Aʼ Kar.
Nincs Bacchusnál a nagy égben
emberségesb istenség.
Nálla nélkűl nincs inségben
szivtágitó könnyebbség.
Zeusz ʼapjoknak nagy vendégi
ásitoznak, alszanak,
még Bacchusnak nedvességi
jókedvet nem gyújtanak.
Ő aʼ földi vigságoknak
lelkesitő gyámola,
ő a társos asztaloknak
gond széllesztő angyala.
Minore (1.) Solo.
Mérges Zeusznek mennydörgése
csak rémiti szivünköt;
Tűz nyilának vak lökése
gyújtya, rontya földünköt.
Farsang szörű maskarákban
üldözvén aʼ szépeket,
nyögni haggya rút igákban
aʼ leg ... népeket.
Még kegyetlen Marsnak karja
tűzzel vassal látogat,
sʼ itt az emberséget marja,
ott meg tronust irtogat.
Aʼ Kar: Nincs Bacchusnál stb.
2. Solo.
Júno Asszony tűkörénél
arra tűzi gondgyait,
mint forgassa fel férjénél
aʼ világnak dolgait?
Öszve fűzvén eggy igába
aʼ kétféle sziveket
dúzsnak, pórnak hajlékába
hinti aʼ keserveket.
Vénus addig szét csábittya
aʼ szerelmes párokot,
sʼ búval bajjal nyomorittya
bajnokinn aʼ bájokot.
Aʼ Kar: Nincs Bacchusnál sat.
3. Solo.
Ámor sáhba rejtett szemmel
lődözvén szét nyilait,
meg vegyíti gyötrelemmel
aʼ szerelmekʼ bájjait.
Itt eggy szépet meghóditván,
jó nevére fótot tűz.
Ott eggy vénet elbódítván,
langy tüzébűl csúfot űz.
Még Vulkánus műhelyében
sokkal rosszabb nyilt kohol
mellyel minket vak mérgében
Zeusznek kénnye járomol.
Aʼ Kar: Nincs Bacchusnál stb.
4. Solo.
Bölcs Apollo szűz húgával
fényt akarván gyujtani,
ép eszünköt nagy lángjával
agyon szokta fojtani.
Agg músái tar dalokkal
koldúlgattyák pénzünköt,
sʼ jól lakhatván, bölcs harczokkal
háborgattyák kedvünköt.
Plúto addig ásogattya
földünkbűl aʼ kincseket,
sʼ rút bűnökre csábitgattya
velek aʼ kis lelkeket.
Aʼ Kar: Nincs Bacchusnál stb.
5. Solo.
Szép Diána hűs berkekben
űzögetvén vadgyait,
műkerűlő rejtekekben
tölti túnya napjait.
Lesre kűldvén sok kutyákkal
aʼ faluknak szépeit,
aʼ honőrző Pásztorkákkal
titkon űzi kéjjeit.
Még friss Hermes várasinkot
or csürhével lepgeti,
sʼ kinnal szerzett tárjainkot
éjjel nappal véseti.
Aʼ Kar: Nincs Bacchusnál stb.
6. Solo.
Aʼ mit eʼ sok istenségnek
fel nem dúlnak kénnyei,
nem haggyák az emberségnek
azt Szaturnusʼ bélei.
Felfalván aʼ nagy tölgyfákot,
kőszirtekkel birkozik,
sʼ megrontván az érczmunkákot
országokkal töltözik.
Végre legszebb Szépeinknek
ránczba szedvén arczait
bajjal töltött életinknek
felkonczollya napjait.
Aʼ Kar: Nincs Bacchusnál stb.