Éllyük, barátim, még komor ősszei
görnyedtt korunknak ránk be nem omlanak,
éllyük világunkot! Ne várjuk,
hogy lekonyúllyanak aʼ virágok.
Szëdgyük meg addig, míg kimosolyganak
aʼ rósatöbül Floraʼ menyasszonyi.
Holnap lefoszlik, melly ma nyílván
illatozó kebelét ajánlya.
Kiszabta bölcsen mennyei alkotónk
aʼ zöld tavasznak kurta határait,
ʼs aʼ gazdag ősznek alkonyával
aʼ sanyarú hidegëk havaznak.
Sietve múlnak gyermeki napjaink
mellyek valónknak nemtelen eszközit
aʼ jobb örömnek tudta nélkűl
állati plánta gyanánt apollyák.
Üdülnek osztán zűrzavar ösztönink,
ʼs mint aʼ hajócskát aʼ dühödő szelek,
szívünköt aʼ habzó világnak
csalfa veszélyi közé ragadgyák.