MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Az Álomrol.
*
A sor előtt tintával írt + jel áll, a lap külső keretén kívül pedig egy ceruzás +.
1. Jőn az álom, ’s*
Utólag a sor fölé beszúrva.
mindent pihenésre hajta:
Az éjjelnek barna palástja van rajta,
Bé boritja véle a’ földet ’s az eget
Alóla altato mák olajt tsepeget
Mellynek hűss balsama a’ benne feredett
Szem héjjaknak édes nyugovást engedett.
Lágy karjain fáradt érzékenységinket,
Ringatja ’s edgy másik világba tesz minket
5. Hol sok ezer képpel elménk jádzodtatja*
jádzodta<d>tja A második d utólag beszúrva.
Valoság képében tűnő ábrázatja.
Hol az őrőm arany hegyeit igéri
’s Az áldás javait bőv marokkal méri
Hol a’ félelemmel rettenti lelkünket
’s A’ Kéttség szélire viszi életűnket.
De akár mint tűnik képzelődésinkbe:
Valodi őrőmőt terjeszt ő szivűnkbe.
Apolgato karral kőtésink fel oldja,
El lankadt erőnkhőz ujj erejét toldja.
10. Meg tőrt érzésinket simitja kezével,
Ujj életre hozván gyogyito mézével,
A’ terhes gondokat rab lántzára fűzi,
Szivűnkből a’ Lethe partjaira űzi.
’s Minthogy a’ Világi bajoknak érzése;
Éltűnknek leg nagyobb terhe szenvedése;
A’ halálnak képét őltőzvén magára
Bennűnket holtakká tészen utoljára.
Ugy vagyon holtakká teszen és hogy élűnk
Tsak edgy kis szuszogás hiteti el vélűnk.