1. Dávid’ könyörgése.
Uram’ hallgasd meg igazságomot; figyelmezz kiáltásomra,
hallyad nem álnok ajakimnak könyörgését.
2. Orczád elől jőjjön ki rám itéletem;
ön szemeid lássák az igazságot.
3. Próbáltad szívemet, ki még az éjt is átvisgálod;
kikémleltél, és bűnömöt fel nem találtad.
4. Szám nem gyalázta mások’ tetteit;
ajakid’ szava szerint tartottam meg
ösvénnyét a’ törvénynek.
* Zsk2, 264a: ösvénnyeit a’ törvénynek.
5. Tartsd úttyaidban fenn lépésimet,
hogy félre lábaim ne csússzanak.
* Zsk2, 264a: hogy félre lábaim ne csússzanak. <(hogy félre járatim ne csapjanak.)>
6. Téged’ kiáltlak, mert te nekem megfelelsz;
Figyelmezz Istenem! ’s hallgasd meg szavamot.
7. Csudálatosnak tedd irgalmadot,
mentője a’ benned bízóknak, a’ kik üldözőik elől
jobbodhoz folyamodnak.
8. Szemfény gyanánt oltalmazz engemet meg;
rejts szárnyaidnak árnyékába.
9. A’ gonoszok elől, kik engem’ sanyargatnak;
halálos ellenségeimtűl, kik környűlvesznek.
10. Elzárták ők nyílásit szíveiknek;
kevélyen hangzik szájok.
11. Megkörnyékeznek minden lépésemnél;
lesszemmel nézik, porrá mint tehessenek.
12. Hasonló ő a mészárlásra vágyó oroszlyánhoz;
* Zsk2, 264a: Hasonló ő a <szaggat> mészárlásra vágyó oroszlyánhoz;
kölykéhez, melly lesbarlangjában ül.
13. Kelly hát fel, Jehovah! előzd meg őtet;
* Zsk2, 264a: Kelly fel hát Jehovah! előzd meg őtet;
alázd le; szabadíts meg engemet
ezen gonosztúl, pallosodtúl,
14. az emberektűl, Jehovah! kezedtűl,
a’ világ’ fiaitúl. Örökségek az élet;
megtöltöd javaikkal gyomrokot;
fiakkal bővelkednek, ’s onokáknak haggyák,
* Zsk2, 264a: <maradványokkal> fiakkal bővelkednek, ’s onokáknak haggyák,
a’ mi utánnok megmarad.
15. Igazságodban látom én orczádot,
’s képeddel, felébredvén, megtelek.
* Zsk2, 264a: ’s képeddel, felébredvén, <tőle> megtelek.