] indulván mentünk ... szállottunk volna ...Posta mesternek ott találtunk egy Norimbergai ifju derék emberre, ki állapotunkról, utunkról kérdezkedvén, minek [50](6 sor olvashatatlan)... mindenütt la-....-séges volna ha... Postot minekutánna el-érjük ...sságon térjünk ki a’ Postok utjából, ... [....] a’ Menas^*partjára holott a’ [...] ülvén, sokkal óltsóbban el-mehetünk a’ vízen egész Francfurtig. Ez az ember kérdezkedett Cornides Uramrol tölünk, u.m. a’kivel [51] (7 sor olvashatatlan)jó... érkeztünk a’ ko... On-nan is mindjárt [...] hajnal előtt egy kevéssel a’ [...]Offenheimba^* (?) ott egy keveset szunnyadtunk, míg egy kevéssé meg-világosodott, jó reggel postát kérünk, de meg-fogadván az említett ember tanátsát nem a következendő Postához [52] (7 sor olvashatatlan)... Találták nevesen Marctbreitot^*, Oxenfort^*Vár-... 12 lábú erős szép híd vagyon. ...és Eibelstadt városa mellett el, ... egy Rantzacker nevű falunál ki-kötöttünk, bé-menvén egy fogadóba hálni. Holott találtunk egy német lengyel futora, a’ki [53] (7 sor olvashatatlan)reggel érkeztünk... rakott Város .... készült fellegváron.... láttunk.... [54] (7 sor olvashatatlan)... haladván, 3-a ...W^*? mellé kikötvén. ... alatt megindulván, érkeztünk az .... nevü Városhoz, holott nagyon ... faragott kövekkel ékes, négy sze-geletü szép nagy kastély, a’ hova még ... földnek mondották Francfurtot, ugyan ott [55] (8 sor olvashtatlan)holott egy kapu ... bal-kézre el-tértünk ...fogado mellynek Gazdája .... kihez szoktanak többnyire a’ magyarok szállani, és hozzájok jó szivet mutat. Hozzánk avagy tsak igen jó szivet mutatott, mintegy kapott rajtunk; egy vatsorát [56] (8 sor olvashatatlan).... keresék ...olyat-is ő adván elménkre ...kiket kerestünk azért meg. ... Szeptembernek 4dik napjára minthogy felértünk Veszfáliába a’...Uramhoz menni szándéka volt a’ Marburgba menő Posta vagonra ült reggel. [57](12 sor olvashatatlan)mi jó ... az alkalmatosságot meg-fogadván ... indulnunk kellett. ... [58] (8 sor olvashatatlan). Gazdánk fel- ...Urfival együtt négyen, Kostheimnál^*ki-kötvén ott ... száltunk. Másnap reggel 5a Sept. egy ... alatt Moguntziába^*érkeztünk hatodfél orakor. Itt szakad a’ Menas vize a Rhenusba^*. A’ Menas nevű nagy víz, szeleseske ugyan, de mélly kivált Francofurt...[!], azon alább [59] (11 sor olvashatatlan)Rhenus ... nevű hellységbe való lévén, oda …… és azon helyen … a’ Rhenus mellett …. be-széllett. … [60]áthúzva Gyöngyössi kezével a margón olvashatóan/ Vide Hoffmann in VoceHatto.az hol a’ Historia mint igaz elé-adatik. (valószínűleg későbbi bejegyzés mas tintával).[61]11 ½ sor áthúzva szintén a Gyöngyössi kezével.Azon alább vagyon egy nagy ösvény, a’hol ott a’ki vigyázatlanul mégyen belé-vész. Elégszer nyelt-el nagy hajókat. Bingenen^*alább [62] (6 sor olvashatatlan)… időkben …menedék hellyül a’felé …menvén találtunk ismét egy … hellységet, a’hová való az a’ Barát… a’mint a Rhenus foly a’ Rhenus közepén egy darab sziget, mellyet Insellandnak neveznek, mellyekről sokat mesélt a’ Barát, és nevezetesen azon hellységet …. állitota a Sacry Bacchi… [63] (7 sor olvashatatlan)házat mellyet … mintsem a formája, hoszsza mint egy hajonak, mig az épületek benne … a’mint kívül látszott, és praesidium volt benne, a’mint mi magunk is láttuk, katonákból, erről a helyről, vagy épületről azt beszéllette azon Barát, mikor tőle el-váltunk, hogy az régen épittetett azon végre, hogy az vólt [64] (4 sor olvashatatlan)... hogy ha fiak...méltan ... Ebben a Várban ... tsengetjűvel hír adatik ... hajó mégyen fel vagy alá ezen...Rheinfels nevű város, melly Goar^*szélén vagyon megerősített neves várával. Ezeken mig el-haladtunk az estve el-jőtt és hét órakor Spei nevű faluban ki-kötöttünk és meg-háltunk fel-virradván 6dik napjára Septembernek. Otödfél órakor a’ Rhenusra ülvén, mintegy hét óra tájban [65]megérkezénk Coblenzbe^*. (6 sor olvashatatlan)el-fogado Rhenus ...annak is hivatik ...folyásáért. E’ Várossal szembe a Rhenus túlsó partján vagyon Embrasstein jelesen megerősített vár, melly az Ausztriai részre tartozik. A két helly között^*folyó Rhenuson által 9 hajón repülő hid. A Püspök rezidentiája vagyon a’ Vár alatt. Itt mintegy két órát mulatván, meg-indultunk Nauwitt^*mellett el, [66]... a víz... eveztünk... hegyek (olvashatatlan a 7. sor közepéig)... Onnan el-menvén ebédeltünk (olvashatatlan)értünk azon hellyre, melly valami ki-tetsző két halmokról Diabelnbösige nével hivattatik. Itt ismét magasabb helly nyílt, ki-jövén a’ Baross hegyek közül, és ehez nem meszsze érkeztünk Bon^*nevű városhoz balra a viz mentére, holott a’ Coloniai^*Püspök szép Residentiája vagyon, és Repülő-híd által a Rhenuson. [67] (7 sor olvashatatlan)... többet adván, reám esett 364 pénz. Már itt Coloniánál a hegyek majd épen meg-szünvén a horizontnak mindenfelé jobbra balra és előre széles határa adattatott. Tudniillik valaminthogy Ausztrián mindenütt hegyes völgyes hegyeket láttunk (mint nálunk is), ugy Bavariában is, hanem Passauból a’mint ki-jöttünk Aschauba, ott [68] (1 sor olvashatatlan)... Regensburgnál, hogy al-...felé, attol fogva ... völgyeket, és fenyves ...franconiába^*-is Norim ...Norimbergánál és azon tovább ... mintegy négy mérföldre szüntelen való fenyves erdőkben jártunk. Emellett Franconiában mindenütt tiszta [...] láttunk, el-jöttünk még pedig mellyet többnyire; mert Franconiában meg szűnt aztán az a szép rakott út, melly Pesttől fogva Magyar-országon, egész Ausztrián által és Bavárián is tartott, és azon elébb az ... hanem akkor lattuk, hogy [69] (7 sor olvashatatlan)ig-is láttunk még ...kivált ... fogva a hegyek jobbra és balra ritka meg-szünéssel voltak Coloniáig, holott aztán mindenfelé eltüntek szemeink elől. A’mi pedig nagyobb, azt is tapasztaltuk, hogy Létatól^*fogva Magyarországon hol a’fekete föld elmulván homokos föld következik, valamint [70] (1 sor olvashatatlan)... Hollandiába... tiszta homok sem... ki-vevén szokott több... tapasztaltunk. A’ Menas ...szölöket láttunk két felöl a’ hegyeken mindenütt; ugy hogy heverő földet a’ Menas-parton, melly szölö nélkül volna, ritkán láttunk. Hasonloképen a Rhenus mellett a’ melly kőszikláknak és hegyeknek oldalakat a’ viz mossa nevezetesen a’ délen