HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Filológiai lexikon

HU EN

Szócikk

Sárközy István Sárközi
(1759–1845), Somogy vármegyei tisztviselő, alispán.
Sárközy István (1759–1845), nagybajomi birtokos, Somogy vármegyei tisztviselő: aljegyző (1785), táblabíró (1790), főszolgabíró (1794), másodalispán (1824–1836: visszavonult, ekkor királyi tanácsosi címet kapott). 1793-tól haláláig a belső-somogyi református egyházkerület gondnoka, e minőségében részt vett a csurgói gimnázium létrehozásában. Felesége 1787-től: Chernel Eszter. Négy gyermekük élte meg a felnőtt kort: Sárközy Judit, Albert, Erzsébet, Kazimir. Kazinczy, Palóczi Horváth Ádám, Berzsenyi Dániel és Csokonai barátja, utóbbi egyik legfőbb támogatója. (Sárközy, 1906, 130.)
Kapcsolattörténet: Sárközy Istvánnak (1759-1845) – Gál László emlékezése szerint – Pálóczi Horváth Ádám mutatta be Csokonait: „Csököl egy mérföldnyire lévén Nagy Bajomhoz, Horváth Ádámot ment meglátogatni”, aki „bémutatta Csokonait Sárközy Istvánnál, a’ki azt mint Kazintzi Ferentznek szenvedelmes barátja – egész örömmel fogadta, és mint egy Második Kazintzyt úgy tekintette” (CsEml. 426. l.). Erre Somogyba érkezése után nem sokkal sor is kerülhetett, mert Csokonainak a Széchényi Ferenc főispáni beiktatására (1798. július 4.) írott üdvözlő költeménye, A’ Haza’ Templomának Örömnapja már Sárközy költségén jelent meg, mint azt maga írja utóbb Kazinczynak (KazLev. III. 459. l.). Sárközy, aki az egyházmegye gondnoka és főszolgabíró volt, maga is írt és fordított verseket (vö. Laczkó, 1980b, 141–176. l.), Kazinczynak valóban lelkes tisztelője volt (ez kiviláglik Csokonainak írott 1801-es leveléből* is, amelyben Kazinczy kiszabadulásán örvendezik). Leveleztek, Csokonai halála után pedig Sárközy ír Kazinczynak a költőről (vö. KazLev. III. 459. l.). Csokonaival való kapcsolatát a szellemi megértés, baráti jóindulat, támogatás jellemzi. A költő bizonyára gyakran használta gazdag, felvilágosult művekben bővelkedő könyvtárát (egy kikövetkeztetett könyvtárlistát közöl: Mózsa, 1958, 36–49. l.; vö. Laczkó, 1985, 58–65. l.), hiszen – mint Gál László mondja emlékezéseiben (CsEml. 432. l.) – gyakran megfordult Nagybajomban (vö. Mikóczi-Solymosi, 1979, 214–223. l.). Sárközyvel és annak nagyobb családjával való kapcsolatát bizonyítják egyébként köszöntőversei, valamint Sárközynek Csokonaihoz írott két levele 1799 júliusából* és augusztusából.* Csokonai Csurgóról való hazatérte utáni kapcsolatukból csak Sárközy már említett 1801. szeptember 24-i levele* ismeretes, valamint Csokonai halála után, a költő anyjához írott levele maradt fenn (vö. CsEml. 237–238. l.). A Sárközy családról ld. Sárközy, 1906, 68–72. l.

(Debreczeni Attila jegyzete: CsLev., 555.)