MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XXIV.
A’ semminél több valami.
(Töredék egy Levelemből, mellyet Mátyási Úrnak 1794 ben írtam.)

A’ mint mondják, kijött Patzkó’
Préssén eggy Istória,
Nem jó benne úgy mond Latzkó,
A’ sok teketória,
Ha semminél több Valami,
Tsak probatió Calami,
Mind az, a’ mi.

Mért nem forgott hasznosabba’,
A’ mi vólna szükséges,
Nintsen az egész Darabba’
Egy vers is idvességes:
Sok vágott nyelvű Máttyás itt,
A’ ki olvassa Mátyásit,
Tsak, tsak ásít.

Mind szerelmes, és szúrdaló,
Sok – ón Fejűt – megsérte,
Egy – két ittze borra való
Kár az embertől érte;
Jobb vólna addig aludna,
Vagy verset írni ne tudna,
Ne hazudna. –

Így gúnyolák sok zoilok
Érdemidet a’ porban,
Fel vólt húzva tompa Nyilok
Nyelvek’ végén egy sorban,
Mellyeket az esztelenek
Az okosoknak ellenek
Hegyeztenek.

Én pedig a’ szebb lelkekkel
Te melletted kikeltem,
És nagy nevednek ezekkel
Zőld borostyánt szenteltem:
Magam utánnad azomba
A’ Parnasszusi Templomba
Mentem nyomba.

Verseidről azt ítélem,
’S mások úgy ítélnek:
Hogy azokban eggyütt vélem
Vídám lelket szemlélnek;
Maga a’ TSÓK méltó volna,
Hogy minden Szűz rád hajolna,
Megtsókolna.