feküvő hegyek mind szőlőhegyek, magassak kősziklások, mind hihetetlen munkát vivén véghez a’ szölök bé-plántálásával a meredekeken, mivel pászmán [71] (6 sor olvashatatlan)Menasnak tsendes vizein ...attol fog-va a’ Rhenus hatan Coloniáig, mint a vizen való járás a’mint hogy igen tsendes és kellemes alkalmatosság; ugy minekűnk-is ez igen kedves és leg-gyönyörűségesebb vólt, annyival is inkább, hogy az idő-is ekkor kellemesen szolgált eléggé ez idő alatt kivált a Rhenuson, kiről midőn Colonia- [72] (2 olvashatatlan magyar sor után 12 olvashatatlan latin distichon)[73] 8 sor latin idézet Coloniánál a kapu előtt ki-szálván a hajóból a’ katonák leg-ottan oda jöttek, és holminkat meg-nézvén, Passust kértek, mellyel a’ Nagy [...] kellett fel-mennünk. De akkor a’ Passusainkat ott hagyván a’ szállásra viszsza-mentünk. Voltunk pedig szállva a’mint a’ Rhenus felől való kapun be-jöttünk, jobb kéz fele mindjárt el-térvén azon ... [74]... nevü fogadóba...üljünk, de...indult volna a Déli... mind költséges... oda jö ekkor egy ...minket el-vinne, ma- ... nékünk is oda.... O azt mondotta hogy, hogy szekeren vagyon, portékát hozott Niuwegből^*és már üresen megyen haza. Mi azt gondoltuk, hogy az a’ szekér, melyet ő emleget ollyan, mint a’ mi szekereink és-aminek formájárol, ugy arrol-is, hany lova legyen, nem kérdezkedtünk, annyival-is inkább (amellyben hibáztunk erőssen) az alkalmatosságát meg nem néztük, millyen legyen, hanem [75] (9 sor olvashatatlan)és portékáinkat kéri (...) és mig mi eszünk és oda-megyünk, addig ő fel-rakja, hogy a tsendes orán indulhassunk. A szekeres magának okos volt, mert ő azt jól tudta, és észre vette, hogy mi az ő szekerét, milyen légyen, nem tudjuk, és ha portékáinkat magunkkal együtt visszük oda, meg-látván az [76] (3 olvashatatlan)... a mi jószágunkat ott...Gyulai ...által magun... de mi ketten Dombival ...által adánk mindnyájan a’ portékáinkat, melyet ő el-vitt, és el-is rakott. Mi minekutánna ebédeltünk vólna a’ rendelt orára oda a’ szekérhez vezettetjük magunkat, a’hol ő-is volt szálva, és meg-látván azt az otsmány és alkalmatlan talyigát busulásunkban és mérgünkben már nem tudtuk hová légyünk, mi- [77]–homályos[78] (2 sor olvashatatlan)..., hogy a jószá-... lássuk, mit tsináljunk a’... szekérrel, vagy inkább ...nem veheték rajta, ...utánna indulánk ...fel-tűrvén, el-indulánk a’...4 ½ áthúzott sor. Evel az egygyel még is jól jártunk, hogy belé-alkudtunk vele mikorra vigyen bennünket, u.m. negyed nap alatt Niuwegben. Mellyet midőn mondottunk volna [79] (8 sor olvashatatlan)faluban...várossán keresztül... Mőrs nevű faluba^*. Onnan dél-után meg-indulván egy Enringe nevű városon (szép kis város) keresztül háltunk egy erdős helyen levő faluban. Onnan 9a jó reggel meg-indulván, Rheimbergen^*(ez is város) keresztül, ebédre érkeztűnk egy fogadóba. Honnan, dél után tsak hamar [80] (3 sor olvashatatlan)... Innen estére... fogadóba hálni, ho-... látván a’ nagy... való létét. Mindaz-...békességgel fel-vá... melly szép, és elég nagy... kiváltképpen e Városnak határában az utak mellett két felől gyönyörüségesen nevelt és plántált élőfák, hár és bikfákból. Ezen alól Cronenbergen^*keresztül, mellyhez mintegy három három orányi földre értünk egy hegyetskét, mellyre fel-érvén; ott köszöntöttük a’ tőlünk régen kívánt Belgiumot, és délután [81] (8 sor olvashatatlan)pedig eleget láttunk... (olvashatatlan)is hamarább nem sokkal érkeztünk volna meg, e’mellett még két napot várakozván utána Coloniában, az alatt sokat költöttünk volna. Ha azért az Extraposton sem akartunk jönni, mely egy személlyünk [82] (3 sor olvashatatlan)... partjának egy... múlattunk, melly... mellynek tsak...hogy Belgiumi ... a’ sántzra és ott ... mellyekkel az egész sántz szépén két részint bé van plántálva, bolthajtás formára belöl szépen megnyirva, nem kevés recreatioval sétáltunk. Fel virradván sept 11dik napjára PostWagenre ülénk, egy személly adván harmadfél forintot. 8 orakor ki-indulván ebédeltünk Rhen^*mellett egy fogadóban. Ott a’ [83] (5 sor olvashatatlan)12a Sept. vezetvén... Collegium... akkor estve ..., egy szegény ember... Igy azért el-érvén régen ohajtott Leida^*Városát, eddig tett hoszszas és sokakban terhes, de Istennek hála szerentsés utunkat, a’mint alkalmatlanságnak lehet mondani, minthogy az illy hoszszas ... járással egyben is vagyon [84]–közepe(3 sor olvashatatlan)...Mert ki nem lehet mondani azt, hogy ... maga barátja ... nékem ki jutott vala midőn magam különös barátaimmal vittem véghez(áthúzott szó)utamat. Leidába meg-érkezvén a’ Theologiumi Collégiumba Alumniára^*egy elsőben nem fundálhattam, minthogy T[ekintetes] Intze István Uram^*(mostan dévai^*pap) mar az elött el-kérte vala az egyik Kolosvári Vacantiát maga számára 1766ba midön a’ bé-zárlott út miatt Académiákra senki Erdélyből nem mehetne. Mikor Erdélyből ki-indultam vala azt reménlettem, hogy ö klme hellyet enged nékem; a’mint hogy tsak addig-is kérte volt, mig Erdélyböl én fel-érkeztem. De én ebben meg-tsalatkozván (: ki volt [85]ennek az oka Intze Uramra nézve, már visgálni nem kivánom) szinte Alumnia nélkül maradék, melly miatt sokaig busultam hánykodtam, sokszor sirtam.Tsak ugyanleidai nemelly Professorokat instálván, nagy meg-tsalatkozásomat elé-beszéllvén, ezek pedig engemet meg-szánván, ki-dolgoztak a’ Hatalmas Rendek előtt, hogy engemet-is az Alumniára extra ordinem^*bé-vettek, de tsakper auster sationem,^*hogy osztán utánunk tsak egy jöjjön és légyen három esztendeig. Ezen Alumnian voltam Kedves jámbor Gyalai István Urammal három esztendeig, ki-is most Bhunyadi^*Pap. Hallgattam több nevezetes ember között a’ Theologiában Ewaldus Hollebeeket^*minden esztendőben, mint igen solidus clerus és distinctus embert. Görögben Ludovicus Valkenast.^*A’ Physicában két esztendeigAllemandot^* nagy gyönyörüségemre: a Sidót és Ecklesiastica Historiat tsak privatim tanultam jó könyvekből. Mivel e két facultasokban levö professorok igen keves hasznuak voltanak akkori idöben mindenek elött, noha derék emberek voltanak. Hallgattam a’ [86]Theologiában mégde Moort,^* ezt az igen hires és tudos Voetianus^*Professort, meg-kell vallani, nagy tudomanyu embert; ugy szinténGillisen^* nevezetü Professort-is.

