Gróf Zichy Károly (1753–1826), nagybirtokos, Békés (1782–1783), majd Győr (1783–1785, 1790–1826) vármegyék főispánja, kincstartó (1786–1788), országbíró (1788–1795; elbocsátották), miniszter. Az 1790-es országgyűlésen az alkotmányos kiegyezést támogatta, az itt elmondott üdvözlőbeszédét Kazinczy az Orpheusban közölte*. A Martinovics-mozgalom bukása után váltották le országbírói tisztéről. 1802-től az udvari kamara elnöke, 1808-ban az államminisztérium elnöke, 1809-ben hadügyminiszter, 1813–1814-ben belügyminiszter volt. Zichy Ferenc testvére, Zichy Károly apja.

Zichy Károly, gróf (1753–1826) Előbb magyar kancelláriai referendárius, 1786 és 1788 között kincstartó, 1788 óta országbíró. 1790–91-ben fontos szerepet játszott a rendek és az uralkodó közti közvetítésben (erről l. Marczali, 1907 passim). II. Lipót jó véleménnyel volt tehetségéről, de nem bízott benne; róla adott, 1791-es jellemzését l. Mályusz (kiad.), 1926, 435. 1792-ben megkapta a Szent István-rend nagykeresztjét (Névjegyzék, 1914, 31.). A felségsértési perekkel kapcsolatos tömeges elfogatásokat ellenezte. 1795 nyarán fölmentették állásából. 1802-től az osztrák kamara elnöke, majd államminiszter.
(Szilágyi Márton jegyzete, KazFogs., 463.)