MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
LIII.
BARÁTOMNAK
Illyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
Úgy el, bár vidor valék?
Mért vagyok most ollyan gyáva,
A’ ki másszor, mint egy páva
Voltam a’ felőltözött
Víg Gavallérok között?

Azt is hányod a’ szememre,
Hogy most bús, komor vagyok,
És hogy már ifjú-létemre
Mindenemmel felhagyok,
Én, ki másszor a’ lyánykákat,
És egész kompániákat,
Kedveltetni jól tudám. –
Úgy van: LILLÁT bírtam ám.

Most pedig már bús kedvébe’
Szívem csak szomorkodik,
Őltözöm csak neglizsébe,
Két orczám halványodik;
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem tzifraságot. –
Úgy van: LILLÁT fájlalom – –
Oh te, eltűntt Angyalom!