Ha fëlrepűlvén kellemetes dalod
Klopstocknak úttyánn aʼ magos ég felé,
bëfér az észnek leghomályosb
rejtekihëz. Ha Hióbʼ szavával
tisztán lefestëd nemzeti lantodonn
aʼ földʼ urának mënnyei titkait,
vagy szíved érző Ossiánnal
olvadozó panaszoknak indúl.
Jusson koronkint szent tüzeid között
eszëdbe annak szíve, ki reptëdët
követni nem mervén, enyelgő
verseivel vagy az embërëknek
szarvas hibáit csëndësen üldözi.
Flaccusʼ nyomásinn; vagy ha fël is ébred
ollykor tanító hangra, mëgmëg
vissza siet gyönyörű fiához
nyájas Venusnak, Lauraʼ szerelmeit
vígan dalolván. Ámde ki tégëdët,
míg él, akármëlly sors kövesse;
állhatatos szeretettel említ.