HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Klórishoz. XX. Ének.
Nótáját lásd Steffan I. Rész 24. Aria.
[Steffan 1778, No. 24: Meynst du das die Nachtigallen darum nur so wohlgefallen...]
Hallod aʼ kis fülmilékët,
dallyaikkal aʼ cseréket,
hol hazájok gallyazik,*
<hol aʼ nap kiköltözik> / hol hazájok gallyazik,
mellyʼ keservre késztetik.*
mellyʼ keservre <győzgetik> késztetik

Aʼ szerelmes édelgésëk,
aʼ mit óhajt éneklésëk.
Hölgyet hí, még nőtelen,
aʼ hímëcske szüntelen!

Mély nyögéssel rejtve ríván
aʼ füröcske hölgyet kíván.
Hölgyet kér, ha ëgyedűl*
Hölgyet kér, ha <fészkibűl> ëgyedűl
aʼ pacsírta fëlrepűl.

szerelmek lelkësítik,
még dalokra fëlhevítik
aʼ berekeknek népeit,
ʼs aʼ legényëk szíveit.

Klóris jöjsze karjaimra,
önts enyhűlést lángjaimra.
Tégëdʼ óhajt páratlan
éneklésëm untalan.