HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Külső Szolnok.
Hirdessék ëgyebek más várasit ősi Hazánknak,
hol dühödő ostromlatok által
vérpatakok folytak, vagy lágy pompának eredvén
dúzs Nemesink, palotákot emeltek!
Én kül Szolnoknak sükeres térjségeit áldom,
hol remegő szemeimbe az első
napragyogás ötlött. Itt hempelyeg enyves iszapjánn
aʼ Tiszavíz; itt omlik ölébe
Zagyvánk. Egybevegyűltt vizeinn aʼ szőke folyónak
aʼ szép híd: aʼ Szandai dombig
két sor fűzfa között izmos töltések; utánnok
szőllők aʼ Varsányi határig.
Legmagosabb partyánn aʼ víznek látszik az egyház,
aʼ sótár, ʼs aʼ hajdani földvár. (extructa arx: 1549.)
Minden egyéb tájánn dúzs rétek, barna barázdák,
zöld legelők elegyítve tenyésznek.*
<feküsznek> tenyésznek.
És hogy legböcsösebb díszét egyszerre kimondgyam;
szinte azon partyára emeltek
aʼ két egybefoló víznek, hét régi vezéri
éjszakbúl kijövő Eleinknek honnyokbúl kiszakadtt
tízszáz évek előtt, eggy várfokot aʼ nyilak ellen,*
tízszáz évek előtt, eggy <híres hajdani várat> várfokot aʼ nyilak ellen,
mellyre utóbb aʼ mostani épűlt.1
Nicol. Istvánfi Historiarum Libro XVI.