Édës Öröm! mëlly életëmët sokféle keservnek
sűrű habja közűl kivezetted férjfi korára,
kedvemët aʼ búnak, mëlly szinte halálig epesztëtt,
szörnyű méllyeiben mënnybéli reménnyel apolván;
vëdd ezën énekëmët, mëllyel köszönetre hevűlvén
háladatos szívem mutatott jóvoltodot áldgya.
Még mikor aʼ zavaros Tisza víznek Szolnoki partyánn
gyermëktársakkal vígan töltöttem üdőmöt,
ʼs mënnyei kellemidët már pompás rózsabokorban,
már mëg ezër színű lepkékben, játszva kerestem,
dajkamosolygással kúcsoltál édës öledbe,
ʼs mëgmëg elégítvén ártatlan tárgyaid által,
végre az álomnak köcsögő karjára letëttél;
hogy meseképeivel, még alszok, enyelgve mulasson.
Majd azutánn, ammint ifiúságomra kijutván,
aʼ sok irígyëktűl otromba csapásokot értem;
bánatimot, már aʼ tudományokʼ kellemi által,
már mëg az érzékëny Múzsáknak tiszta tejével,
ʼs aʼ mënnybűl eredëtt muzsikának dallyai által
váltig apolgatván, feledékënységbe temetted.
Sőt mikor aʼ pallos mëg volt már rántva fejemre,
ʼs végesetët várván, keserű bánatnak eredtem,
elküldéd legalább, képében drága szülőmnek,
kit Laurám vezetëtt, jeles álomképzetëk által
aʼ mënnybéli Reményt, hogy hozzád vissza vezessen.
Óh! ha tëhát örökös szolgádot dajka kezeddel
ennyi veszélyëkbűl aʼ csëndës partra kivontad,
el ne maradgy tőllem, még úttyát férjfi koromnak
aʼ komorabb gondokʼ sükerénn akadozva kijárom.
Adgy fejező koronát karod által nagyra fëlépűltt
boldogságomnak, mëlly nem csupa földi javaknak
forgó birtokival, hanem aʼ fëlségës igaznak
ʼs aʼ nëmës érzésnek belső tudtával elégít;
ʼs majd ha kialkonyodok lefolyó éltëmnek utólsó
napjaihoz, fesd kellemetës formákkal előmbe
hajdani kedveimët, hogy szívemët újra mulassák.
Add, hogy az örvendő ifiaknak fürge sorában
hírës példa lëgyek, ʼs kezeiktűl mëgkoszorúzva
józan elégléssel karodonn ballagjak aludni.
És ha virágbokrok bënövik majd gyënge tavaszkor
síromot, illatozó halmánn építsenek oltárt
jámbor imádóid koszorúkbúl drága nevednek,
ʼs aʼ ki az útfélrűl oda néz, örvendve sohajtsa:
„itt aluszik mosolyogva, kinek sokféle veszélyëk
állhatatos szívét nem tudták öszve zavarni.”