Mint mikor aʼ dühödő farkas tajtékos agyarral
aʼ havazó télnek közepében szërte bolyongván,
aʼ deres erdőknek szomorú zsëlléreit űzi,
ʼs úttyait aʼ szomszéd tájban mindënnek elállván,
aʼ mi talán elejébe akad, marczongva lemarja; –
úgy üget
*<szalad> üget [Az üget a sor végére beírva.]
ëggy Bardus Helikonnak tiszta tövénél;
ʼs aʼ ki virágmezejénn ibolyát szëdëgetve dalolgat,
hű szerelëmre hevűltt szívvel hölgyének ajánlván
ösztöneit; vagy az érzékëny Músáknak ölébe
fëlsiet aʼ köcsögőbb hangú dalolásnak okáért,
mëllyre csak ők
* ő [em.]
tudgyák nehezebb szívünköt emelni;
azt ő rëttenetës riadással vissza ragadván
úttyaibúl, ʼs kritikát színlő szitkokkal elöntvén,
mintha csalárd ösvényt választott volna magának,
elviszi ëggy völgyhöz, hol az ő Helikonnya virágzik.
Itt neki ëggy tar hëgy, teli csúcsos sziklatetőkkel,
mëlyek örök havakot dajkálnak, szinte azon bércz,
honnan imádandó Klopfstock mënnyekbe bëhatván,
roppantt dallyainak csuda fëlségére kiszállott;
ëggy nagy odor, hol kölykeikët zsibogással apollyák
aʼ denevér seregëk, szomorú Osszjánnak udúja,
* [A szomorú Osszjánnak udúja helyett eredetileg más szerepelt, ami olvashatatlanul át van húzva.]
mëllynek rejtëkiben Fingált keserëgte; ʼs göröngyös
udvara ëggy izmos hermának szinte azon hely,
hol víg tánczaikot szokták aʼ Kellemëk űzni.
Eʼ botor oszlopnak tetejénn ëggy dísztelen orcza,
(gyáva pedantizmusʼ képének látszik ëgyébként;)
vélekëdése szërínt Fébusnak képzi szëméllyét
ʼs aʼ közel andalodó zavaros patakocska dalokra
gerjesztő vizeit szomszéd Parnassusʼ erének.
Nossza tëhát az utánna menő vendégnek előre
oskolavesszővel kijegyezvén aʼ regulákot,
mëllyeket ő szent lejtyeiben fog tartani, gondos
lábbal, ránczba szëdëtt homlokkal; ʼs pittyës ajakkal
táncznak ered
[...]
NB: Én magam is láttam, mëlly nagy zuhogással esett le
sokszor ezen sziklás darabokrúl; ʼs aʼ mi nevetni
méltóbb, aʼ sok esés neki mind szintʼ annyi repűlés
aʼ pegazusʼ hátánn aʼ fëlségësnek egére.