A’ Tavasz bimbós rögyeit hasitja,
Vesta bé-zárlott kebelét ki-nyítja,
A’ jeges ’s borzos-haju tél enyészik,
Flóra tenyészik.
György-us a’ Titán kotsijára kelvén,
Egy arany kóltsot derekán viselvén,
Nyítja már vidám ki-kelet’ kilintsét
Fel-fedi kintsét.
Nagy NAP! az hányszor szabad égre virradsz,
Annyiszor fel-költ köz örömre íratsz
Őj ezüst Táblát ki-derültt Nevednek,
Tiszteletednek.
Brittusoknál GYÖRGY Neve szent ’s igen nagy:
Nem kevésbé Szent, de szerelmetes vagy,
Kit mi Fő-Kormány’ Nyelinél tsudállunk,
GYÖRGY’ Neve nállunk.
Özsve-gyül Fő-Rend maga két Szeméhez,
A’ Nemes ’s Polgár seregel Fejéhez;
Mindenik Köz-jó betses Oszlopához
Áldozatot hoz.
Szíve’ leg-buzgóbb ki-folyásit önti,
Tisztelet’ tömjén-szerivel köszönti
A’ Királly’ Képét, Fejedelme’ Hívét,
Az Haza’ Szívét.
Mond: Napod’ vidám ragyogása szemben
Tündököl ’s tisztán mosolyog szememben,
BÁNFFI! Nagy Lélek! ditsekedve Vélled
Életem éled.
A’ Tavasz Benned kiesebbre nyílik,
Bársonyos Játzint Tulipánthoz illik
Fényesebb pompát elegyitve sorban
Honnyi bokorban.
Öltözik Nártzisz patyolatba Tőlled,
Illatot szívnak Viólák Belőlled.
Kloris Éltedböl szedi ritkaságit,
Nemzi virágit.
Ablakid’ sorján madark repülnek,
Méhek-is mézért ajakidra gyűlnek:
Róllad uj kótán repesö patsirta
Énekit írta.
Gyenge báránykák ki-derültt mezőknek
Zőld selyem térjén örömökbe szüknek;
Aklodon hízván telik ösztövérek
Nő-ki kövérek.
Tsendes Erdéllyünk Te veled virágzik,
Hol gyümölts-fás rend Neved által ágzik:] – kimásolva a nyomtatásból
[…] Könnyű terhet húz leg erösebb segéden,
’s egy kies Éden.
Virtusidról válst Haza’ Kertje szebb diszt;
Egy nemesebb érzést, ’s mivelési jobb izt
Kölcsönöz Tölled hazabéli Hóra,
Nemzeti jóra.
Lelket itt Eurus’ szele fú Te rollad,
Repdes és tsendes Notus a’ te tollad’
Szárnyán, hintvén kebeledbe fözött
Balsami gözöt.
Sok magas gondrol fejed izzadása
Permetes harmat’ tsepegése’ mássa,
Melly mezök’ ’s kertek’ veteményit ejjel
Gyöngyözi széllyel.
BÁNFFIt illy pontbol Haza’ Népe nézi,
Élet és áldás’ ezerét tetézi
Bokros Erdemmel koszorus Fejére,
Tiszteletére.
Mert idöt míg nyér Neve friss tavaszszal,
Szüntelen tsak Nyár ’s Tavasz egy szakaszszal
Fognak Erdéllynek hegyein derülni,
Innepet ülni.
BÁNFFI ház Éljen! Neve’ Napja’ fénnye
Légyen oh! tartós örömünk’ reménnye.
Kedvezö Chorho’ (?) fonalán ki-mérve
Nestorig érve.