Vay József (1752–1821), református nemesi családban született. Jogot tanult. 1784-től 1786-ig a miskolci református egyház főgondnoka. 1786-tól 1789-ig Szabolcs megye alispánja. 1789-től 1796-ig a Helytartótanács köznemesi tanácsosa (Ember, 1940, 203.), végül 1806-tól a Hétszemélyes Tábla ülnöke. 1790–1791-ben Borsod követeként vett részt az országgyűlésen, ahol is a protestánsok egyik vezetőjének számított, s részt vett a porosz udvarral való titkos tárgyalások megszervezésében is: Marczali, 1907 passim. 1796-ban nyugdíjazták. Ekkortól haláláig a tiszáninneni református egyházkerület főgondnoka volt. Szabolcs vármegye követeként részt vett több országgyűlésen is (1802, 1805, 1807, 1811). Jelentősen gyarapította a család birtokait is. A Pest megyei Bugyiban halt meg. Fia, Vay József érte el a grófi címet. Bővebben l. Szakály, 2003, 24–26. Vö. még Benda, 1952, 1957, 102. Kazinczynak az emlékére írott epigrammáját (Vay József’ képénél) l. [KazKölt, I, 527, II, 319]. A róla szóló nekrológot l. Abafi/Kazinczy, 1884, 263–265. Kazinczynak a Vayról való véleménye kapcsán l. még Miskolczy, 2009, 775.
(Szilágyi Márton jegyzete, KazFogs., 461.)