Të kérkëdékëny ingerlője
aʼ Szépeknek,
o Álom! nyájas éltetője
aʼ képeknek!
miféle bájszërëkbűl vëtted
aʼ szinëkët,
midőn olly mestërűl fesëtted
szép Czidlimet?
Të sürgetëd fël bal sorsomban
jobb kedvemet,
leírván ollykor hű karomban
eʼ kincsëmët.
ah! csak ha képzetét mëgsejtëm,
mint élledëk!
ʼs még ébredvén is, mint felejtëm,
hogy szenvedëk.
Oh! szálld mëg hát eʼ gerliczének
lakásait,
ʼs ha bú zavarja szép szëmének
nyugvásait,
borítsd el édës szëndëriddel
langy tagjait,
ʼs űzd messze bájos képzetiddel
szorgalmait.
Mutasd mëg néki víg tünéssel
szëmélyëmët,
ammint lefesti csüggedéssel
szerelmemët.
Ez tán viszontag mëgenyhíti
keserveit,
ʼs jobb sorsainkrúl fëlderíti
reménnyeit.