Hogyha feléd közelít duzmadtt lépéssel az ollyan,
aʼ ki az ëggy szőrszálat ezër hosszakra hasítván,
gáncsra talál, valamerre teként, fuss messze barátom !
Ő soha érdemeit mëg nem vallhattya egészen
bár minek aʼ nélkűl, hogy igaz, vagy tőlle kigondoltt
gyáva hibácskáit fëlszóval elődbe ne rakja,
többnyire csak kül színe körűl, mint lepke lebëgvén. —
Őneki nem tetszik, hogy az írókʼ attya Homérus
szép Brizeist paplyánka helyëtt nem tëtte királyi
gyënge kisasszonynak, ʼs ifiú herczegnek Achillest.
Virgyiliust csak azért ócsállya, hogy Iliumʼ allyán n
aʼ Görögökʼ falovát nem vonta bë vékony ezüsttel,
bogláros fékkel, ʼs legalább ëgy drága nyereggel,
ëggyáltallyában nem akarván hinni, hogy illyes
tar hátú paripánn kaphattak volna lakói.
Adgy neki ëgy képet, mëllyben tánczolva vezessék
Faunusok és Nimfák venyëgés szekerére könyöklő
ʼs borpoharát rájok köszönő Bacchussokot; élő
színëkkel kinyomott indúlatit eʼ kis egésznek,
ő el mellőzvén, csak azonn aggódik előtted, azért
hogy nem aranykarimás poharat lát kurta kezében.
És ha talán ëgy szívreható vagy igazra vezérlő
verset ajánlsz vagy ritmusokot neki, hogy mëgitéllye,
Nossza! öt újjainak hëgyeinn hamar elhegedűli,
ʼs ëgy mértéksértő rövidebb szóízre akadván,
jóllehet azt nyelvünk legalább úgy vonnya mëg ollykor,
ammint másodikát eʼ szónak: ajakira szoktuk,
ezt mint durva hibát csaholással hánnya szëmedre;
avvagy még az előtt, hogy mëgfontollya soronkint
ritmusidot, szaporán az utóbb szavakonn szalad által,
és ha talán aʼ czélok utánn nem hangzik aczélok
aʼ másik sorban, csak ezënn rágódik örökké,
sʼ dalmüvedët, mint bénna szülést lëhetősnek itéli. φ
φ Aʼ még ide tartozó versekët lásd eʼ könyvnek 300. lapjánn.
[300, 151b]
N.B. Aʼ követkëző versek aʼ IX. darabhoz tartoznak.
Sokszor az illy gáncsokra irígy elméje hiában
ásítván, legalább aʼ dalnak módgyai ellen
zab criticuska gyanánt dagadó jegyzésëkët állít.
Ritmusokot kíván, ha görög mértékëkët olvas,
sʼ mëgmëg hexametert, ha talán szabad énekët írtál.
ʼS minthogy amaʼ dalokot musikátlan szíve nem érzi,
mëllyekët aʼ sükeresb ízlésnek módos atyái
szültek, sʼ mëllyeknek nëmeit, mint oskolabajnok,
csak kezeʼ újjaival këgy nélkűl tudgya követni,
többnyire aʼ szabadabb ritmust, mint nemzeti módgyát
aʼ magyar éneknek, legszëbb költésnek itéli.
ʼs ëgykét gáncsa miatt az egészt soha mëg nem alázom.
Én minden darabot csak belső érdeme képpest,
sʼ nem pipërés vagy avúltt köntëssire nézve böcsűlök.
Hallyak ritmusokot bëborúltt Európaʼ közípső
századinak szájíze szërínt hosszacska sorokban,
vagy rövid énekëkët, valamint aʼ Némëtëk írnak,
avvagy az ó Görögökʼ sükeresb mértékire szërzëtt
versekët, énnekëm ëggy! csak igazságokra vezessen,
sʼ tiszta magyar nyelvënn szóllván, szívünkbe bëhasson.
Ámde viszont méltán kívánhatom én is azoktúl,
kik tán verseimët szorosabb rostára vëendik,
hogy csak azért, mivel aʼ Görögökʼ sípjára mozognak,
mint idegën szőrű szüleményt, oldalba ne rúgják.
Hogyha botorkálhat bűn nélkűl más magyar író,
hosszú ritmusokot költvén aʼ durva sarukban,
mëllyekët Őseleink aʼ régi Provenszei néptűl
vëttenek, aʼ módos Görögökʼ könnyűcske topánnyát
mink scytha nadrágú lábunkonn mért ne visellyük?