MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Az Álom
Jönn az álom, ’s mindent pihenésre hajta;
Az éjjelnek barna palástya van rajta
Be borittya véle a’ földet ’s az eget,
Alolla altato mák olajt tsepeget,
Mellynek hűs balsama a’ benne feredett
Szem hélyaknak édes nyúgovás[t]*
nyúgovás ért. sz. em.
engedett
Lágy karjain faradt*
fáradt
érzékenységinket*
A második k s-ből jav.
Ringattya ’s egy másik világba tesz minket,
Hol sok ezer képpel elménk jadtzottatya*
jádtzottatya
Valoság képébe tünö abrázattya*
ábrázattya
Hol az öröm arany hegyeit igéri
Az áldás javait bö marokkal méri
Hol a’ félelemmel rettenti lelkünket
’S a’ Kétség*
<teng>
szelére*
szélére
viszi életünket
De akár mint tünik képzelödesünkbe*
A p b-ből jav.
Valódi örömöt terjeszt ő szivünkbe
Apolgató karral kötésink fel olgya
El lankadt erönkhöz újj erejét tolgya
Meg tört érzesinket*
érzésinket
simitya kezével
Ujj életre hozván gyogyitó mezével*
mézével
A terhes gondokat rab lántzához fűzi
’S Szivünkböl a Léthe’ partyaira üzi
Mint hogy a’ Világi bajoknak érzése
Éltünknek leg nagyobb terhe ’s szenvedése
A Halálnak képét öltozvén magára
Bennünket holtakká tészen utollyára
Ugy vagyon: holtakká*
A második k utólag beszúrva.
tészen és hogy élünk
Tsak egy kis szuszogás hiteti el vélünk.

*
Az autográf mottó a 102a (autográf számozással 23.) lapon van.
Boldogok azok, a’ kik úgy alusznak, hogy többé
fel nem ébrednek. Sőt ez a’ kívánságom is
haszontalan, ha az álmodozások ostromolják
a’ Sírhalmokat. Préd. 3: 19, 20, 21.

Jönn az álom, ’s mindent pihenésre hajta;
Az éjjelnek barna palástya van rajta
Be borittya véle a’ földet ’s az eget,
Alolla altato mák olajt tsepeget,
Mellynek […]*
<hűs balsama> Lehúzva, de fölé nincs új változat írva.
a’ benne feredett
Szem hélyaknak édes nyúgovás[t]*
nyúgovás ért. sz. em.
engedett
Lágy karjain faradt*
fáradt
érzékenységinket
Ringattya ’s egy másik világba tesz minket
Hol sok ezer képpel elménk jadtzottatya*
jádtzottatya
Valoság képébe tünö abrázattya*
ábrázattya
Most*
Jav. ebből: Hol
az öröm arany hegyeit ígéri
Az áldás javait bö marokkal méri
Majd*
Jav. ebből: Hol
a’ félelemmel rettenti lelkünket
’S a’ Kétség szelére*
szélére
viszi életünket
De akár mint tünik képzelödesünkbe
Valódi örömöt terjeszt ő szivünkbe
Apolgató karral kötésink fel olgya
El lankadt erönkhöz újj erejét tolgya
Meg tört érzesinket simitya kezével
Ujj életre hozván gyogyitó mezével*
mézével
A terhes gondokat rab lántzához fűzi
*
<’S>Szivünkböl
Szivünkböl a Léthe’ partyaira üzi
Mint hogy a’ Világi bajoknak érzése
Éltünknek leg nagyobb terhe ’s szenvedése
A Halálnak képét öltozvén*
öltözvén
magára
Bennünket holtakká tészen utollyára
Ugy vagyon: holtakká tészen és hogy élünk
Tsak egy kis szuszogás hiteti el vélünk.*
A lap bal szélén 14. áll, jelölvén a sorpárok számát, az utolsó sor alatt pedig Csokonai megjegyzése: „NB. Lásd a’ többit a’ Toldalékokba. pag. 3 et 4. etc.” Azonban ezek a lapok hiányoznak, helyette a 102a (autográf számozással 23.) lapon a vers címe és mottója szerepel Csokonai kézírásával. A toldalék többi része hiányzik.


[A vershez toldalék kapcsolódik, l. a társszövegforrást.]