Miket láttam, experialtam, mind Leidában, mind pedig a’ [...] és Frisiai Provinciakban lett elfordulásomban, söt a Hollandiai nevezetes városoknak meg-járásában nem szükség hogy le-irjam. En magam soha el nem felejtem. Mások pedig, és kivált maradékim, (ha Isten őket élteti) nem efele magános le-irásbol (mely semmiség, söt bolondság volna) hanem sok szép könyvekböl láthatják meg.

Három esztendőt a’ Leidai Beneficiumon^*el-tőltvén haza-felé indultam 1770dik esztendőben Iulius vége táján ugyanazon úton jövén mindenütt, a’ mellyen el-mentem vala és ugyan-azon jambor és kedves Collegámmal T[iszteletes] Gyalai István Urammal utazván mindenütt; előre küldvén-fel előmbe drága Patronusom G[róf] Kendeffi Elek Ur ö N[a]g[yság]a [87] 24 aranyakat. Bétsbe szerentsésen meg-érkezvén, találtam 10 aranyakat, mellyek előmbe fel-küldettettek vala T[iszteletes] Pataki Sámuel Uram által, és a’ mellyeket rész sz[erin]t Néhai B[áró] Wesselényi Ferentz Ur ő Exc[el]l[enciá]ja, rész sz[erin]t G[róf] Bethlen Lajos és Bethlen Pál Urak ő exc[el]l[enciá]jok conferáltanak vala. Könyveimnek egy részét már az előtt jóval T[ekintetes] Deák János^*Uramtol le-küldöttem vala. A’mellyeket pedig azután szerzettem (nem lévén elégséges költségem) Zoltán Josef kezénél hagytam Trajectumban.^*Magammal tsak egy posta ládámba, a’mi férhetett, azt hoztam.

Bétsben igen keveset múlatván, mig a reversalisunkat^*ki-vehettük, tsak addig; én el-indultam, és jöttem Sámuelnéhez; ottan két hétig mulatván, épen Dienes napi^*Vásárra jöttem Debretzenbe. Onnan Telegdi Szekérrel mentem Telegdre a’ Mostoha Atyámhoz, T[ekintetes] Huszti Jósef Uramhoz. Hol mulattam hat heteket el érvén. Es onnan Advent előtt való héten Kolosvárra bé-érkeztem. Szerentsémre ott vala G[róf] Kendeffi Elek Ur ő N[a]g[yság]a, és midőn annyi pénzem se volna, a’ mivel szekeremet ki- [88] fizessem, minden kérésemen kivül szükségemet rendezvén, 4 aranyat ada ö Nga. Aldot légy itt-is Isteni Gondviselés!

Még Leidából ezen nagy Patronusomnak ajánlásábol igértem vala magamat Papnak Also-Rákosra^*, az Udvarhelyszék Tractusban az ő N[a]g[yság]a M[é]l[tósá]g[o]s ipjához, G[róf] Bethlen János Ur ö N[a]g[yságá]hoz. De azon a télen oda engemet bé nem vittenek, hanem azon egész telet, akor következő Húsvét utánnig mind Hazában töltöttem ö. N[a]g[yság]okkal... Facultatiom^*jövén T[iszteletes] Püspök Desi L[ázár] György^*Uramtol, leg-elsö szerentsém volt, keresztelni G[róf] Kendeffi Elek Urnak egyBorbáranevezetű leányát, születtetvén ezen Kis-Aszszonyka ott létemben Karában^*azon a télen. Melly keresztelésért adtanak négy aranyakat.^*Be-érkezvén annakokáért A[lsó]rákosra épen Pünköst előtt egy héttel bé-köszöntöttem Anno 1771. Also-Rákoson sokáig lakásom nem volt; mivel azon esztendőben őszszel Kolosvárra ki-jövén és Tordán-is által-menvén, egy halott felett predikállottam, még pedig életemben leg-elöször, akkor az Uj Tordai Eklésia T[iszteletes] Zágoni Márton Uram^*mellé Káplánjának meg-hivutt el-is kötelezett. En azért fogadásom szerint azon 1771-dik esztendőben Rákosról ki-szállottam uj Tordába épen az Karátsoni In[89] nepekre érkezvén ki ide Tordára. Akor Innepen szolgáltattam Communiot. 1a Ianuarii pedig Anno 1772 bé-köszöntöttem az Eklésiába, levén Curator Tiszt. Boros Nagy Sámuel Uram akkor ezen Uj-Tordai Eklésiában. Attol fogva Kaplányi hivatalt folytattam emlitett T[iszteletes] Zágoni Márton Uram mellett, de erőtelen lévén az egész terhet egyedűl viseltem mind egész 1774dik Esztendőig. De azonban Anno 1773 (meg-halálozván a’ Mostoha Atyám, Tétsi Jósef Uram) a’ Telegdi Refo[ormátus] Ekla ide hozzám követet küldvén, Papjának meg-hivutt. De nem kivántam Telegdért ide való akkori allapotomat-is változtatni. Azután Anno 1774 lévén a’ Felső Bányai^*ref. Eklától facultálva T[iszteletes] Prof[esszor] Szegedi Jósef Uram^*, Enyedi Professor, hogy oda egy papot Erdélyből meg-hivjon, ő kelme nékem offerálta^*egy levélben, mellyet irt hozzám 29 Novembris. Az oda való el-menetelre szinte reá vettem magamat, mivel tisztességes fizetést igértek 300 Mforintot, és mintegy 10 szekér szénát, mely azon a hellyen meg-ér 60 vagy 70 forintot is. E’felett már a’ [90] káplánságra reá-is untam vala, bizonytalan lévén, mikor lehetek Tordán actuális pap. Az Eklésiám azért innen Tordáról még-is el-nem akarván ereszteni ollyan egyezésre ment mind T[iszteletes] Zágoni Márton Urammal, mind pedig én velem, hogy az egész papi fizetés nékem jöjjön által, és actuális pap légyek; T[iszteletes] Zágoni Uramnak pedig azon felyül külön az Ekla Cassájabol adjanak 38 Mforintot és 40 véka búzát. Melly pénzbeli fizetés T[iszteletes] Zágoni Márton Uram halála után nékem általjöjjön és akkor osztán az én fizetésem légyen az Eklától 100 Mforint, ’ kész pénz. E’felett által jött akkor nékem a Kamarárol esztendőnként járni szokott 22 Mforint és néhány pénz, mellyet addig egészen T[iszteletes] Zágoni Uram percipial^*vala. A Keresztelés pedig maradott ö Kelménél mind haláláig. Ezen egyezés mellett azért meg-maradtam Uj-Tordában. Volt két három ember az elébb valók [91] közül, kiknek neveket magamban tartom, kik ezen én megmaradtatásomat ellenezték; vádolván azzal, hogy én az öreg Zágoni Uram meg-fosztásával kívántam magam elémenetelemet. De az Isten légyen bizonyságom, hogy az Eklésiában tsak egy embernek sem szolltam azon, hogy ennékem meg-maradtatásomban munkas légyen. Szabad volt nékem a káplányságot meg-unván bútsúznom, és más Vocatiot^*acceptálnom^*; szabad volt az Uj-Tordai Eklésiának actualitasra való marasztását el-fogadnom, és az által elő-menetelemet hátra nem hagynom, mert ez lett T[iszteletes] Zágoni Uramnak meg-sértése nélkül, kinek az Ekla-is kevés, de állapotjához képest alkalmas fizetést rendelt külön, tsak hogy az ő K[egye]lme meg-szomoritása nélkül engem-is meg-tarthasson; e’mellett annyija volt ö K[egye]lmének, hogy akárki látta, hogy ha még nehany esztendőkig él-is, tisztességesen meg-élhet; maradéka pedig nintsen a’ kiért szük [92] ség volna tovább gyüjteni; vagy valamit annak kedvéért meg-tartani. Igasság volna-é az, hogy valaki egész papi terhet egyedül viseljen fél-fizetésen, mas pedig a’ kinek azon kivül is elege vagyon úgy vegye a hasznot, hogy hólta utánra meg-tartsa, és maradéka nem lévén, idegennek hagyja? Igasság lett volna-é, hogy az én szolgálatom által került jövedelemmel a’ principálisom másnak idegennek használjon? Nem vádol azért az én lelkem engemet, hogy ez által én ő K[egye]lmét meg-sértettem volna; annyival-is inkabb, mivel a’ Markó nevezetü malombol járni szokott fizetést a’ 24 véka búzát-is az ö K[egye]lme kezénél hagytam, noha ez tulajdonképpen a’ papi fizetéshez tartozott. Igy azért egyezett akaratbol az Uj Tordai Eklésia, hivséges szolgálatomért elöttök kedves lévén, actualis papjoknak meg-marasztának.

