53-56. TEKINTETES NEMES RETTEGI VISKI SÁNDOR URHOZ. Midőn elébb-is 1813-dik esztendönek szinte végén Nehai Tekintetes PÁVAJNA KLÁRA igen-kedves felesége, azután pedig egy honapra Elsö szülött SANDOR Kedves fia-is meg-holtanak. Irtam akkori mélly bánatjának enyhítésére 1814-ben
Kettős keresztnek sullya miatt nyögö
Kedves Barátom! jöjj közelebb: Veled
Egygyütt kesergö Jánosodnak
Hiv kebelébe magad’ pihend-ki.
Mélyseget a’ más mélyre kiáltozó
Terhes keserved’ fel-dagadásibol,
Engedd, el-árkoljak fejedröl
Két szemeimre nyitott tsatornán
Sírjunk! Te nem tsak, sirjanak én velem
Minden barátid két esetid felett:
Igy a’ meg-osztott köny-özönnek
Árja talám hamarébb apad-meg.
Irtózik a’ nyers fájdalom egy hamar
Vigasztalással míg eleven sebe:
Sokkal tanátsos’bb a’ Keservest
Vélle zokogva le-tsillapitni
Könnyezni siró Kedveseink elött
A’ Szenvedönek tsendesítő seged:
Egy hív barátságnak ki-buzgó
Könnye meg-oltja barátja’ könnyét.
Érzem, Barátom! bánatod árjait:
KLARADnak, az hív, bölts, okos és serény
Jó-szívü Társadnak halála
Két szemeidböl özönt fokasztott.
1Meg-holt 1813-ban 28-dik Decembr. Rödön.
Oh Istenem! még ujj vala mély sebed,
Hát más tsapás a’ nyers elevenbe vág:
A’ nagy reménységnek fiát-is
SÁNDORodat kebeled szalasztá.
2Meg-holt 1814-ben 18-dik február M-Vásárhelyen.
Mint egy le-tsattant rettenetes tüzes
Villám után más még iszonyubb le-tsap;
Épen hasonlók udvarodra
Kétszeresen lövetett tsapásid.
Midön helyetted képzelem én magam’,
’S Rollét szerelvén játszom el-eszedet;
Porbann ülök Vélled, ’s fejemre
Hamvaidat le-borulva hintem.
Hajdon menyegzöd’ kellemes innepén
Lantolt örömmel víg Eratom: körül-
Szökdöstek ugros landerisben
Udvarod’ és majorod’ határi.
Kertednek ékes sor-nyövevénnyei
Tántzban kerültek lantom után: holott
Ernyös Diofád hajtogatta
Égi magoss tetejét dalomra.
Most már kesergö Melpomeném veri
Bús Termuláját kétszeres eszeden
Gyászba borult sárgulva kisded
Édened’ éktelenültt megyéje.
Pusztát tserélt-fel Pindusi Kerted-is;
Könnyetekkel a’ kis
Castalisod buzog:
3Ott Rődön a’ Kertibe lévö kitsony kis-folyo forrás.
Gyászol Diofád ’s Eridáni
Buslakodo jegenyere váltott.
4Ugy iratnak a’ Poétáktol a’ Phaeton Hugai, hogy rajta bánkodo keservekben az Eridanus vizeinek partján könyvező jegenye fákra változnak.
Oh mennyi gyász! oh mekkora változás!
Hát bünösebb volt VISKI sokak felett?
Hogy még tsoport-bút rajta a’ nagy
Gondviselö’ keze halmozott meg.
Távozz bal-ítélet: ne fetsegj bolond
Igéket: itt mérges fogaid ne fend:
Távozzatok meszszebb ti Jobnak
Sértegetö nem-igaz baráti.
55. Szerette VISKIt, mint örökös fiát
Jó Attya, menny’s föld’ nagy Zebabós (?) Ura:
Titkos kárpit alatt fiait vezérli.
Formálja a’ jobb embereket kemény
Kézzel, nem a’ test kénnye szerint nevel,
A’ proba-pályán szenvedésre
Állít, eröszakoson szorongat.
Ellenkezöleg vészi-fel eszközit
Mellyekkel egy bölts tzélra ki-néz szeme:
Meg-foszt, hogy inkább többet adjon:
Hogy fel-emeljen, azért aláz meg.
Meg-vér, hogy inkább a fenyiték alatt
Böltsen neveljen leg-derekaás’bb fiat:
Mérgest irat, hogy mézet adjon,
Nyit sebet, ugy, hogy az orvosoljon.
Bizzál Barátom! Mert fia vagy kegyes,
Jó, szent Atyádnak: mennyei kéz vezet.
Most még homályban látsz, ’s nem érted, (Ján. 13:7)
A’mit akart ezután tudod meg,
Hogy, mint setétböl hozza-ki fénnyedet,
Mérges falasbol hyblai mézedet,
Kettős sebedből gyógyulásod,
Omladozásbol-is épülésed’.
Drágább arany légy kintse között, azért
Tisztit falakrol bölts Urad a’ sebes
Tüzben: Hitednek ’s Virtusidnak
Igy betsesebb neme ’s árra lészen.
56. Hát még ama’ fö Virtus, az a’ szelid
Türésnek áldott leg-betsesebb neme
A’proba-téetelnek kohában
Készül-el az hamu ’s tüz-mühelyben.
Ezt a’ világ és Isten elött magoss
Virtust el-érvén egig emelkedel
Ezzel leg-első rangu hérók’
Rendibe gyözedelemmel ülhetsz.
Im’ egygy olaj-kút a’ Gileád’ hegyén
Midön kesergö Versem alol ki-foly,
Ebböl meritvén Melpomeném
Balsam-olajt sebeidre töltsön.
Ezen Verseket illyen levelem mellett küldöttem el:
Barátom! e’ nehány Alcaius Versek,
A’midön sebeid elevenek ’s nyersek,
Tégedet, ha Rödre viszsza jöszsz, rég’ lészek,
Még Vásárhelyen-is végtére kerestek:
Most már hogy viszsza-nyert ismétlen udavrod
Ortzád’ világátol vidámul pitvarod,
Im’ el-küldöm hozzád, ölelvén édesen,
Kádentzia nélkül tsak természetesen.
Mert nem illik gyászhoz kontzert’ musikája,
Inkább tsak Alcaus eggyügyü hárfája.
Ugy-is, hogy egymásnak hangok feleljenek,
A’ Magyar Ujj böltsek elött idetlenek,
És tsak kádentziák tudatlan öntöi
Elöttök, a’kik illy versnek szeretöi
Szenvedjük-el tsendes meg-vetéssel töllök,
Nem áll a’ jó magyar izlés tsak belöllök
Szoktasd izlésedet ehez-is Barátom!
Vénül-is, újul-is a’ vers-gustus, látom
Vedd jó nevenn, olvasd bús múlatásodra;
Használd, ha szólgálhat vigasztalásodra.