Kazinczy Péter (1638 k.‒1689 előtt), Kazinczy Ferenc ükapja. A sárospataki kollégiumban tanult, majd 1659-ben törvénygyakorlatra a Rákócziak udvarába került. II. Rákóczi György, Báthory Zsófia, I. Rákóczi Ferenc, II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona bizalmas embere (tanácsadó, ügyvéd, jószágigazgató) volt. Bereg és Zemplén vármegyék jegyzője (1658–1662, 1664–1675) és országgyűlési követe (1659, 1662). 1662-ben református zempléni követként közvetített hitfelei és a rekatolizált Báthory Zsófia között. Részt vett a Wesselényi Ferenc-féle összeesküvésben, amelynek bukása után 1671-ben a pozsonyi vészbíróság távollétében halálra ítélte, de életét és birtokait Báthory Zsófia pártfogása, katolizálása és 3000 forint pénzbírság kifizetése megmentette. 1678-ban egy véres rajtaütés során kuruc portyázók fogságába esett, ekkor szintén váltságdíj ellenében szabadult meg (6000 Ft). 1676-tól a királyi tábla bírája, 1681-ben ítélőmester. Alsóregmecen 1663-ban szerzett birtokrészt. Kazinczy Péter fia. Felesége 1662-től Makay Kata, gyermekei: András, Erzsébet és Anna apja.