Ürményi József (1741–1825), országbíró. Nagyszombati jezsuita gimnáziumi és egri jogi tanulmányai után a bécsi egyetemen tanult. 1766-tól ügyészségi, 1769-től ítélőtáblai, 1773-tól kamarai, 1774-től magyar kancelláriai tanácsos. A pozsonyi kerület királyi biztosa (1785–1790), kincstartó (1788–1789), királyi személynök (1789–1795; elbocsátották), Galícia kormányzója (1801-től), országbíró (1806–1825). Bihar (1782–1785), Nyitra (1785–1790), Bács (1790–1802) és Fejér (1802–1825) vármegyék főispánja. Ő dolgozta ki a Ratio Educationist (1777) Terstyánszky Dániel, Makó Pál és Kollár Ádám Ferenc közreműködésével. Az 1770-es években fellépett Mária Teréziánál a Sárospataki Kollégium feloszlatása ellen (Váczy, 1915, 62–63). A Királyi Tábla elnökeként I. Ferenc utasítására ő indította meg a magyar jakobinusok elleni pert 1794. okt. 20-án. A kortársak közül többen jezsuita-pártinak tartották. Kazinczy életrajza: Kazinczy: Ürményi, 1826. Felesége: Komjáthy Anna. Fiai: Miksa (1773–1836), János (1778–1843), Ferenc (1780–1858), Vince, Imre (1790–1822).
(KazPE., 942.)

Ürményi József (1741–1825) Régi, de szegény, Nyitra vármegyei köznemesi család sarja. Nagyszombatban, Bécsben és Egerben végezte tanulmányait. 1766-ban királyi fiskális, 1769-ben ítélőmester, 1773-ban referendárius az Udvari Kamaránál, 1774-ben kancelláriai referens és ebben a minőségében a Ratio Educationis egyik kidolgozója, 1780-ban Pest megye adminisztrátora, 1782-től 1785-ig Bihar megye főispánja (Fallenbüchl, 1994, 70.). 1785-ben a közigazgatási átszervezés folytán létrejött nyitrai kerület királyi comissáriusa, s egyúttal Nyitra megye főispánja. 1788-tól 1789-ig kincstartó, 1789-től személynök, ebből a tisztségéből 1795 júniusában mentette föl az uralkodó váratlanul és előzetes meghallgatás nélkül (erről bővebben l. Domanovszky, 1925). 1790-ben ismét Pest megyei adminisztrátor, majd még ugyanebben az évben Bács megye főispánja. 1795-ben történt felmentése után 6 évi mellőzés következett, majd 1801-ben Galícia kormányzója lett, 1802-ben Fejér vármegye főispánja. 1806 és 1825 között országbíró. Az 1790–91-es országgyűlésen személynökként megpróbált közvetíteni a rendek és az udvar között: erről l. Marczali, 1907 passim, különösen: I. 361–393.; II. Lipót róla adott, 1791-es jellemzését l. Mályusz (kiad.), 1926, 435. Kancelláriai tanácsosként erőteljesen szemben állt II. József türelmi politikájával (erről l. Mályusz, 1939, passim, különösen: 138–140.). 1776-ban megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét, 1792-ben a középkeresztjét, majd 1808-ban a nagykeresztjét (Névjegyzék, 1914, 19, 31.). Kazinczy róla írott nekrológja: Kazinczy: Ürményi, 1826. Kazinczy Ürményiről való véleményének értelmezéséről l. még: Miskolczy, 2009, 775–776.
(Szilágyi Márton jegyzete, KazFogs., 460.)