HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Gyöngyössi János művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Gyöngyössi János (1741–1818)

A 18. század végének mesterkedő költői irányzatának képviselője, a leoninus versforma gyakorlója és első védelmezője.
Élete. 1741. novemberében született Krasznán, Kraszna vármegye központjában, Gyöngyössi János református lelkész és Soós Mária fiaként. Mindkét ágon az erdélyi ároni családok leszármazottja, a családfán lelkészek, püspökök, teológusok és alkalmi verselők vannak. Apai ágon rokona a cári udvari orvosként meghalt Gyöngyössi Pál, a korszak legjelentősebb magyar orvosa. A 18–19. századi recepció a Gyöngyösi Istvánnal való – egyébként igazolhatatlan – rokonság hipotézisét is felvetette. Gyöngyössi János korán árván marad, anyja ismét családot alapít és az anyai nagyanya, illetve nagybáty, Soós Ferenc kolozsvári lelkész gondoskodnak neveléséről. A kolozsvári református kollégiumban tanul 1767-ig, ez idő alatt praeceptor a poetica classisban, a héber nyelv, a teológia, a filozófia, a fiziológia és a fizika iránt érdeklődik. 1767-ben a leideni egyetem alumnusa lesz és 1771-ig ott tartózkodik. Hazatérése után Kendeffy Elek mecénásának köszönhetően Bethlen János alsórákosi kúriájának udvari lelkésze lesz. Ugyanabban az évben az újtordai egyházkerület segédlelkésznek hívja Zágoni Márton aktuális pap mellé és 1818-ban bekövetkezett haláláig itt lelkészkedik. 1774-ben lesz aktuális pap és ekkor veszi el feleségül Ajtay Cserepes Máriát, akivel öt gyerekük lesz: József, Karolina, Zsuzsánna, János és Ágnes. Gyöngyössi János idejében az újtordai templomot felújították, a torony magasítása és a szószék az ő idejére datálhatók. Az Újtordán élő pap a vidék lelkészei, orvosai és az erdélyi kollégiumok tanárai köréből kikerült baráti körrel rendelkezett. 1816-ban Kazinczy Ferenc látogatta meg. Azonos nevű fiának szintén voltak verselői ambíciói. 1859-ben az újtordai egyházközség Gyöngyössi-megemlékezést szervezett, a lelkész-költőnek a 19. század közepéig jelentős helyi kultusza volt. 1859-ben az újtordai református vártemplom udvarán emelt síremléke ma is megvan. A 20. század második felében Csanádi Imre és Weöres Sándor újraértékelésének köszönhetően költői életműve némileg rehabilitálódott.
Versei. Gyöngyössi János költészete kizárólag alkalmi, nagyon változatos prozódiai eszköztárat megmozgató versekből áll, melyekre barokk poétikai hatás jellemző. Verseinek nagy része nyomtatásban megjelent 1790-ben Bécsben, a bécsi újságíró, Szacsvay Sándor kiadásában, illetve 1802-1803-ban két kötetben Pesten, a Kilián fivérek nyomdájában. A kolozsvári egyetemi könyvtár kézirattárában fennmaradt utolsó verseskötetének kiadásra előkészített verziója, mely 1803 után íródott, illetve a korábbi kiadásokból kimaradt verseit tartalmazza. Verseinek egy része önálló nyomtatványként kolligátumokba került és kéziratos másolatokban terjedt. A Mária Terézia halálára írt Nemzetek annyának, kit egész egész Európa csudának/Tart vala, kit kesereg Köz, Nemes, Uri Sereg kezdetű verse a legnépszerűbbek közé tartozik és a Felelet a Mondolatra szamár monológjának kiindulópontja. 1785-ben nagyszabású eposzban tervezi megírni az 1784-es román parasztlázadás történetét, amiről a bécsi udvar ellentmondásos hozzáállása, a „matéria kínossága” miatt lemond. Leoninusai miatt a korszakban és egészen a 20. század elejéig egyértelműen elítélték, köteteinek előszavai is a versforma védelmében írt értekező szövegek. Versei a korabeli alkalmi költészet eszköztárát használják ki: bibliai, mitológiai motívumok, a világ- és magyar, erdélyi történelem emblematikus alakjainak, heraldikai elemeknek a felhasználásával jelenik meg az egyes családokról, családtagokról szóló genealógiai tudás. Gyöngyössi költészete az erdélyi rendi nemesi társadalom reprezentációja. Verselési technikáira és költészetszemléletére nagy hatással volt lelkészi szerepe, illetve a leideni tartózkodáskor elsajátított lelkészi hivatás szemléletmódja. Megrendelői között erdélyi nemesi családok, kollégiumi tanárok és lelkészek, illetve tordai, Torda környéki polgárok voltak. Verstechnikája, a verseit ért kritikák s azok terjedése miatt a populáris irodalom 18. századi változataként tartható számon költészete.
Források. Hagyatéka elveszett, részleteiben rekonstruálható. Versein kívül kéziratban fennmaradt önéletírása, melyet a peregrinációba induláskor kezdett el. Adatolhatók főként teológiai jellegű szövegek fordítási tervei, omniáriuma a 19. század végén még megvolt. Kazinczy Ferenchez, Édes Gergelyhez, Gulácsi Gáborhoz, id. Szilágyi Ferenchez, Csernátoni Vajda Sámuelhez, Pálóczi Horváth Ádámhoz írott néhány levele fennmaradt. Kollégiumi éveit fiziko-teológiai disszertációval zárja, mely 1767-ben jelent meg nyomtatásban. Gyűjteményes kolligátumokban prédikációi maradtak fenn. Az ő kézírásával az újtordai református egyházközség életét dokumentáló levéltári forrásanyag maradt fenn az újtordai egyházkerületben és az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárában Kolozsváron.