Titkos gyötrelmemnek habjait
tüzes szerelmemnek nyilait
nem titkolhatom, nem tagadhatom,
orvos kezedet szükség kivánnom
kegyes Rósám!
gyötrödik én lelkem
hozzád kivánkozik szivem;
tellyes örömem van kebeledben,
vigaztalásom kegyességedben
Rósa gyanánt pirúlt ajakid,
alabasztrom szinű vállaid
méltán gyerjesztik nyájas szavakra,
méltán ingyerlik genge tsókokra
én szivemet:
ölellek, tsókollak,
mint kints hiv szivembe zárlak;
nyugodj-meg kérlek e hajlékomban,
helyheztesd hamar nyugodalomban
életedet.
Szerelemre gyerjesztő szemed
valahányszor én réám veted,
annyiszor lángja szeretetednek,
bé-hat szivembe nyila tüzednek
szemeidből:
szeretlek, kedvellek,
érdemed-szerint tisztellek;
meddig testemben élhet a Lélek
el-nem felejtlek, ki-nem ejthetlek
hivségemböl.
Ábrázatodnak
* Abrazatodnak [em.]
ékessége,
ajakid kegyes édessége
meg-győzte hamar hidegségemet
tekintetedbe merűlt szivemet,
ékes Nimfám!
orvosold tüzemet
kegyes kézzel gyógyitsd sebemet;
Ime! szivednek adom szivemet,
ékes kebledbe hajtom fejemet:
szeress Rósám.