MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Pest. Mart. 24d. Ao. 1802.
(Németből.)
Dűlj le, szegény Fenyőfa, a’ főldre, tsak dűlj le!
Ah! magunk is le vagyunk dűlve immár, mint Te;
Most,*
Jav. ebből: Mi
mint a’ hergő Galamb a’ karvaly’ körmében,*
Jav. ebből: körében, az m sor fölötti betoldás.
Úgy találunk nyúgalmat a’ Frantzok’ kezében.

Tenéked majd*
Más színű tintával jav. ebből: mind.
lenyúzzák kérgedet ’s héjjadat,
[…]*
A sor eleje üresen maradt.
letépik minden ágszáladat:
Illyen nyúzást fognak el-követni népünkön,
Régen vásárt ütöttek már a’ mi bőrűnkön.

Feltsitsézhetnek ugyan téged pántlikákkal:
Mint minket piperéznek övekkel tarkákkal;
De az Áldozóbarom’ sorsa nem illyen é,
Mellyet,*
A vessző utólag, más tintával betoldva.
tzifrázva visznek a’ Vágószék felé?

E’ hiú nép’ truttzára*
pompa mellett Nincs lehúzva, de más színű tintával utólag föléírva: nép’ truttzára
elszárad szépséged,
Mert gyökered’ ’s ágadtól megfosztanak téged:
Mi meg elrongyosodunk, mert prédára menünk,
Elveszvén alkotmányunk, hitünk és mindenünk.

Még verebeknek lesz ott fészke és tanyája,
Hol most zászló lebeg ’s a’ Szabadság*
<’>
sapkája:
Ah! majd a’ Frantziák is a’ magok fészkére
Leányunkkal, nejünkkel*
Alá, mint egyféle változat: (Lyányinkkal, Hitvesinkkel)
szállnak el végtére.

Ökrök fognak tégedet a’ hellyig vonkálni,
Hol símán és tsupaszon kell majd néked állni:
Hja! az is egy Ochs vala, a’ ki minket viszont
E’ szörnyű nyomorúság’ gyász küszöbéig vont.

*
Az utolsó szakasz a 4b (autográf számozás szerint 27.) lapon, a másik verskidolgozás utolsó versszaka alatt olvasható.
Ha Földre vét téged az Idők’ zivatarja,*
Az a j-ből jav.
Vagy öszvedönt a’ vitéz Helvétusok’ karja;
Akkor magasztaltassál egy Akasztófává,
’S a’ Fő Directorium annak madarává.*
madarává Alá változatként: (zászlójává)
A sor alatt ez áll: VÉGE.