61-64. FÖ-TISZTELENDŐ NEHAI ERDÉLLYI REFORMATUS PÜSPÖK ABATS JÁNOS URNAK, Temetési Tisztességére, és kedves emlékezetére. MDCCCXV. 17dik Septemb.
Püspöki Vérből költt Unokát, Püspök’ Vejit, a’ki
Lett maga-is Püspök ritka dolog.
1Unokája Néhai Soos Ferentz Fö-Tiszt. Reformat. Erdéllyi Püspöknek, leányátol, Krisztinátol, Neh. Tiszt. Ó-Tordai Pap, és Vidéki Notarius feleségétől: veje pedig Néhai Tsernátoni Vajda Péter Püspöknek.
Illyen ABATS JÁNOS vala, hiv fő Pásztor az Úrnak
Nyájja körül, mellyet tiszta beszéde vezet.
Kétszeresen Harmintz Esztendöt tölte Kilentzel,
Szinte pedig huszat Püspöki terhek alatt.
2Száz esztendök folyása alatt nehányok közül senki-is ezt az Egyházi Fö Hivatalt a’ Refor. Statusban ez Hazában illyen hoszszu ideig nem viselte. Tsak egy volt az-is, a’ki 12. esztendeig viselte.
Eggy egyenes Sáfár, igazán-is Apostoli férjfi;
A’ Papi Rend’ ragyogó tsillaga, disze, feje.
Öri toronyba ki-tett Lámpás, ’s a’ fal’ ki-törésén
Strása, ki volt a’ rés’ örizetére szemes.
Emberiség, betsület, szeretet, jó szívü barátság
Benne tökélletesen fogtanak egybe kezet.
Annyival Ö leg-alázatosabb, a’mennyivel a’ szent
Karba magosságban ült-vala Nyájja felett.
Mondván: Istenem! én ki vagyok? ’s kik házi sajátim?
Ennyire hogy fel-emelt engemet a’ te karod.
3Követése a’ Sz. Dávid szavainak 2 Sam. 7:18.
Tudta, hogy egy Püspök nem tzimeres Úr, tsak Urának
Kedves örökségén szolgát Gondviselő.
[62] Szorgalom és a’ Szent munkák’ rabotái valának
Meg-szenteltt inyén kellemes izü kenyér.
4Vétetett azon szollás-formájábol, melly vagyon Ján. Ev, 4: 32, 34.
Könnyü tehát vállán a’ Jésus’ sullyos igája
Mellyet ugyan segitő nagy kegyelemmel emelt.
Értékit és erejét, de magát-is néha közönség’
Oltárára, ha kell, tette-fel áldozatul.
Köz-haszonért szenvedni tudó, ’s el-türni sokat kész,
Tsak hogy az Ur’ dolgát jol vigye tiszte szerint.
Ellenségeit-is kegyes engedelemmel elözö,
Sértegetö boszszut fojtani lelke szelid.
Jesusnak nyomait követö nagy lelkü Vitéze:
Fegyvere, hit, szeretet tartani hartzot eröss.
A’ repedett törvény-táblát szoritotta kezében;
Örizvén, ne hogy el-törje hitetlen erő.
Ároni buzgóság’ tömjénnyivel, a’ mi tsapást vett.
Észre vetett siető közbe-vetése határt.
5A’ tzélozás vagyon 4. Mos. 16: 47.
Élete volt fel-emelt zászló, tudománnya szövésnek,
Függött széke felett tüköre példa gyanánt.
Sok szövevény, ’s baj köztt járt bölts kormánnya középen,
Fenn soha nem repölü, porba se térdepelő.
Birta kezét sem nem lágyság, sem durva keménység,
Veszszeje, mandola-fa ága, koránt sem atzél.
Gyermekeit példája szerint kegyes utra vonó, jó
’S bölts Atya, kiknek adott szent tanitása vezért.
Ábrám’ nyomdokait követő hagyomása parantsolt,
Hogy ki-ki járjon az Úr’ szent akaratja nyomán.
Bökezü mindenhez maga sorsa szerint: adományit
HIvenn osztogató, mara segédre szerény.
Folydogalo forrás jó szive, holott meritettek
Vendég, jó-akarók, útasok, árva, szegény.
Véreinek különös kegyes Attya; barátihoz-is jó-
Kedvü, ki-nyilt kebelü, nyájas, örökre barát.
[63] Illyen az a’ Püspök, kit Szent Pál tolla le-rajzolt
A’kinek oh te valál képe, szerelmes ABATS!
Kedves ABATS! ki valál Szeretet ’s mélto szeretetre
Mindennek, ki közel’bb esmeretedbe jutott.
A’ki nem esmérted közelebb, ’s ezt olvaos, Utas,
Hidd-el, ez a’ kép, kit rajzola Püspök ABATS
Testét hoszszu jajos nyavalyák vitták vala végre,
Lelke derék erején mégse vehettek erőt.
Mert az erötlen erőst váltott, a’ gyenge hatalmast:
Lett e’ finum arany próba-kohába betsesbb.
Tsendes türedelem lengette galambi nyögésit,
Jóbtol költsonzött zárt ajakára vetett.
Hartza kemény, de nemes viadalja nevelte hitének
Pálmát érdemelö gyözedelemre betsét.
A’mi nagyobb; az alatt sem szünt folytatni személlye
Hivatalát, hogy az UR’ dolgna ne látna hibát.
Küsdött a’ Hüség a’ szembe-szökö nyavalyával,
Ugy, hogy ama’ bajnok vett diadalmat ezen.
Ennyi tsaták mezején készült-el ez által-is egy illy
Hit’ hérossa, kit az ÚR’ keze’ mive tsinált.
Kit választva szemelt, ’s fel-emelt vala Háza’ Fejének,
Sok több hivatalos szolgai társok elött.
Boldog Szolga! kit igy vigyázva talál ’s fel-övedzve,
A’ mikoron haza fog jöni, tulajdon Ura. (Mát. 24: 46.)
Igy nem alutt, nem szunnyadozott, szorgalmatos örben
Vigyázott, ’s munkás tisztibe holt-meg ABATS.
Hajdon ama János, nagy kedvességü tanitvány
Jésus ölébe kies nyugodalomra le-dölt.
Ott alugyál, nyúgodj, lelked kebelébe repülvén
Annak, kit szolgált húzamos élted, ABATS!
Mint asztalra ki-tett gyertyát, kit sok baj emésztett:
Életed a’ köz-jón szüntelen égve fogyott.
[64] El-fogyva már az alig pillanto méts, hogy Ezer ’s Nyoltz
Száz Tizenöt-nyoltzad honapot irna fejül:
Légyen porba takartt ortzádnak Efesusi Püspök’
János tiszta batiz szemtakaroja, fedél
E’ Koszorut, boldog Lélek! sirodra fogadd-el,
Mellyet-is a’ Papi Rend tiszteletedre kötött.
Ott függjön soha nem hervadva, jegyezze Nevednek
Drága betsét faragott oszlopi munka helyett.
Mind a’ most élö, valamint az-is, a’ki fog élni,
Tudja-meg, e’ kegyelem kintses Edénnye ki volt.