O meg váltóm! nézd kegyessen
mennyböl jött törvényiddel
mint hartzol testemnek
meg romlott törvénnye!
Bünről bünre visz sebessen
parantsolván szivemmel,
s le taszitt vétkeknek
rettentő méllyébe:
Adgy kegyelmet nyomorúltnak,
segedelmet ostromoltnak;
ne hadd veszni, kit nevezni
méltóztattál szolgádnak.
Sokszor egy kis késértetnek
meg győz, s le ver ereje;
egy kevés alakért
lelkem diszét el-adom;
ha pompáknak, szerelmeknek
ʼs hivságoknak serege
rám rohan; lelkemért
nem tud hartzolni karom;
Ah igen sok ellenségem,
s igen kevés tehetségem;
tsak kezedbe kegyelmedbe
van reményem, ʼs védelmem.
Hány igiret tett már szentnek,
hányszor montam: hartzolok;
még piheg testemben a
lélekzet, hartzolok:
Hányszor keztem az Egeknek
köszönni, hogy újjulok;
fel tettem szivemben,
hogy naponkint jobbulok:
*hogy <többé nem> naponkint jobbulok:
Alig keztem hartzoláshoz
viszsza döltem szokásimhoz;
Ah emelly-fel kegyelmeddel,
ʼs kaptsolly Jesus! magadhoz.