Mellyet el-érvén, annyival inkább, mint addig, házassági életről kezdettem gondolkodni. Két vagy harom felé-is elébb elmémet meg-határoztam vala. De hogy egyik is ezek köz [93] zűl tökélletességre nem ment, Isten igazgatasábol igen jol esett, a’mint azután jobban észre vettem. Mellyért áldom az Istent, a’ki dolgaimat ott-is, a’hol én rendelni nem tudtam, böltsen rendelte. Végre azért hánykodó elmémet meg-határoztam Nagy-Sajón^*Tekint[etes] Ajtai Cserepes György Uramnak házában, kinek-is Néhai sok Virtusokkal ékes és nevezetesen az okos orvoslásnak fáradhatatlan és szerentsés munkajával maga életében a’ Sajo vidéken meszsze földre igen esméretes áldott emlékezetü feleségétől, Szikszai Judit Aszszonytol született és jól neveltetett két Leányai közzül a’ kisebbiket Ajtai Cs[erepes] Máriát Anno 1775 Husvéti Innepek után Sajóra utazván magamnak meg-kértem házas-társul. Nem volt ugyan kedvetlen jelentett szent szándékom sem Ajtai Máriának, sem az édes Atyának, de hogy a kisebbikre volt tzélom, nem [94] kitsiny akadályt vetett szándékom eleibe. Mert noha akkor az édes Atya maga részéről ugyan alkalmas válasz-adással örvendeztetett; de Ajtai Mária, midön szemtöl-szemben vélle beszéllettem, nyilván meg-mondotta, hogy edes Nénnyét olly igen tiszteli, hogy tellyességgel meg-nem előzi. Tsak-ugyan nem sokára vejendő választ igérvén az édes Atya, én Sajóról viszsza-jöttem T[iszteletes] Simon Sámuel^*Sogor Urammal, kivel-is együtt tettem vala ez útat. Azután egy idö vártatva levelemmel tisztelvén mind az édes Atyát, mind a leányát, még pedig egymas után két-izben-is; Ajtai Máriától ugyan mind a két levelemre kétszer olly választ vettem, melly mindenik, szemben-mondott feleletével meg-egyezett, és a’mellyekben magát kedves Nénnyével általán-fogva excusalta; ugy hogy minden szándékomrol itt-is szinte le-tettem: Hanem az édes [95] Atyának, T[ekintetes] Ajtai György Uramnak válaszló levelei mindenkor reménységgel biztattak, és az időnek kevés eltelésére halasztottak. El-is telék szinte négy hónap a’ tsupa bizonytalan reménység alatt. De azonban jó Barátim T[iszteletes] Gombási István Uram^*akkori Sajoi Udvari pap, és tek[intetes] Baranyai János Uram, feleségével b[oldog] e[mlékezetű] Simon Sára Aszszonnyal, még talám mas jóakaroim-is annyira verték az útat, hogy Augusztusban osztán le-jövén Ajtai Uram Máriával együtt Gerendre^*L[iber] Baronissa Kemény Gergelyné, M[éltóságos] L[iber] B[áró] Bánffi Mária Ur Aszszony Udvari Házához, (: minthogy Ajtai Ur azon Udvarnak Inspectora vala:) oda én-is még egyszer ki-fordulék; a’mikor-is ugy igazgatván az Isten dolgomat ohajtott tzélomat el-értem, es Ajtai Maria végsö kedves válaszát adván énnékem 20a Au [96] gusti, más napon mindjárt az-az 21 Augusti általmenvén T[iszteletes] Simon Sámuel Urammal Harasztosrol Gerendre, (magunkkal vivén T[iszteletes] Rétyi István Uramat-is ki-is akkor lett ’Siboi^*Predikátor), felicibus sub auspiciis^*Ajtai Cs. Máriával hittel-is öszve-köttettem, copulálván bennünket emlitett T[iszteletes] Rétyi Uram ugyan-ott azon M[é]l[tósá]g[o]s Gerendi Udvarban. Öszve-kelésünk el-halasztatott az Aszszony ö N[a]g[yság]a tettzéséböl azután következő Sz[ent] Mihály napjára; Hites Mátkám viszsza-méne Sajóra, én-is haza Tordára. El-jövén Sz[ent] Mihály napja az Aszszony ő N[a]g[yság]a nagy és pompás lakodalmi solemnitast készite, mellyben jelen voltak circiter 70 pár uri személlyek. E nagy pompa noha nékem kedvem ellen volt, jol tudván azt, hogy az Uraság az illyen pompát nem [97] annyira a’ szegény legény tisztességére mint inkább a’ maga múlatására késziti, és a papi lakodalmazástol igen meszsze-járt; tsak ugyan még-is, én-is hála-adással vettem azon M[éltóságos] Udvartol. Más napon az-az 30-dik Septembris estve-felé meg-indulánk Gerendről tisztességes szép nászszal és mint egy nyoltz óra tájban nagy essözés között ide Tordai Parochiális szállásomra meg-érkeztünk, pompás és költséges nagy vatsorával számos sok vendégeimmel együtt tisztességesen múlattunk bé-lévén gyülve az Uj Tordai Eklesiának nevezetesebb gazdai és elei, ugy Kolosvárrol meg-jelenvén hivatalomra Szivem szerint való Drága Barátom Szathmári Sigmod^*Uram kedves feleségével, ugy Etsedi Jósef Néhai régi Barátom; úgy itt lévén Tiszt[eletes] [98] Abats János Uram^*hasonlithatatlan Kedves Papi Atyámfia, ugy Kertsedből^*T[ekintetes] Kováts László Uram kedves hugommal Lisznyai Intze Máriával együtt és ezeken kívül az Abats házból Tordáról kedves Néném T[ekintetes] Soos Krisztina^*Aszszony és háza-népe, úgy feleségem két testvérei Ajtai János Uram és Ajtai Susánna aszszony. Ezen költséges lakodalomra az Ekla a maga Cassajábol conferált ajándékban 20 Mforintokat. Akkori drága jó emberem és Oeconomia Curator Szölösi István Uram-is adott azon felyül egy aranyat ajándékba, mellyeket-is (hogy a sok ajándékba küldött majorságokat el-hagyjam) örök háládatosságomnak bizonyságául ide fel-jegyezni kivántam. Más napra fel-virradván minthogy épen vasárnap vala (: elég ellenemre volt, és kedvem ’s akara [99] tom ellen, hogy Canonunk ellen kellett Szombaton és Vasárnapra virradolag lakadalmazni, de az udvarnak Sz[ent] Mihály-napi terminussát^*semmiképen el-nem tudván változtatni, én-is oda ragadtam az hova nem akartam:) T[iszteletes] Abats János Uram az alkalmatosság szerint szép lakodalmi prédikátziot mondott a’ templomban.

