Almásy Pál (1749–1821) 1776-ban királyi kamarás és Heves megyei táblabíró. 1791-től 1795-ig a Királyi Tábla bárója (Fallenbüchl, 1987–1994, V. 691.). 1790-től haláláig Arad megye főispánja (Fallenbüchl, 1994, 60.), 1801 és 1812 között második koronaőr. 1812 és 1821 között főlovászmester. 1783-tól fiumei kormányzó. Katolikus. II. Lipót véleménye róla ingadozó: egyaránt felsorolta a megbízhatók és a megbízhatatlanok között is: Mályusz (kiad.), 1926, 436, 441. Életrajza: Szinnyei, I. 128–129.; Kazinczy a budai fogság alatt tőle kapott könyveket: Kazinczy – anyjának, Buda, 1795. febr. 25. = KazLev., II. 398. (KazFogs.: 151–153.);* erre visszautal még: Kazinczy – Majláth Györgynek, Regmec, 1802. dec. 8. = KazLev., II. 520. Ugyanezt megemlíti a Szirmay munkájához írott jegyzeteiben [Szirmay - Kazinczy 1809-1811] is: Benda, 1952, 1957, III. 402. A jezsuita rend feloszlatása után, 1784-ban megvásárolta a gyöngyösi jezsuiták rendházát, s a hozzá tartozó birtokot az udvari kamarától; erről részletesebben: Bártfai Szabó, 1936, 31–35. Birtokszerzéseire l. még Almásy, 1903, 62–66. 1807-ben megkapta a Szent István-rend középkeresztjét (Névjegyzék, 1914, 38.). Róla l. még Benda, 1952, 1957, 238.
(Szilágyi Márton jegyzete, KazFogs., 418.)
Kiegészítés: 1786–1790 között a pesti kerület királyi biztosaként Pest és Borsod vármegyék főispánja is.