MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Fillishez.
A’ Semmiség’ örök*
Semmiség<nek mélly> örök Az áthúzott rész fölé írva.
tavába
Ifjú-korod’ javát*
<Élted tavasszát tsak> Ifjú-korod’ javát Az áthúzott rész fölé írva.
hijába,
Szép Húgom! óh ne hán’d:
Úgy éld virágát a’ tavasznak,
Hogy*
<a’>
majd ha mellyedenn*
A második n utólag betoldva.
megasznak,*
A meg jav. ebből: el.
A vessző pontból jav.
Elveszteket ne bánd.

Ne hidj a’ nyájasonn mosolygó
A’ Grátziák’ kertébe’ bolygó
Lepkéknek, óh ne hidj!
Ezek tsak új rózsákra futnak,
És hirtelen vénségre jutnak;
Ne hidd,*
Jav. ebből: hidj
A vessző felkiáltójelből jav.
nem tart ez így.

Én is neveltem egy virágot,
Kit lopva*
Jav. ebből: lopja
egy hernyótska rágott
Emésztvén édesen;
De végre Lepke vált belőle,
’S ujabb virág után előle
Eltűnt negédesen.

Óh mennyi bút láttam miatta,*
<melly nehéz bú szállt eszembe, miatta> Az áthúzott rész fölé írva: mennyi<t> <szenvedett szívem> bút láttam[Olvhtl. szóból jav.] miatta,
Már lelkem eltsüggedt*
<Elbuggyanék a’ gyötrelembe,> Már lelkem eltsüggedt Az áthúzott rész fölé írva.
alatta,
A’ szívem összvetört.
Kedvet haszontalan*
<Kedvet ?hijába is> Az áthúzott rész fölé írva: <?Más> Kedvet haszontalan
kerestem*
<,>
Másutt, mihelyt attól*
<Hogy az[Jav. ebből: a’] ?hitetlentől> Másutt, mihelyt attól Az áthúzott rész fölé írva.
elestem,
Ki édesen gyötört.

A’ szép napok hosszak valának,
Az éjtszakák nem nyugtatának,
*
<Kín volt az életem>
Hogy ő máshoz hajolt,
Szétt-néztem, és sehol se láttam
Azt, a’ kit olly hívenn imádtam;
’S*
A sor elé betoldva.
egész*
Az e E-ből jav.
föld puszta volt.

Most is ha foly*
<keserves> ha foly Az áth. szó fölé írva.
könnyhullatásom,
Tsupán ez egy vígasztalásom:*
A kettőspont pontosvesszőből jav.
Hogy ő a’*
<még ?a’> ő a’ Az áth. szó fölé írva.
hitszegő!*
A következő sor át van húzva:
<’S hogy a’ kivel most ezt tehette,>
A’*
Jav. ebből: Azt
tiszta szívet*
A szó eleje jav. ebből: szer
meg*
Jav. ebből: nem <szerette,>
vetette,
Ki őtet, olly forrón*
<?igen> forrón Az áth. szó fölé írva.
szerette,
’S reám*
<nem>
méltatlan ő.