A lakodalmunk után mintegy három héttel a’ feleségem hirtelen halálos erös betegségben esék; mig észre vehettük volna mi lelte, tsak hirtelen el-nyomta annyira, hogy a’szava-is negyed napig el-állana és mintegy hólt úgy fekünnék. De az Isten könyörült rajta és rajtam-is, és emberi reménység felett megforditotta. Erös el-boditó forró hideg lehetett. [100] Ekkor kezdettem mindjárt érezni a házassági keresztet, és tapasztaltam annak példáját, mikor a’ nagy öröm hirtelen nagy szomoruságra változik; mitsoda változasokon kell ollyankor az embernek által menni.

Anno 1776 lévén Uj Tordában Generalis Szent Synodus (: nem is volt több soha ebben a felső Városban:) ki-tett vala egyik Actornak T[iszteletes] akkori Püspök Tsernátoni Vajda Péter Uram.^*Predikállottam azért a’ delyesti orán Iunii ad caput Confess. Helveticae XV.De vera fidelium justificatione.Azon prédikátiomat azután purizáltam és küldöttem kezébe T[iszteletes] Püspök Uramnak, mivel a M[é]l[tósá]g[o]s Supr[emum] Consistorium^*tetszéséből azután egy vagy masfél esztendővel circulariter publicaltatott vala, hogy a’ Generalis Synodusokban el-mondott Prédikátiok szedettessenek fel azok [101] tol, a’kik prédikallottaak, a’mellyeket tsak meg-lehetne találni, és revisio^*alá vettettvén együtt nyomtattassanak-ki köz-haszonra. Altal-is küldettettenek a’ Superintendentara^*akkor feles a’ féle predikatziok de még a tzél effectumban mái napig sem ment. Meg-halálozván azért T[iszteletes] Püspök Tsernátoni Uram, én az enyimet kezemhez vettem, ne hogy el-tévelyedjék, a’többiek kezéhez fogtak jöni mostani Pűspök T[iszteletes] Eperjesi Sigmond Uramnak.^*

Meg-hivattattam Maros-Vásárhelyi Papságra, vagy inkább az első delegatioval^*, Tiszt[eletes] Nemes Gábor Uram^*helyett való egész szolgálatbéli kaplánságra Anno 1777. Dec. 20a Januarii a’ Maros-Vásárhelyi Szent Eklésia hozzám Delegatusokat botsátván. En elébb válaszul azt adtam, hogy káplánnak és kápláni fizetésre nem megyek. [102] Azután ujjabb követet küldvén hozzam a’M[aros]vásárhelyi Eklesia actualitasra és egész fizetésre meg-hivutt, és akkor igérkeztem és levelemmel magamat el-is köteleztem; De meg-hallottam azután, hogy ez a’ dolog T[iszteletes] Borosnyai Lukáts Simeon Urunknak^*éppen tetszése ellen vagyon, a’ki felől nyilván referáltatott énnékem, hogy ö Kegyelme meg a predikálló-székböl-is azon dolog ellen való indulatját mérgesen ki-adta nem egyszer-kétszer; mivel ö kelme oda való Pap lévén, az ötsét T[iszteletes] Borosnyai /../^*Uramat kivánta volna bé-tenni, de akkor az’ a Városnak és kivált az oda való Consistoriumnak épen nem tetszett és a választásban én preferáltattam vala. Ezeket én meg-hallván, noha egy felöl nagy kedvem vala, [103] ollyan ország piatzán lévő Spártára menni; de mas felöl nagyon meg-tsüggettem, nem gondolván semmi jó következést jövendőre a’ T[iszteletes] Borosnyai Urammal lejendő Collegatusságból. Az alatt úgy történt, hogy az Eklésiám-is itten Uj Tordában, a’melly tsak egy szot sem szollott mikor M[aros]vásárhelyre igérkeztem, marasztani kezdett, söt viszsza-irt Vásárhelyre, hogy engemet tellyességgel el-nem botsát; E’felett azt igérte, hogy a’ melly 38 forint pótlást igért a’ T[iszteletes] Zágoni Uram halála után, az eddig való 62 forinthoz, azt a’ pótlást actu ki-adja, és a’ végre nem várja a T[iszteletes] Zágoni Uram halálat. Ezeket latván sokkal jobbnak itéltem itten meg-maradni, és M[aros]vásárhelyre viszsza-irtam, hellyes okokat adván a’végre a’miért elmémet változtatni kényszerittettem [104] Voltanak ollyanok kik ezen tselekedetemért bal vélekedést formáltanak felőlem; de többnyire a’kik a’ dolgot és annak okait tudták, helyben hagyták, hogy meg-maradtam; a’minthogy akármelly eszes ember ollyan czircumstantiak^*között épen úgy tselekedett volna. A’ Vásárhelyiek elébb nem akarták engedni a’ dolgot, mivel ösztönöztettek arra egy levél által, mellyet innen egy ember még talám kettönek hirével küldött vala hamissan a’ Vásárhelyieknek az Eklésia nagyobb részének neve alatt. Az az ember ki légyen, neve szerint ide le-nem irom. Tudja azt az Isten, sőt tudja az egész Város. Elég az, hogy az az ember itt az Eklésiában elé-kelö. Ide-jövetelemnek-is ellene állott, de semmit sem tehetett. Eleitöl fogva titkos ellenségem volt, ha szinten külsöképen jol élt-is vélem. Ez az ember itt lakásomban oldalomban lé [105] vö ösztön gyanánt volt nékem. Az-is lészen mind éltig. Az Isten botsásson-meg nékie. Ez az ember el-menetelemet akkor igen akarta volna. Es már azt is tudta, hogy akkor meg-menekszik tölem. Hogy osztán, a’ dolog meg-fordult, a’néki nagy mortificiumára^*esett. Es azért irta azon hamis levelet, probálni akarván, ha az által-is valamire mehetne. Az Uj Tordai Eklésia ezt meg-tudván, az egész Eklésia-béli gazdákat két Vármegyebéli Regius^*Urak eleibe hivattatta, mindnyájan azokat meg-kérdeztette, ha kivánják-é itt maradásomat. Egy sem akadott, a’ki ellenkezőt mondott volna, mindnyájan kivánták ittmaradásomat, még azon ember maga és társa is marasztottak szem előtt és a’ Regiusok előtt. Azon Testimonialist^*aztán küldötte az Eklésia Vásár [106] helyre, mellyből meg-tetszett az oda küldött levélnek hamissága; Azon osztán a’ Vásárhelyiek meg-tsendesedtenek, kik azt akarták, hogy a Mélt[óságos] Supr[emum] Consistoriumba irjanak irántam. En, ha el-mentem vólna-is már nem bántam volna. De hogy itten maradtam kissebb piatzu hellyen, mostani eszemmel akarom az Istennek bölts igazságábol esett.

