Keserves ujság! ah szomorúság,
a mit hallok felöled magzatom;
Ha el búcsúzol, szülédnek okozol
halálos esetet, ah fajzatom!
Fiam! mit gondolsz! ah kegyetlen fiam!
az, a mit most te korholsz, lesz hóhérom.
Külső földekre, Jaj veszélyedre
sietsz el tölem Egy örömem! –
olasz nemzethez, vad emberekhez
mégy el hazádból, Egy mindenem!
Cyclopsok Szigetét, tengernek vizeit,
ah hogy evedzed el, Egy gyermekem.
Ha engem nem böcsülsz, bötsüld meg lelkedet,
ha engem nem szeretsz, szeresd éltedet:
Tekintsd az Egeket, tekintsd a földeket,
mellyekre kegyetlen viszed Kincsemet.
Az Egek melegek, forrasztyák véredet,
skorpiok végzik el életedet.
O Roma! Roma! Nagynak mi’ért mondatol,
a Szentség Székinek mi’ért tartatol?
Hidd el Szent nem vagy, sött Kegyetlen is vagy
Anyai kincsemtül ha meg fosztol!
Lásd mit tselekszel genge szivemmel,
szülöi keblemtöl mit ragadsz el!
De mit panaszkodom, ah szomoru Anya!
könél keményebb fiam ellen!
Szivemnek panaszit, szememnek könyveit
ah meg nem tekinti a kegyetlen.
Végsö szavaimat, bucsúzó tsokomat
ah halálom elött vedd gyermekem.