Vëdd eʼ rózsát, Thirzis! hű kezembűl,
mëllyre sok köny húllott bús szëmembűl,
még tövénn lassankint töltözött,
ʼs tégëd aʼ szërëncse üldözött.
Mënnyi gondos csókokkal kérleltem,
hogy kertemben nékëd fëlneveltem:
nyisd mëg már, o! nyisd mëg keblëdet,
ʼs hozd ölembe vissza férjëmët!
Mëgnyitotta kelyhét dúzs pompával,
hogy megtisztelhessen illattyával.
O! eʼ szál jelentse szívemët,
mint ünnepli érkëzésëdët.
Sok gyötrelmes tüske köztt tikkadtak,
még ohajtott fényre fëlviradtak
eʼ jelës virágnak díszei,
ʼs özvegy szívemnek reménnyei.