Ugyan ezen 1777-dik esztendöben Martziusnak 17-dik napján reggeli öt és hat óra között született feleségemnek egy fia, kiis első-szülöttünk, kit-is 21-dik napján azon hónapnakJósefnek kereszteltettünk. Szintén akkkor itten menvén által, és nállam szálván T[iszteletes] Püspök Tsernátoni Vajda Péter Uram, ö Kegyelme kereszteltette-meg a Templomban. A Gyermek [107] keresztviz alá tartó Annya volt Tek[intetes] Karátsonfalvi Tót Susánna Aszszony, akkori Város Hadnagyanak Tek[intetes] Markó György^*Uramnak felesége. Valamint akkor úgy most-is azt kivánom, hogy a’ Josefnek vezérlő Ura vezérelje és nevelje e’ Kisdedet.

Anno 1778 Pünköst előtt Való Vasárnap oráltam Néhai Tek[intetes] Kis-Bodoki Retteghi Sigmond Uram felett. Halotti Oratiom leg-elsö ez volt. Maga hagyott volt matériát;az embernek maga sorsával való meg-elégedéséről.Typus^*alá ki-kérte volt tölem Ifjabb Rettegi Sigmond Uram, de abban hagyta. A bútsusztatója Magyar Disztichonokkal vagyon. A’ Deakul tzitált versek-is meg vagynak ugyan Magyar Distichonokkal forditva benne. Adtanak volt fáradságomért három aranyat. [108] Ezen 1778dik esztendőben Martiusban kezdettem épiteni az Nagy-Hangási Szölömet tsupa pusztájábol. Azon puszta volt régen Szilvási Boldisár nevü ide való Fö-Bíró szölleje. De régtöl fogván pusztájában állott a’ Szöllösnek prejudiciumára.^*A’ Szölös végre nomine communitatis admonealtatatta a’ Szilvási Boldisár Ur posteritassit^*. Azután, azok le-mondván, árulta a’ Szölös, elébb esztimáltatván^*két tanátsbéli emberek által. Ennékem aztán úgy adta-el a’ Szölös azon pusztát, és levelet adott rólla. Mindenekröl leveleim vagynak, a’mellyek által adquiraltam^*azon örökséget örök árron. Ez a’ Szölö épitése mennyiben került, curiose^*feljegyzettem egy könyvetskében (mellyben az Atyámnak-is irása vagyon.) ad anno 1782 [...] Attol fogva pedig egy nagyobb Diariumomban^*jegyzettem-fel a reá [109] tett költséget. Ezen Szilvási Boldisár Posteritassi ma Hunyad V[ár]Megyében lakó Nalátzi Urak, kik Szilvási leányt vettek volt. Birnak itt-is Torda mellett Szilvás nevezetü faluban.

Anno 1779. Die 1a Iunii, első napján Juniusnak született egy leányunk dél után három és négy óra között. Kit-is azon hónapnak negyedik napján meg-kereszteltünkKarolinának nevezvén. Kereszt-Annya vólt Tek[intetes] Zóltan Klara Aszszony, Tek[intetes] Kasza András^*Urnak felesége. Keresztelte-meg Tiszt[eletes] Öreg Collégám, Zágoni Márton Uram. Nevelje-fel az Ur Isten a maga félelmében! [110] Teldegéltek azután-is az esztendők feleségemmel töltött boldog keresztény élettel. Kinek szép elméjében és kegyességében mindennap gyönyörüségemet találtam. Azonban épen akkor tájban kezdődék a’ Magyar Ujság Posonban, Magyar Hirmondo titulus alatt nyomtattatni. A mikor-is ottan-ottan versek is adattattak-ki a’ közönség eleibe, mellyek bizony a quantitasokra nézve hibások és némellyek sületlenek valának. Azért Doctor Szegedi Sogorom^*ösztönzéséböl én-is akkor kezdettem verseket közönségessé tenni. Elébb-is az Ifju Tanulónak Elmélkedését, a’ Kémény Seprőnek haláláról, és a’ bold[og] Fels[éges] Mária Theréziának temetési tiszteletere^*irt verseimet közöltem az Ujság ki-adóval. Mellyek akkor nagy kedvesseget találtak mind a két Magyar Hazában még érdemek felett-is, és akkor a’ Kadenziás, vagy Leonina formáért semmi crisis ellenem nem támadott tudtomra; melly azután sok esztendőkkel támadott nemelly ujj Magyar Tudosok altal, és ma-is folytattatik, kik között nevezetesek lettek Virág Benedek, Kazintzi Ferentz, Döbrentei Gábor, még elébb Gróff [111] Rádai Gedeon Ur-is, ki levele által-is dehortalt^*az olyan Romai formára szabott Verseknek Kádentziáktól.

De voltanak sokkal többen, kiknek tetszett, kiknek sokaknak leveleiket-is vettem. Folytattam ezért azon formát, ha már hozzá kezdettem külömbféle alkalmatosságokra, mellyek végre tsomora gyűltek és a’ Bétsi Kurir által elébb-is ki-adattak.^*

1781-ben született ’Susánna leanyom Majusnak 3-dik napján; Ugyan abban kezdettem épiteni a szindi völgyben^*egy husz öl szélességü szölöt, Mellyet azután meg-is épitettem, mivel erötlenségem miatt, (meszsze-is lévén) ügyiben nem miveltethettem, velle nem birtam. Azert azt el-is adtuk köz akaratbol.

