HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Gyöngyössi János művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kéziratos versgyűjtemény

Lelőhelye: Lucian Blaga Egyetemi Könyvtár, Kolozsvár, Kézirattár, jelzet Ms824.
A fedőlap hiányzik, a kézirat a 3. oldalon indul, benne pecsétek: Gróf Kemény Sámuel; Erdélyi Múzeum Egyesület Könyvtára.
1803 után nem jelent meg újabb kötet, fennmaradt viszont az a kéziratos versválogatás, mely éppen a kérdéses korpuszt tartalmazza, ráadásul közlésre előkészített, szerkesztett, jegyzetekkel ellátott formában. Bár a kézirat nem teljes, a 157 lapot tartalmazó füzetben a nem teljes kezdővers azonosítható és a hiányzó első néhány oldal kiegészíthető. Kazinczy elvárásaihoz képest viszont az a kéziratos verseskötet, mely a kolozsvári egyetemi könyvtár kézirattárában maradt fenn, ismételten megerősíti azt, hogy Gyöngyössi nem a leoninus versírási gyakorlatáról mondott le, hanem vitapartnereivel szemben váltott stratégiát: annak a közösségnek szánta verseit, melyben értékelték a rímes római versmértéket. Mindhárom kötet három kompozicionális elv szerint szerkesztődik: a kronologikus rendet a megrendelők hierarchiája szerinti, illetve a prozódiai szempont szervezi, a szempontok jelentősége azonban kötetenként különbözik. A prozódiai elv szerinti kötetszerkesztés leginkább a kéziratos, tervezett verseskötetre jellemző. Ebben a kompozícióban a következő egységek követik egymást: lantos, rímes versek (kikövetkeztetett kategória, a hiányzó oldalon lehetett); Rendes tizenkét Syllabájú Versek de az Asclepiades mértéke szerint; Romai formáju versek; Rendes tizenkét szillabaju versek. A kategóriák szerinti felosztás nem minden esetben következetes, időnként bevezető vagy a megrendelőnek írt episztola jellegű sorok kísérik a verseket, s ezek verselése gyakran eltérő. A felosztás és a megjegyzések valóban a versifikátori képességekkel való kísérletezést mutatják, illetve azt is, hogy Gyöngyössi a szimultán verselés lehetőségét saját utat járva, a korszakban már létező példáktól függetlenül fedezi fel, s megfelelteti egymásnak a kis aszklepiadészi verssor tizenkét szótagjainak mértékét a felező tizenkettes sor ütemhangsúlyos szótagjaival.