Hát csak elhagyhattad
meghitt hölgyedet?
ʼs gazdagabbnak adtad
lepke szívedet?
Könnyen megcsúfoltad
tiszta lángomot,
könnyen meggyilkoltad
boldogságomot.
Nézd aʼ gerliczét,
mint, sírdogál!
melly pár nélkűl
nyugtot nem talál.
Én is siralomban
töltöm éltemet,
ʼs áh csak hüs síromban
végzem senyvemet.
Edzett szívű, érzéketlen
férjfi nemzetség!
mért tebenned olly hitetlen
aʼ csábító édesség?
ʼs áh! erőtlen lyánynemünkben
mért olly lágy aʼ szív?
megcsaltt lángunk nyíltt mellyünkben
mért nem hűl el? mért olly hív?
Tik kegyes szívünkkel
mint laptával játszotok,
mellyrűl csak éltünkkel
húll le lánczotok.
ʼS mégis tőlle hű szerelmet
kíván gőgötök,
mellyért gondot, bút gyötrelmet
hoz kegyetlen nyűgötök.
ʼS én illy szívkányáért
rontsam kedvemet?
Kegytelen jármáért
öllyem szívemet?
Tőlle csúfoltatni
haggyam lángomot?
tőlle gyilkoltatni
boldogságomot?
Mást választok én is
férjemnek
ʼs rabjármába fűzöm
kényemnek.
Így aʼ kéjʼ keblében
töltvén éltemet,
fenntartom böcsében
asszony díszemet.