HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XLVIII.
Búcsúvétel.
VITÉZ.

Mégyek már. Engedd meg, kedves Kincsem,
Hogy megváló csókom’ szádra hintsem.
Jaj be fájlalom,
Kedves Angyalom!
Hogy midőn boldoggá kezdtem lenni;
El kell menni.


LILLA.

Akkor indúlsz hát el, csalfa Lélek!
A’ midőn már én csak néked élek?
Bírod szívemet,
’S itt hagysz engemet:
Ah, nem érdemel meg eggy illy hívet
A’ te szíved.


VITÉZ.

Szívemet ne vádold, jól esmérted.
Most is hév tüzekkel ég az Értted. –
A’ sors kisztet el
Vas törvényivel:
Ám-de semmi tőled el nem választ:
Adj jobb Választ.


LILLA.

Minden válasz erre megy ki nálom,
Hogy, ha elmégy, nyugtom’ nem találom.
Hát, ha hívem vagy;
Mellettem maradj,
Költsönös részt vévén víg napomban,
’S bánatomban.


VITÉZ.

Err’ az útra is csak értted mégyek,
Hogy mind a’ kettőnknek hasznot tégyek:
Mert egy nyomban jár
A’ mi sorsunk már.
Hát szemed ne légyen ollyan nedves
Értte, Kedves!


LILLA.

Megnyugszom; mert tiszta szíved’ látom.
Hordjon a’ szerencse, hű barátom!
És e’ csók maga
Légyen záloga,
Hogy szerelmem’ néked felfogadtam,
Általadtam.


KETTEN.

VITÉZ. Kérlek, míg öledbe visszatérek....
LILLA. Értem – – Én is tőled mást nem kérek.
VITÉZ. Angyalom, szeress!
LILLA. Kincsem, meg ne vess!
Együtt. Mert lelkem csupán te tőled éled.
Istenvéled!!