Halál e vallyon vagy betegség,
melly hűti pajkos véremet?
Mióta élek illy hidegség
nem fogta még el testemet.
Sem bor sem étel álmaimnak
nem hozza vissza rendgyeit,
ʼs fáradtt vesémmel vágyaimnak
nem győzöm űzni kedveit!
Így szólla eggykor h....., lámája
hűbb szolgáihoz kik
reggelenkint felfutának
selyembe vontt párnáihoz.
Holtt színe a belszorgalomnak
meglepte bús ortzájokot,
ʼs versengve kezdék eʼ majomnak
ajánlni szolgálattyokot!!!
Abban közös tanátskozással
hamar megállapodtanak:
hogy lóhalálos nyargalással
eggy friss menyetskét hozzanak,
ki bájtüzével meghevétse
dávidnak árva tagjait,
ʼs aʼ kéjnyeregbe felsegítse
farával agg ágyékait!
Az eggyik erre számba fűzi
a főbb nemesség szépeit,
aʼ másik újjhegyére tűzi
majd mindennek díszeit.
Aʼ többiek nagy ihletéssel
tapasztalásbúl hirdetik,
hogy illy szerelmek eggy döféssel
aʼ fát is élni késztetik!
Nem nem mosolygva kezd felelni
dalaj ki minden szót megmért;
sok ötvenezret kell szelelni
az illyeneknek kedvekért.
ʼS mit adnak érte? Tárt szitájok
kerékre döngöltt jégverem,
ʼs minthogy sok értok jár reájok
tsak újjal ásni sem merem!
Hozzátok inkább hűltt karomba
o..... némnak zálogát!
hadd oltsam önn fajzatomba
agg törzsökömnek végbogát!
Mit állottok? vagy tán ʼe vágyban
még járatlannak nézitek?
Ö jobb lovatska lessz az ágyban,
mint aminőnek vélitek!
Már akkor ammint épp szülője
hordozta eʼ fajzásomot,
és telhetetlen nyeldeklője
beszopta virgontz dútzomot,
Ö börtönyében úgy helyezte
mindenkor éhes kéjbegyét,
hogy méhajával illetézte
dúzmadtt botomnak kajhegyét!