HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
„Tekintetes Nmes és Nzetes Csernelházi Csernel Eszter Ifjú-Asszonyság Úri Nevének tiszteletére. Nagy-Bajombann. Julius 7-dik Napján 1798.”
Hát már mindég csak vígsággal,
Mindég csak a szép világgal
Zengedezzen énekem?
Ki ád a sok örvendésre,
Ki ád a vers éneklésre
Annyi erőt már nekem?

Mennyi volt a pécsi várban,
Mennyi itthon s Kaposvárban
Fáradságom és bajom!
Alig válok meg amonnan,
S már letett lantom újonnan
Felparancsolja Bajom.

Felveszem, fel, víg lélekkel
S énekkel s örömversekkel
Megpróbálom pengetni:
De fáradt lant, rezgő ének
Mit tesz? azt Eszter nevének
Nem illő szenteltetni.

Mégis bizván jó szívében,
Énekemet hevenyében,
Mint tudom, el pengetem.
Tán ezzel is rovásomnak
Háladó indúlatomnak
Egy pontját lefizetem. –

Dicséretébe azoknak
A tőled nyert virtusoknak
Nem fogok belé talám:
Felette van a szép nemnek,
S az én csekély énekemnek
Amint én tapasztalám.

Úgy sem illő itt dícsérni:
A ki hát kíván esmérni,
Útasítom magadhoz;
Nem kell több, csak egyszer lásson,
Már túl lesz a bámúláson,
S többeket küld házadhoz.

Már most hát csak arra mégyek,
Hogy egy complimentet tégyek,
Szép Eszter! szép nevednek;
Énekeljek és vígadjak,
Az örömre okot adjak
Úri sok vendégednek.

Ám oda ki csak hadd essék,
Az uraknak is csak tessék
Ázni benn a szobába’:
Kérem is az egész asztalt,
Kit már a bor megvigasztalt,
Töltsön bort poharába.

*
A Hg.-ban más a vsz.-ok sorrendje, ezek sorrendje a következő: 11., 9., 10.
Az Eszter’ egésségéért,
Gyermekiért és Férjéért
Mindjárt egyet hörpentünk,
Egy derék Salve-ivással
És egy Vívát-kiáltással
Esik meg Complimentünk.

Illy napot rég ohajtottunk
Most tehát hogy rá jutottunk
Méltó lesz örvendeni.
Örvendjenek minden Rendek
Örvendjünk én is örvendek*
örvend<ünk>; ceruzával lehúzva, majd utána: ek
Esztert kell köszönteni.

Kívánjuk éljen sokáig
Sok szép idők’ lefolytáig
Állandó Egésségben,
Lássa sok vídám órájit
Unokája’ unokájit
Férjével zöld vénségben.

*
Az utolsó 2 vsz-ot HG. az akadémiai kézirat alapján közli. Ahhoz képest a csurgói kéziraton a versszakokok fordított sorrendben állnak.
Vivátot zengjenek néki
E Respublica vidéki,
Mi is bort vegyünk elő:
Úr, Ifiasszony, pap és mester
Kiáltson fel: vivát Eszter,
Éljen Eszter, éljen ő!

Véle együtt virágozzon
Több illy Szép Lelket is hozzon
A Sárközy s Chernel ház;
Hogy e két familiával
Diszeskedjen, mint napjával
Mind Bajom, mind Csernelház.*
A vers után ez a megjegyzés olvasható:
„A csurgói szövegben, lapalján még két sor olvasható más írással:
„Jó lesz biz az igyunk, Isten úgy segéllyen.
Én is azt kivánom, éljen Eszter, éljen.”
Mivel a tinta azonos, s az írás egykorú, nem lehetetlen, hogy valamelyik mulatozó vendég firkantotta oda a sorokat a 6. lap aljára.”