1783-ban született János fiam 17-dik Augusti. Attol fogva semmi ollyas nevezetes nem történt magamon és házam körül mind 1784 vgéig. Akkor Decemberben esett reám terhes hideglelés, melly nervosa febrisse^*által változott, ugy hogy valami öt hat hétig semmit sem szolgalhattam. De 1787-ben Januariusban abbol jobban lettem vala, fel-is költem; de nevezetes hallgatoim akkor tájban meg-halálozván, békételenkedtek némelly gazdák, [112] hogy halottjok felett nem predikallok. Mellyre nézve ámbár még gyenge voltam; de még-is meg-eröltettem magamat, prédikálltam három vagy négy halott felett. E’miatt redivivát kaptam, még sokkal inkább el-gyengültem [..] viszsza jött nyavalya által, mint elébb valék: a continua remittens^*rajtam volt, belső részeim reszkettek, söt gyenge spasmusba^*-is estek, noha eszemen kívül soha nem voltam. Nem volt sem nekem, sem másoknak reménységek meg-gyogyulásom iránt. Ez az én nagy el-gyengülésem abbol következett, hogy ennekem eleitöl fogva szokássom lévén igen magoss hangon és még-is szapora folyo beszéddel predikállni és könyörögni, e’mellett a’ betegeket rend kivül, ha nem hittak-is, látogatni, e’mellett még az ifjuságot-is igen gyakran publice, privatim tanitani, ezeket én mind igen nagy hangon tselekedtem. Nem érzettem abban magam meg-eröltetést, könnyen esett a beszéd, ugy latszott. De lassan lassan eszre-vétlenül gyengültenek a’ belső reszeknek edényi, és egyszer tsak egy hideglelés kezdett annak ki-ütésére. Meg-intvék engemet arrol sokszor jó-akaroim, ne fárasztanám magamat olly kéméletlenül, mert kis [113] sebb hang-is elégséges. De én meg-szokván a’ régi deákkori tonusomat^*, arra nem szóllhattam. E’nyavalyámban semmi fájdalmam nem volt, tsak a’ nagy el-gyengülése belső részeimnek, ugy hogy fel-kelésem után-is nem beszélhettem folyvást senkivel. Sok hónapok mulva jött-meg-tsak rendes beszédre-is az ereje melyjemnek. Az Urnak nagy irgalmassága emberi reménység felett meg-elevenitett, lassan-lassan a’ jó eszközök által annyira erősített, hogy Pünkösti Communiokor leg-alább pohán[...]hattam. Egész nyavalyám alatt az ételbéli appetitusom^*meg-maradott, es keveset-keveset tsak ehettem. Ez is az Urnak nagy kegyelme volt hozzám. De ámbár ennyit épültem a’ Doctor idösb Pataki Ur^*curájával^*élvén; de még-is a’ Sz[ent] hivatalban semmit a templomban nem szolgálhattam, nem volt szollásbeli tehetségem tsak egy könyörgésnek el-mondására-is mind épen 1789-dik esztendönek Husvétjáig. Akkor annak harmad napján predikállottam azon letzkéröl melly vagyon Rom. 1:9,10,11^*. Ugy tetszett, mintha akkor kezdenék elébb hivatalomhoz és egy uj világ nyilnék-meg elöttem: Attol fogva egy darabig igen ritkán, de idövel tovább-tovább szolgáltam, a’mint szollásbéli eröm nevekedett. [114] Tsak ugyan kéntelen voltam káplányokat tartani, elöször ugyan tsak deakokkal potoltam, és a’sacrumokat^*magam vihettem. De tsak hamar academiens káplányokat^*fogadtam tsak magam költségemen, az Eklesia ebben semmit sem segitett. Leg-alabb házat a káplányi lakásra adhatott volna, mert volt zellér háza; de olly hideg volt hozzám, hogy még azt sem adott. Illyen káplányok rendre haton voltanak, minthogy tsak interimaliter^*szolgáltak, és innen szerentsésebb helyre el-mentek. Leg-nevezetesebbek voltak közöttök Tiszt. Petri Adám,^*és tiszt. Mihállyi Mihály.^*Fizetések volt tőllem 150 M[agyar]for[int] esztendő alatt. Ez igy folyt 1796-dik esztendeig.- De az alatt ugy-is történt, hogy az Eklesia meg-nyervén a Visitatiotol 1786-ban, hogy minden naturaban^*jaro fizetés, u[gy] m[int] bor és buza reducáltassék^*kész pénzre, és az eddig volt 100 M[agyar]forintal egybe vetvén, légyen fizetésem tsupa kész pénz az Eklesia Cassájabol, ezen kapott az Eklésia, mert a’ repartitio^*szerint minden Hallgatonak kevesebbe került sokkal a’ naturaban valo fizetés. En ebben meg-egyeztem; de tsak ugy, hogy a’ reductio illendöleg igasságoson essék. A Tek[intetes] Visitatio-is tsak ugy engedte vala meg, hogy az által ’ papi fizetésben melly eddig vala semmi detrimentumom^*ne essék. De az én jó Hall...[megszakad a szöveg, következő oldalon már ceruzával bejegyzés más kézirással, ez radírral törölve; 115. tetején ceruzával kiradírozva, de félig-meddig olvasható, későbbi írás]

En mint X. Z. ezt a [...] [...] találtam.

[116–283. üres][284] 1811. Irtam Neh[ai] G[róf] Bethlen Juliána emlékezetére egy hoszszu Carment, férjének mélt[óságos] Katona Sigmond^*Urnak kivánságára. Kaptam érte 1816. 1 Januarius 12 rúfiás aranyakat arany pénzben és 100 R[énus]forintot papiros pénzben. A’ ki-nyomtatása el-haladott sokáig.

[287-290] –A’ mi jutalmat Vers-irásombol egyszer masszor vettem, ide fel-írtam 1792ben, Die 26 Junii[későbbi hozzátétel]kezdvén a jegyzést.

Még igen ifjú deák koromban Groff Kendeffi Elek Ur ö Nga lakodalmára irt versekért adott ö N[a]g[yság]a 12 aranyakat. Ezen versek még gyermeki észszel irattak töllem és ezért-is a gyüjteményben ki-adni nem tartottam méltóknak.

Tek[intetes] Pataki Josefné Kádár Sára Aszszony valami közönségiért adtanak ajandékba egy szép Impressumot. Ezen versek soha typusban ki-nem adattak.

Kolozsvári senior koromban Baro Vesselényi Farkas Ur ö N[a]g[yság]a lakodalmára^*irtt és nyomtattatott verseimért adott B[áró] Vesselényi Ferentz Ur ö Ex[ce]ll[enciá]ja 10 aranyakat. De ebböl a’ nyomtatás árát én fizettem-ki. Ez volt 1766-ban.

1781-ben januáriusban irtam a’ bold[og] eml[ékezetű] Mária Therézia királynénknak emlékezetire nehány distichonokat Magyarul. Az akkori Magyar Novellista Rát Mátyás Ur, kinek elsöben a’ nyomtatás végett Doctor Szegedi Sogorom fel-küldötte annyira szerette ezeket és fel-buzdult, hogy szivességének bizonyságául egy [288] aranyat küldött egy szép levél mellett. Sokszor kérdezték töllem sokféle emberek, mit nyertem ezekért a’ Versekért. Imhol ebböl állott minden jutalom, ettöl a’ jó szivü jóakaromtól.

1790-ben Szotyori István Uram a’ Feleségének irt Epitaphiumért hozott Debretzenben ki-járván egy táblátska szappant.

1783-ban Szutsáki Ferentz Urnak Epitaphiumáért adtanak két aranyat.

1790-ben Tek[intetes] Viski Sándor Urat neve napján tiszteltem. Azután lakodalmára irtam Verseket 1791-ben^*. Ennek a’ megbetsülhetetlen szivü drága jo Barátomnak jó-téteményei sokak és külömbfélék hozzám mind e’ mái napig. Ezt egy mecaenásomnak tarthatom.

1791-ben Szatsvai Sándor Úr Verseimet Bétsben ki-nyomtatván, hogy annak valami hasznával én is élhessek, adott 200 Német forintokat.

1790-ben Kabos Sándor Ur, Edes Attyának Kabos Ferentz Urnak Epitaphiumáért^*adott 20 véka szép búzát, melly az akkori drága búza idején még ért legalább 20 Rh[énus]forintot. A Vers is éppen 20 rend. [289] 1790-ben Mélt[óságos] Baró Kemény Sámuel Ur Ö N[a]g[yság]át tisztelvén Torda Megyei és fő-ispányi hivatalába lett bé-iktattatásakor^*; ezen versekért ő N[a]g[yság]a 30 forintokat esztendönként kegyesen adni igért a’ mellettem szolgálo káplánynak fizetésében életemig. Mellyet már ő N[a]g[yság]a el-is kezdett. Háromszor ki-adta. Azután ez meg-szűnt.

1791-ben a kisded B[áró] Kemény Miklos urfi születésének meg-tiszteléséért,^*Mélt[óságos] Édes attya B[áró] Kemény Sámuel Ur ö N[a]g[yság]a adott 30 Vonás Forintokat

1792-ben Tek. Nyirő Sámuelné, Karatsonfalvi Toth Klára aszszonynak két leányiról, és azok el-hivatásárol irt Versekért adott két szouverin aranyakat, mellyek [...] 32 M[agyar]forintokat.^*

1795-ben B[áró] Bánfi István Splenyi Regementjebeli fö Hadnagy Ur vitéz életéért, halálát le-irtam, édes-Attyának, B[áró] Bánffi György Ur ő Nag[yságá]nak kérelmére, mellyért adott honorariumot nyoltz tsászár aranyakat.

1796-ban Gr[óf] Korda György Urfinak emlékezetére irattak atyafi-successori verseket.^*Ez a Carmen több ezer paros versnél. G[róf] Toldalaginé, és G[róf] Bethlenné adtak ketten érte 14 aranyakat. Adott B[áró] Kemény Laszlóné G[róf] Korda Mária is 7 aranyakat. Es igy ezen versekért adott a’ M[éltóságos] Atyafiság 21 aranyakat, i[d] e[st] fl[orenus] h[ungaricus]^*113. xr^*40.

