Fazekas Mihály (1766–1828), debreceni költő, botanikus, katona, Csokonai és Földi János barátja. Debreceni tanulmányait félbehagyva 1782-ben beállt közhuszárnak. Galíciában, Lengyelországban és a törökök elleni moldvai hadjáratban katonáskodott, majd Franciaországba vezényelték. 1796-ban lemondott főhadnagyi rangjáról és hazaköltözött Debrecenbe, ahol néhány évig visszavonultan élt, majd 1806-tól városi és kollégiumi hivatalokat vállalt. 1804-ben készült el a Lúdas Matyi, egy eredeti magyar rege négy levonásban, amelyet először az ő tudta nélkül adott ki Kerekes Ferenc Bécsben, 1815-ben (a nyelvújítási harcok közegében megjelent művet Kazinczy személye elleni támadásként értelmezte; második átdolgozott kiadás: Bécs, 1817). 1806–1807-ben éles vitát folytatott hírlapokban és levelezésben Kazinczyval (Árkádia-pör). Sógorával, Diószegi Sámuellel együtt adták ki a Magyar Füvészkönyvet (Debrecen, 1807). Testvére: Fazekas Mária, Diószegi Sámuel felesége.