A’ Semmiség’ örök
*
Semmiség<nek mélly> örök Az áthúzott rész fölé írva.
tavába
Ifjú-korod’ javát
*<Élted tavasszát tsak> Ifjú-korod’ javát Az áthúzott rész fölé írva.
hijába,
Szép Húgom! óh ne hán’d:
Úgy éld virágát a’ tavasznak,
Hogy
*<a’>
majd ha mellyedenn
*A második n utólag betoldva.
megasznak,
*A meg jav. ebből: el.
A vessző pontból jav.
Elveszteket ne bánd.
Ne hidj a’ nyájasonn mosolygó
A’ Grátziák’ kertébe’ bolygó
Lepkéknek, óh ne hidj!
Ezek tsak új rózsákra futnak,
És hirtelen vénségre jutnak;
Ne hidd,
*Jav. ebből: hidj
A vessző felkiáltójelből jav.
nem tart ez így.
Én is neveltem egy virágot,
Kit lopva
*Jav. ebből: lopja
egy hernyótska rágott
Emésztvén édesen;
De végre Lepke vált belőle,
’S ujabb virág után előle
Eltűnt negédesen.
Óh mennyi bút láttam miatta,
*<melly nehéz bú szállt eszembe, miatta> Az áthúzott rész fölé írva: mennyi<t> <szenvedett szívem> bút láttam[Olvhtl. szóból jav.] miatta,
Már lelkem eltsüggedt
*<Elbuggyanék a’ gyötrelembe,> Már lelkem eltsüggedt Az áthúzott rész fölé írva.
alatta,
A’ szívem összvetört.
Kedvet haszontalan
*<Kedvet ?hijába is> Az áthúzott rész fölé írva: <?Más> Kedvet haszontalan
kerestem
*<,>
Másutt, mihelyt attól
*<Hogy az[Jav. ebből: a’] ?hitetlentől> Másutt, mihelyt attól Az áthúzott rész fölé írva.
elestem,
Ki édesen gyötört.
A’ szép napok hosszak valának,
Az éjtszakák nem nyugtatának,
*<Kín volt az életem>
Hogy ő máshoz hajolt,
Szétt-néztem, és sehol se láttam
Azt, a’ kit olly hívenn imádtam;
’S
*A sor elé betoldva.
egész
*Az e E-ből jav.
föld puszta volt.
Most is ha foly
*<keserves> ha foly Az áth. szó fölé írva.
könnyhullatásom,
Tsupán ez egy vígasztalásom:
*A kettőspont pontosvesszőből jav.
Hogy ő a’
*<még ?a’> ő a’ Az áth. szó fölé írva.
hitszegő!
*A következő sor át van húzva:
<’S hogy a’ kivel most ezt tehette,>
A’
*Jav. ebből: Azt
tiszta szívet
*A szó eleje jav. ebből: szer
meg
*Jav. ebből: nem <szerette,>
vetette,
Ki őtet, olly forrón
*<?igen> forrón Az áth. szó fölé írva.
szerette,
’S reám
*<nem>
méltatlan ő.