Ah! hasztalan már minden erőltetés,
Dorkám! naponkint alkonyodik tüzem.
Kínlódva hívom vissza Cziprist,
ʼs meg nem akar könyörűlni rajtam.
Nyájas Kupidó hüs nyoszolyám felett
borzadva elszáll, mint mikor aʼ tavasz
meglett fenyűkönn átsuhogván,
gyenge virági közé ügyekszik.
Hódíts magadnak, még buzog ingered,
frissebb szerelmet. Én ölelésidet
nem győzöm aggott karjaimmal
sok viadalmim utánn fogadni.