Előttem látom, Laura!
lebëgni képedët;
de, ah! mëlly könyves szëmmel,
hogy nem tëönnön vagy.
Midőn pirúlva sërken
aʼ hajnal, vagy ragyog
aʼ hold; látom ʼs kesergëk,
hogy nem tëönnön vagy.
Amaʼ virágos völgyre,
hol vélem ëgybe kelt,
amaʼ friss vízforrásra,
hol tőllem búcsút vett,
Késztetlek én, o! Képzet!
tünny avvagy változz el!
O! változz el, hi Képzet!
ʼs légy Laura önnmaga.