Jaj, Egek! melly szörnyű képzeletek,
Mellyeket elmémben hempelygetek.
Óh, látom Tartarus’ mélly üregét,
A’ feljött Árnyékok’ fergetegét!
Már Lelkemig ér a’
Pokloknak hóhéra,
Dárdákkal,
Fáklyákkal
Veri Megéra!
Jaj! hová kell lennem;
Nem lehet pihennem;
Melly vesztő
Ijjesztő
Tsata van bennem!
A’ szép Napfény eltűnt,
Az ég, a’ főld megszűnt;
Tsak nékem kell még látnom ezt a’ nagy bűnt.
Óh, jóltévő Halál!
Ki borzasztóm valál,
Jer, karom’ emelem!
Itt a’ megszenteltt Kés, –
Tégy jól, jaj, jaj, ne késs,
Oh, Furia! velem.
Idvez légy, óh Plútó!
Fogadj el; ’s nyugtató
Szent kezed’ ölelem. – –