Büszke szemöldökkel hitvány csevëgésnek itélëd,
aʼ mikët érzékëny lantom enyelgve dalol;
ʼs azt akarod, hogy bárdusidot majmozni tanúllyam,
kiknek vad tüzeit mëgveti józan eszünk;
vagy hogy példa gyanánt aʼ római kobzot imádgyam,
mëlly igazat ʼs babonát ëgybe keverve mesél.
Mostani erkölcsink, hadaink, ʼs polgári szokásink,
hasztalan! aʼ durvább lángra nem adnak okot;
ʼs aʼ meseköntösököt nem szenvedi már az igazság,
mëlly kiderűltt fénnyel nyíltt szëmeinkbe ragyog.
Az pedig ám most is győzője az embëri szívnek,
aʼ ki világához szabja pooétatüzét.