Vályi K. András (1764–1801), egy miskolci csizmadia fia volt, Miskolcon és Lőcsén tanult. 1784-től Lőcsén a nemzeti iskola tanítója. Kazinczy pártfogásával 1786-tól a kassai városi iskolában tanár, majd 1789-től a kassai tankerületben segédtanfelügyelő. Az 1789-ben megjelent A’ Norma és a’ Levél Író című munkáját Kazinczynak, a tankerület inspektorának, Wieland-fordítását Török Lajosnak, a tankerület vezetőjének ajánlotta. 1790-ben elvesztette vallása miatt állását. 1791-ben evangélikus vallásról katolikusra tért át, így 1792-ben sikerrel pályázott a pesti egyetem magyar nyelv és irodalom tanári állására. Korai írásait Kazinczy közölte az Orpheusban.** Egyetemi tanárként tantervet készített a magyar nyelv oktatására. Már iskolalátogatóként tervezte Korabinszky József Mátyás német nyelvű geográfiájának átdolgozását: ez lett Vályi főműve, a máig forrásértékű Magyar Országnak Leírása (I‒III. kötet, Buda, 1796‒1799) című földrajzi-statisztikai munka. 1798-ban megjelentette Magyarország térképét, amely Karacs Ferenc rézmetsző munkája volt: Magyar Országnak főldképe… (Pest, 1798).
(Soós István, Vályi K. András, MAMŰL, 2003-2014, 12, 279‒283; Soós István jegyzetei, KazLev., 25, 488, 789, 843.)