[290]1797-ben Mélt[óságos] Maksai Elekné Tsíkos Juliana Ur aszszony neve napja tiszteletére^*irtam egy carment, az aszszony némelly tisztelöinek kérésére. Adott ezért az Aszszony 6 aranyat

1798-ban irtam chartát, temetésére G[róf] Kendeffi Rákhelnek,^*melyért adott G[róf] Kendeffiné Aszszony ö N[agysá]ga 12 aranyakat, i[d] e[st] flor. h. 64 xr. 80

1799-ben Irtam epitaphiumot Tek[intetes] Mohai Juliana Tek[intetes] Szalontai Nagy Jánosné aszszonynak melyért adott az Ur 6 hat magyar forintokat.

1801-ben irtam epitaphiumot Tek[intetes] Fileki Sándor Urnak, 19 Distichon Magyarul, melyért a veje Tek[intetes] Kabos Sándor ur adott 20 véka szép tiszta búzát, melly e mostani ujabb buza drágaságában meg-ért 20 Ném[et]forintokat.

1801-ben irtam epitaphiumot Nehai Tiszt[eletes] Bedets János urnak, mellyért özvegye adott 6 m[agyar]forintokat

1803ban G[róf] Bethlen Gergely Ur ö N[a]g[yságá]nak ad plausus irtam Consiliariusi hivatalára; ugy Neh[ai] Id[ős] Bethlen Gergely Urnak és Nalátzi Borbálának epitaphiumot. Adtak e kettőért 20 aranyakat. i.e. fl. h. 108

1806-ban irtam epitaphiumot Meltos[ágos] Zámbó Mihály Urnak tsak páros versekben, mellyért küldött Zámbó Antal 4 véka szép kolozsvári buzát, mely most ér leg-alább 10 forintot.

Idem írtam epitaphiumot Tekint[etes] Kabos Ferentz Urnak. Adtak érte 8 véka szép tiszta búzát.

1803-ban Kilián kinyomtatván verseimet 2 tomusban, adott nékem érette 222 Rforintot de ebböl tsak 60 R[hénus]f[o]r[in]t jött kezemhez; a többit i[d] e[st] 162 R[hénus]f[o]r[in]tot assignálta Schemmintzre. Meg emésztette ezt-is Josef, a’ki nékem olly sok költséget és romlást okozott veszteségeivel.

[291.]In statura Ludiv. XVV Parissiis erecta hoc inscriptio legitur

[295.]de Cosé d’Orient

A’kik felett oratiót mondottam, ezek:

1778-ban oráltam Tek[intetes] Rettegi Sigmond Ur felett,Az embernek maga sorsával való Meg-elégedéséről. Purumban^* is le van nálam irva. Adtak érte három aranyakat. E volt Apahidán.

1784-ben oráltam O Tordában Tek[intetes] Bogáthi Pálné, Harkányi Rebeka Aszszony felett a’Rebeka palástjáról.Ez tsak impurumban van hatul tsak be-darabolva. Adtak érte egy aranyat.

1785-ben oráltam Melt[óságos] Grof Korda Adamné, Dániel Anna felettAz Annáknak mennyei Teremtö és Meg-valtó férjektöl adott kettős Úti falatjokról.Ezt purumban is le-irtam és ki-adtam vala G[róf] idősebb Korda ur ö Ex[ce]ll[enciá]jának. Azután viszsza került hozzám. Ismét G[róf] Toldalagi László Urnak ki-adtam 1796-ban. Oda van ma is. Ezt Kolosváratt mondottam. Adtak érte öt aranyat.

1784-ben Tiszt[eletes] Püspök Tsernátoni Wajda Péter Ur felett, erről:A’ki püspökséget kíván, jó munkát kívánE volt Désen. Kenáltak pénzet de el-nem vettem. Azután egy hordó kotsárdi bort küldöttek. Ez-is tsak impurus vagyon.

[297] 1797-ben Tiszt[eletes] Simon János sarpataki^*pap és esperes felettAz egyházi rendnek Panaszairol.A papi Rend ezt nagy kedvességgel vette. Nyomtatásra kiis kérték. De még benn vagyon: Ki-adni szándékszom. Az Uraságok nem igen jo néven vették, noha igazságnál egyebet senki sem talált benne. De tsak némellyek az Urak közül. A’ Nemesség szerette, úgy tudom.

1798-ban oráltam Polyánban^*Tek[intetes] Szalontai Jánosné, Mohai Juliána felett, de florePassifloradicta, aSzenvedö virágfáról.Ez is tsak impurumban vagyon. Adtak érette hat aranyakat.

1801-ben Deczemberben oráltam O Tordában Horváth Pál uram felett, a’Jó emberről.Ez igen hirtelen esett, nintsen leirva. Alig volt egy napom rá. Adtak érette Hét Rh[énus]forintokat.

1802-ben oráltam Kasza Josefné felett. A’ Maga-kedveltetésnek mesterségéröl, de Arte Amabilitatis. Impurumban egésze megvan. Adtak érette 19 m[agyar]forintot, egy nehany pénzt. Ezt mondottam Gyéres Szentkirályon.^*

1803-ban 7 Augusti oráltam O Tordán Pataki Juliana ifju aszszony állat felett tsak egy napi készülettel a’Tövisek között virágzó Liliomról.Adtanak 6 Nem[et]forintok érette.

[298] 1810-ben majii oráltam O Tordán T[ekintetes] Korodi Jánosné felett azErzelmes aszszonyról.Adtak érte 10 Koszos R[énes]forintot^*.

1811-ben 3 Febr[uarius] orálam Procurátor Kolosvári István Ur felett azOkos Prokatorrol.Adtak érte 25 R[énes]forintot.

1813 oráltam tisztel[etes] Borsos Sámuel felett. Miért nem bizta az Isten a’ Sz[ent] Szolgálatot e’ földön az Angyalokra. Adtak érte 5 R[énes]forintot.

[299-300, 301-302. kiszakítva]

[303. – két áthúzott sor olvasható:] NB. Szegedi Sámuel ados tizenegyedfél belga forintommal mellyeken a számára tsigákat vettem Leydaban

Ide jövetelemkor 135

Azután el-költ 13

Maradt 122

Ki vettet ismét 2

Maradt 120

Ismét vettem 10

Maradt 110

Ismét kivettem 25 Nov 2

Maradt 108

Ismét 12 Jan 1768 egyet maradt 107

Ismét 16 febr. egyet maradthat 106

Ismét 22 Martii egyet maradthat 105

Ismét 4a Apr. egyet maradt 104

23a April megszámláltam, jól találtam,

kiis vettem egyet, maradt 103

27a Junii kivettem ismét kettőt maradt 101

16a Julii ismét hármat kivettem maradt 98

12a Aug ki-vettem ismét négyet, maradt 94

[...] Aug vettem ismét ki hármat, maradt 91

15 sept. vettem ismét ki hármat, maradt 88

19 sept. könyvre vettem ki 9 arany, maradt79

kivettem az utra valot 20 aranyat, melyet meg-bontok, maradt 59

köntösre is vettem 18at, maradt ez-utáni kőltségre 41

Azon kívűl a Pé. 6, egy el-kőlt bellőle a Dictionárra, tehát van 5. Ismét ki vettem 4et melyből tsak három maradt meg. Van tehát 1 aranyam és 3 for[int]. Ezt elkőltőttem könyvekre, az [...] meg adom.

4a 8br Könyvekre ki-vettem 8 maradt 33

24 8bris könyvre egyet maradt 32

8 Nov. [...] számára 12 for. azután is ért. 3at, az együtt 7 frt. hijján 29