HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XII.
T. N. Nádasdi*
Nadasdi Sh., em.
Sárközy Istvánné, született Chernelházi CHERNEL ESZTER Asszonynak tiszteletére. (Jul. 7-dik. napj. 1798.)

Hát már mindég tsak vígsággal,
Mindég tsak a’ Nagyvilággal
Zengedezzen énekem?
Ki ád a’ sok örvendésre,
Ki ád a’ vers éneklésre
Annyi erőt már nekem?

Mennyi volt a’ Pétsi Várban,
Mennyi itthonn ’s Kaposvárban
Fáradságom és bajom!
Alig jövök meg amonnan;
’S már letett Lantom’ újonnan
Felparantsolja Bajom.

Felveszem, fel, víg lélekkel,
’S énekkel ’s örömversekkel
Meg probálom pengetni:
De fáradtt lant, rezgő ének
Mit tesz? azt ESZTER’ nevének
Nem illő szenteltetni.

Mégis bízván jó szívében,
Énekemet hevenyében,
Mint tudom, lepergetem.
Tán ezzel is rovásomnak
Háladó indúlatomnak
Egy pontját lefizetem. – –

Dítséretébe azoknak
A’ beléd szálltt virtusoknak
Nem fogok belé talám:
Felette van a’ köz-nemnek,
’S az én tsekély énekemnek,
A’ mint én tapasztalám.

Úgy-sem illő itt dítsérni:
A’ ki hát kíván esmérni,
Útasítom magadhoz;
Nem kell több, tsak egyszer lásson,
Már túl lesz a’ bámúláson,
’S többeket kűld házadhoz.

Már most hát tsak arra mégyek,
Hogy méltó udvarlást tégyek,
Szép ESZTER! szép nevednek;
Énekeljek és vígadjak,
Az örömre okot adjak
Úri sok vendégednek.

No tehát ott kinn hadd essék,
Az Uraknak is tsak tessék
Ázni benn a’ szobába’:
Kérem is az egész Asztalt,
Kit már Bakhus megvígasztalt,
Tőltsön bort poharába.

Illy napot rég’ óhajtottunk,
Most tehát hogy rá jutottunk,
Méltó lesz örvendeni.
Örvendjenek minden Rendek,
Örvendjünk, én is örvendek,
ESZTERT kell köszönteni.

Kívánjuk éljen sokáig,
Sok szép idők’ lefolytáig
Virágzó egésségben,
Lássa sok vídám óráit,
Unokája’ unokáit,
Férjével zőld vénségben.

Az Eszter’ egésségéért,
Gyermekiért és Férjéért
Most már egyet hörpentünk,
Egy derék Salve-ivással
És egy Vivát kiáltással
Fejezvén Complimentünk’ –